Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra Szerelem mindenek felett?
2010. július 15., csütörtök 01:00

Szerelem mindenek felett?

Írta:  Lekk Mónika
Fogalmazódik meg bennem a kérdés az Afrikai szeretők (2005) című film megtekintése után. Talán igen, de belőlem ebben az alaphelyzetben, amit a film bemutat, illetve Corinne Hofmann önéletrajzi regénye alapján, – melyből később a film is készült – sokkal inkább ellenállást és értetlenséget vált ki belőlem leginkább ez a kérdés.

Több mint húsz éve annak, hogy ez a törékeny, svájci nő átélte élete talán legmegmagyarázhatatlanabb néhány évét. Egy ártatlan kenyai nyaralással kezdődött minden, amikor is az utolsó napok egyikén Corinne (a filmben Carola - Nina Hoss) megpillantja a végzetet, Lemalian (Jacky Ido) személyében.

Szinte alig bírja levenni róla a szemét, és ez a vonzalom legalább ennyire kölcsönös a maszáj harcos részéről is. Véletlenek sorozataként még jó néhányszor összetalálkoznak, s a haza indulás napján a szerelmes nő úgy dönt, hogy marad, búcsút vesz vőlegényétől, majd szinte megbabonázva, és félelmetes merészséggel vág neki az afrikai bozótnak, hogy megtalálja maszáj félistenét, feladva minden korábban megteremtett egzisztenciát és jól működő „civilizált életét”.

 Már itt, ezen a ponton nehezemre esett elképzelni - és feltételezem, sokan vannak még ezzel így -  hogy ezt valaki tényleg megtette. Nyilván egy percig sem gondolkodott, csak ment az ösztönei után, és abban sem kételkedem, hogy ez igaz és őszinte szerelem volt, a legmélyebb érzések felszínre törése. De mégsem maradt, maradhatott meg ez a varázslat, ahogy a történet végén be is bizonyosodott. A szerelem majdnem mindent képes legyőzni, de úgy tűnik, hogy egy ennyire mély kulturális, civilizációs, szokásbeli szakadékot mégsem képes átívelni.

Hiába szomorú a történet vége, érezzük, így van ez jól. Hiszen más világok, más szokások, más életek keverékéből kis eséllyel születhet teljes mértékben harmonikus harmadik.

 A több mint két órás film ezt a drámába ágyazott szerelmi vállalkozást dolgozza fel, egyszerű és nem éppen egyedi dramaturgiával, és néha kezdetlegesnek tűnő művészi eszközökkel, ugyanakkor a történet helyéül szolgáló afrikai tájat gyönyörűen bemutatva, ahova Carola beköltözik, s vállal mindent: a maszáj szokásokat, a kőkorszaki körülményeket. Természetesen egy idő után rájön, hogy képtelen feladni és levetkőzni a nyugati kultúra hatásait. Az egyik „legviccesebb” jelenet, amikor az esküvőre fehér menyasszonyi ruhában érkezik, s tradicionális szertartás szerint házasodnak össze Lemaliannal. Majd fokozatosan próbálja „domesztikálni” a maszáj közösséget. Boltot nyit a faluban, s a környékbeliek vásárolnak, fogyasztanak, civilizálódnak, a lehető legrosszabb értelemben.

Carola talán úgy érzi, ez helyes, és segít, de nem veszi észre, hogy milyen hatásokat indít el, hogy nem éppen odaillő, ha például egy ennyire természet közeli törzs tagjai sört vedelnek, karórát kapnak, és autót vezetnek. Túl sok szintet akar átlépni, és feloldani ama nemes szándékkal, hogy segítsen a falunak. Ráadásul elfelejti azt a viselkedési mintát követni, amit ott egy nőtől elvárnak, és ezzel felborítja a megszokott rendet, a hagyományokat. Igaz, sajnos nem mutatja be a film teljes részletességgel a maszájok életét, de apró részletek azért feltűnnek. Például nő létére pénzt keres, és üzletet vezet, ezzel halálosan megsértve férje büszkeségét. Mindenkivel kedves, és közvetlen, ami szintén probléma. Talán ezt leginkább Lemalian naiv reakciója fejezi ki legjobban, amikor Carola rámosolyog az egyik vevőre. Számára ez természetes és normális, Lemalian viszont megkérdezi, hogy honnan ismeri ezt az embert, és hogy van-e köztük valami. Egyszóval a nő határozottságát, rátermettségét a férfi egészen máshogyan értékeli. Arról nem beszélve, hogy Carola bizonyos törzsi rituálékat, beavatási szertartásokat egyenesen felháborítónak tart. Például egy fiatal, házasság előtt álló lány körülmetélését, a kecskevér ivást, a táplálkozás egyhangúságát. Ezeknek a kulturális eltéréseknek is köszönhető, hogy fokozatosan elhidegül egymástól a pár. A férj szinte már őrültként viselkedik, és a féltékenységével tönkretesz mindent. A csendben szenvedő nő belső vívódásairól alig tudunk meg valamit. Mégis, a hősnőt alakító Nina Hoss játéka sejtetni engedi a valóságot, azaz hogy tehetetlennek érzi magát, és reményvesztett. Nem érti, miért alakulnak így a dolgok, hiszen ő mindvégig őszinte és hűséges volt. Sok mindent elnézett, megtanította a férjét érezni, és mindezt kimutatni, együtt élték át a szeretkezés misztériumát. Csak azt nem veszi észre, hogy ebben a világban sosem lehet egyenlő a férfi és a nő. És persze ott vannak a kommunikációs akadályok, a legalapvetőbb gesztusok mássága, az érintés eltérő „funkciója”, és sok más apró, látszólag lényegtelen dolog, mely aztán megmérgezi ezt a beteljesedett, édes szerelmet.

Négy év után, mikor már elviselhetetlenek a napi ellentétek, Lemalian durvasága, Carola kénytelen beismerni, hogy a szerelem nem ugyanazt jelenti Afrikában, mint Svájcban. S egyetlen feladata marad, megóvni közös gyermeküket, és persze saját magát is, és bármennyire is nehéz, úgy dönt, hogy végleg hazatér.

Azóta eltelt jó pár év, de Corinne Hofmann most is szép emlékként gondol vissza az afrikai évekre: "Olyan erős vonzalmat éreztem, amilyet soha azelőtt, követtem az érzéseimet, de ma sem bánom, hogy mindez megtörtént." Afrikai kalandját azóta huszonegy nyelvre fordították le, és több millió példány fogyott belőle.

 

 

 

 

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.