Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra Tündérkedők
2010. június 17., csütörtök 01:00

Tündérkedők

Írta:  Vincze Anna
Az osztály este tíz után elcsendesült, a dohányzó kiürült, a közös térbe kirakott rajzokat és idézeteket enyhén megvilágította a hold. Emma ágya a harmadikon volt hét másikkal együtt. Lassan haladt a lépcsőkön, elnehezült a gyógyszerektől, amiket érkezése után javasolt neki személyes terapeutája Judit, aki tekintélyt parancsoló, vonzó nőként járt-kelt a frottírköpenyes-szabadidőruhás bentlakók között. De sose volt tüntető szoknyás szépsége, nem volt megalázó a viszonylagos nemtörődömségre nézve.


Milyen szép a Judit – gondolta Emma – meg a félvér Betti is, és az a tegnap érkezett lány, hogy is hívják, talán Szonja. De a legszebb Kata, Sámi barátnője. Kata pár nap múlva hazamegy, talán másodszorra volt bent, Sámi két hét múlva. Itt jöttek össze, tilosban. Emma rögtön beleszeretett Sámiba, amikor decemberi érkezésekor meglátta a fiút, ahogy a hegyen épült kúriaszerű épület nagy körerkélyén a falnak dőlve cigizett. Sámi mérsékelt kíváncsisággal figyelte érkezését, és később azt mondta Emmának, hogy ha korábban találkoztak volna, talán minden másképp alakul. Az első lépcsőfordulóhoz érve leült az egyik fotelba, és kézbe vette az asztalra kirakott újságot. Pergette az ujjai között, nem figyelt. Még le kellene zuhanyoznia, de se kedve, se ereje. Az egyik szobatársa állandóan tisztálkodik, mindig mossa a kezét, ha kell, ha nem. Mintha nem bírná abbahagyni. Végül pár perc múlva felnyomta magát a fotelból, és nekiindult, hogy legalább a fogát megmossa, vagy úgy tegyen, mintha. Már többször próbált olvasni este, elalvás előtt, de általában tíz percnyi próbálkozás után feladta. El akart zárkózni a szoba többi lakójától, nem szerette, ha kérdezgették, például hogy mit olvas, hova járt gimibe, van-e testvére. Saját szobát persze nem lehetett kérni. Lány körlet, milyen furcsa. Mint régen az osztálykirándulásokon. Ha valakik egymásba szerettek, vagy csak támaszkodtak volna egymásra, megkívánták egymást, tilos volt mindennemű érintkezés, mert megbolygatta volna a terápiát. Ki-ki megbeszélte a lógusával* az esetet, akik meg a napi, illetve heti konzultáción megtárgyalták a történteket. Emma tehát úgy nézett Sámi terapeutájára, mint aki biztosan tudja, mit suttogott a fiúnak tegnap takarodó után, a kis körasztalnál ülve a harmadikon.

Emma az egyik délutáni kimenőn, nem sokkal a fiú távozása előtt, elhívta Sámit a közeli Tündér-sziklához. A szikla eredeti neve állítólag Himmel, azaz Menny. A sziklára mászni életveszélyes és tilos. Itt hegyeket lehet nézni körös-körül, sziklásabb ormokat, már akit érdekel. Sámi rövid idő után intett, hogy indulna vissza. Az udvaron még tollasoztak egyet, aztán Emma bement Bettihez. Úgy egy hónap múlva kérelmezte távozását Tündérhegyről, ami némi harc árán sikerült, és egy viszonylag pozitív hangú zárójelentéssel a zsebében hagyta ott az osztályt, hogy utána pár hónapig az anyjánál lakjon.

Aztán némileg visszatért járásának könnyedsége – igyekszik is könnyebb léptű cipőket venni –, a narancsszínű frottírköpenye megkopott, a bolyhos tréningnadrágot meg nyomban kidobta, mindig is utálta, ahogy a merev anyag kiszélesítette a csípőjét.

Egyszer, úgy két év múlva, vissza kellett mennie, hogy igazolást kérjen az egyetem számára. A váróban egy vele hasonló korú lány ült, bejelentkezésre várt. Amikor meglátta Emmát, felcsillant a szeme, de nem csak a szeme, teljesen felragyogott, mint aki biztos volt benne, hogy barátot talált. Örülhetett mindennek, hogy együtt érkeztek, hogy hasonló korúak, de leginkább, hogy mintha máris szeretné, és nincsen egyedül. Emma egy pillanat alatt felfogta, mi zajlik benne, mondani akart valamit, talán azt, hogy „sajnálom”, vagy hogy „nem, én nem maradok”, végül hallgatott. Miután megkapta az igazolást, rá se nézve a lányra lesietett a lépcsőkön, ki a buszmegállóba. Talán már este érdeklődni fog utána – gondolta. Eszébe jutott, hogy majd meglátogatja, aztán mégse ment vissza. „Tündérkedni”, ahogy mondta a terápiás osztály-szleng.

 

* pszichológusával

 

 

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.