Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra Láttuk még! – Titanic Fesztivál
2013. június 04., kedd 15:50

Láttuk még! – Titanic Fesztivál

Írta:  Majsa Barbara

8-ball 1

Joshua Oppenheimer: Az ölés aktusa (Filmdokk)

Oppenheimer dokumentumfilmje többnyire pozitív visszajelzéseket kap, én azonban megtörném e sort, ugyanis egy olyan alkotásról nem igazán tudok jót mondani, amely két óra giccs és színjáték után arról kíván meggyőzni, hogy egy (állítólagos) tömeggyilkos szánalmat érdemel. Állítólagos, mert hiába hangoztatják, hogy a meginterjúvoltak felelősek az 1960-es években, Indonéziában történt tömeggyilkosságokért – közel egy millió kommunistát végeztek ki –, többek kételkednek az alkotás valóságtartalmában, köztük én is. Ráadásul Az ölés aktusa rendkívül egyoldalú, csupán a gyilkosokat látjuk, az áldozatok hozzátartozói a mai napig csak csendben emlékezhetnek szeretteikre. A cím ugyan utal erre, de az objektivitás mindenképp azt kívánná, főleg egy dokumentumfilm esetében, hogy mind a két oldal hallassa a hangját.

Aku Louhimies: Fekete golyó (Versenyben)

A finn Fekete golyóban több potenciál rejlett, mint amennyit végül megmutatott magából. Aku Louhimies remek színészi gárdát vonultatott fel játékfilmjében, a főszerepet alakító Jessica Grabowsky érzelmek széles skálájával játszik a börtön után új életet kezdő Pike szerepében, a cselekmény bizonyos részei viszont kíméletlenül ellenérzést váltanak ki. A küszködő fiatal lány gyermekével próbál visszailleszkedni a társadalomba, ehhez azonban az kellene, hogy kizárja életéből a nála jóval idősebb, drogdílerként tevékenykedő barátját és az őt körülvevő züllött társaságot. Noha a Fekete golyó boldog véggel zárul, az addig vezető úton nagyobb hangsúlyt kapnak az orgiák a családon belüli erőszak kérdésénél, sőt, néhol banális, közhelyes vagy épp hiteltelen jelenetek követik egymást.

Sophie Blondy: Morning Star (A sötét oldal)

A cirkuszok közönségcsalogató ereje legfőképp abban rejlik, hogy a látogatók az előadás időtartama alatt a hátuk mögött hagyhatják a szürke hétköznapjaikat, hiszen a sátorban egy egészen különleges világ tárul elébük. Bár napjainkban a cirkusz nem tartozik a legfőbb szórakoztatási formák közé, művészi értékét senki sem vonja kétségbe. Ezért egyáltalán nem meglepő, hogy több filmrendezőt megihletett a vándorművészek életvitele, köztük az olasz és a modern filmművészet egyik legnagyobb alakját, Federico Fellinit is. Sophie Blondy Morning Star című drámája a cirkusz zárt közösségében uralkodó viszályokról és szerelmekről mesél, a főszerepben a franciák egyik legkarakteresebb színészével Denis Lavant-nal, aki ezúttal bohócot alakít. A finom, lírai hangvételű, szimbólumokkal teli alkotás Iggy Poppal válik igazán extrémmé, karaktere által végleg elmosódik a határ az álomszerű képsorok és a valós események között.

Mikhail Brasinszkij: Shopping Tour (A napos oldal)

Mikhail Brasinszkij majdnem teljes egészében kézikamerával felvett horror-vígjátéka a Horrorra akadva-filmeket idézi, de azoknál sokkal mélyebb mondanivalót fogalmaz meg. A finnek egy évben egyszer külföldiekből kívánnak lakmározni, a Helsinkibe tartó orosz kirándulócsoport tehát kiváló csemegének bizonyul. A Shopping Tour nem kevesebbet állít, mint hogy a finnek kannibálok; a rendező elmondta, hogy azért e népre esett a választása, mert abban semmi érdekes nincs, ha dzsungelben élő kannibál törzseket mutogatnak, az északi nép „új szerepköre” viszont megdöbbenést és nevetést vált(hat) ki a nézőkből. A véres cselekmény ellenére a film végtelenül pozitív, együtt izgulhatunk anyáért és fiáért, akik az édesapa halálát követően eltávolodtak egymástól, a veszélyes túra azonban újra közelebb hozza őket egymáshoz.

Whit Stillman: Hölgyek a pácban (A napos oldal)

A Stillman-mű könnyed hangvételű, már-már elviselhetetlen vígjáték, amely ugyan görbe tükröt tart a társadalom bizonyos tagjai elé, de túlzásaival és kényszeredetett megoldásaival sem segít elfogadni azt a tényt, hogy az ember néha bizony hülyeségeket mond és/vagy tesz. Sajnos a rendező túlzásba vitte az iróniát, bár a cselekmény néhány epizódja kellemes meglepetéseket tartogat: a musical műfajára való reflektálás például működőképes, akár azt is mondhatnám, hogy telitalálat. Egy másik perspektívából nézve tehát azt a következtetést is levonhatnánk, hogy nem a játékfilm erőltetett, hanem modern világunk és életvitelünk nyújt kiváló táptalajt az effajta kibírhatatlan, már-már fizikai fájdalmat okozó alkotásoknak.

 

Fotó: Titanic

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.