Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra A nemek harca a filmekben
2010. szeptember 23., csütörtök 01:00

A nemek harca a filmekben

Írta:  Farkas Renáta

„Színház az egész világ,

És színész benne minden férfi és nő:

Fellép és lelép: és mindenkit sok szerep vár

Életében…”

(William Shakespeare: Ahogy tetszik)

 

Shakespeare szavaival élve emberi létünket, nemtől függetlenül, szerepekben játsszuk el. Már születésünk pillanatában eldől, milyen szerepet kapunk az életben. A nemi hovatartozás nagy jelentőséggel bír az életünkben, ahol a biológiai nem alapján megkülönböztetünk nőt és férfit. Ezáltal kialakul a férfi szerep és a női szerep, melyek a társadalmi normákon keresztül folyamatosan formálódnak.

A színpadra szánt szerep és a filmvásznakon megjelenő képek nem feltétlenül tükrözik a valóságot. A mozi nem más, mint egy képsorozat, amely folyamatosan termeli és újratermeli a különböző történeteket. A mozi állandóan mesél, azonban a mesélés közben ne feledkezzünk meg arról, hogy ezek a mesék egy bizonyos társadalmi kontextusban jönnek létre. A társadalmi kontextus meghatározza a termelt mesék irányvonalát, vagyis a mozi mint intézményrendszer az adott társadalom értékeit, erkölcsi normáit, ideológiai rendszerét termeli újra. A filmek nemcsak ‘tükrözik’ a társadalmi normákat, hanem formálják, alakítják is. A társadalmi normák elfogadásában szerepet játszik az is, hogy egy adott film  mennyire sikeres a nézők körében.

Hogy milyennek kell lenni egy nőnek, vagy egy férfinak, hogy a társadalmi elvárásoknak megfeleljen, azt a filmek sikeressége is befolyásolhatja.  Megtörténhet, hogy egy-egy film által felépített történet normarendszere, ha a film közönségsikernek örvend, elfogadhatóvá tesz egy szélsőséges értékrendet, vagy legalábbis népszerűsíti azt. Vegyük csak példának a nemiség egyik kényes kérdését, a transzvesztitizmust! Az 1992-es, Neil Jordan által rendezett Síró játék című film központjában e téma áll. Ez a rendkívül sikeres alkotás két eléggé kényes kérdéskört érint: az IRA-t (Ír Köztársasági Hadsereg, a szélsőséges nacionalisták terrorszervezete) és a transzvesztitizmust. Az IRA harcát értelmetlen öldöklésnek tünteti fel a film, azonban a transzvesztitizmus  bemutatásával a rendező felrúgja és megkérdőjelezi a hagyományos nemi sztereotípiákat. Hogy ki a nő és ki a férfi, ebben a történetben nem olyan egyszerű, hiszen végül kiderül, hogy a legnőiesebb nő valójában egy transzvesztita férfi. Ez tulajdonképpen egy utalás arra a feminista érvre, mely szerint a nemiség nem a biológiai nem függvénye, hanem egy tanult szerepkör.

Szintén szélsőségnek tekinthető a nemi hovatartozásban a homoszexualitás. E témában nagy siker volt a Philadelphia Az érinthetetlen című film (1994), amely egy AIDS-es homoszexuális férfi (Tom Hanks) meghurcoltatásáról szól. A film felhívja a figyelmünket a meleg férfiak kisebbségére, és azt sugallja, hogy a homoszexuális szubkultúra szerves része a kultúránknak. A fiúk nem sírnak című, 1999-es filmben Hilary Swank kiválóan formálta meg azt a leszbikus lányt, akinek egy fiú „testébe” kellett  bújnia ahhoz, hogy a valós érzelmeit és önmagát ki tudja fejezni. A rendező már a címben is a társadalmi normáknak való megfelelési kényszerére utal, hiszen a férfiak nem sírhatnak, az érzelmeiket vissza kell, hogy fojtsák, mivel ők az erősebbik nem.

A feminista elemzésmód arra a normarendszerre kíváncsi, amely egy adott társadalmon belül a megengedett nemi szerepeket határozza meg. Célja pedig nem más, mint a nemi szerepekből eredő egyenlőtlenségek kiküszöbölése.

A klasszikus feminista filmelmélet alapján a nemi különbségtétel a nő alárendeltségén és a férfi felsőbbrendűségén alapszik. Jellemző, hogy ezekben a nők mellékes szerepet kapnak, a történeten kívül helyezkednek el, míg a férfi a cselekmény mozgatója. A klasszikus filmek feminista kritikája  igyekszik megmutatni e nemi sztereotípiák tarthatatlanságát, ellentmondásait és azt, hogy egyáltalán nem kell őket természetesként elfogadni.

A klasszikus filmekkel szemben találkozhatunk egy ellenpárttal. Ezekben a történetekben a nő nem csak elbeszélt, hanem elbeszélő is. Kiemelkedő női filmrendező Dorothy Arzner, akinek filmjeiben a dominanciára alapozó férfiuralmat felváltotta az érzelem és a vágy tematikája. Szélsőség a férfiuralommal szemben a lengyel Szexmisszió című film (1984), melyben két férfi a nőuralom áldozatává válik. Azonban a film végén kiderül, hogy a nőuralom irányítója egy férfi kezében van.

Ahhoz, hogy a feminista filmkritika valóban elérje célját, egy olyan elemzési módszerre lenne szükség, amely kimutatja, hogy a film nemi sztereotípiái nemcsak a film világára vonatkoznak, hanem a társadalmon belül is előírt normaként működnek, hogy kapcsolat van a film és a valóság között. E probléma megoldásaként jelennek meg az olyan jellegű filmelemzések, amelyek középpontjában már nem a film áll, hanem a hangsúly áttevődik a nézőre.

Felmerül a kérdés, hogy a film melyik nemnek szól. Új feminista filmelméletek jelennek meg. Laura Mulvey filmtörténész által felvázolt elméletében a nemi különbséget a következőképpen határozza meg: a férfi uralja a jelenet terét, míg a nő a tekintet tárgya – az egyikük néz, a másikuk a nézett. Még mindig a férfi az aktív szereplő, a történet ura, vagyis a néző, mellette a nőnek a passzív szerep jut. Mulvey ezt az elméletet kiegészíti azzal, hogy ő nem kizárólag azt veszi figyelembe, hogy mi zajlik a filmvásznon, hanem az is érdekli, hogy a történet milyen hatással van a nézőre. Kivel is azonosulhat a néző? Van-e választási lehetősége? A néző a kamera tekintetét követi, amely megegyezik a film főszereplőjének a tekintetével, ebbe éli bele önmagát.

A klasszikus filmekben ez a szerep a férfié, tehát a néző az aktív férfi pozíciójából követi a történetet. Ez a pozíció egy hatalmi pozíció. A férfi tekintete uralja a jelenet terét és a tekintetén keresztül birtokolja a nőt. A kamera lassan végigsimogatja a női testet. Vagyis a kamera és a néző tekintetének nemi jellege van: mindkettő férfi-tekintet. Ez újratermeli a társadalom nemi egyenlőtlenségeit. A férfi a hatalmi pozíció birtokosa, míg a nő a tárgyiasítás áldozata, a vágy tárgya.

Ha már a tárgyiasultságról beszélünk, megemlíteném Luis Bunuel egyik kiváló alkotását, A vágy titokzatos tárgya című, 1977-es  filmet , melyben az idős férfi  a pénz tárgyát testesíti meg, azzal, hogy a fiatal nő csak a vagyonát látja benne, a nő pedig a férfi szerelem iránti vágyakozását. A történetben igaz módon jelenik meg az öregedő vágy természete, melyben oly megrázó közönnyel, szeretettel és kegyetlenséggel sebzik meg a nőiesség változatai ezt a vágyat.

A férfiaknak szóló filmek domináns rendszerűek, míg a női filmek transzgresszió és vágy által vezéreltek. Manapság sok film kapja a fiús, illetve a csajos jelzőt. Azonban lehetséges-e így megkülönböztetni az alkotásokat? Miért kapták ezeket a jelzőket? A női filmeket, természetesen, még mindig a nőközpontúság, a romantika, az érzelmi vezérszál jellemzik.

A mai világban a film és a média segítségével kialakult a tökéletes nő és a tökéletes férfi modellje. Lara Croft a hollywoodi mérce szerint maga  a huszonegyedik századi posztfeminista modell. Tény, hogy teljesen különbözik a húszas, harmincas évek klasszikus hollywoodi filmjeinek női szereplőitől, hisz számára megengedett, hogy a film főszereplőjeként ő legyen a történet mozgatóereje. Azonban Lara nem egy női filmszerep, hanem egy férfi szerep. Ez azt sugallja, hogy napjainkban egy nő is eljátszhat egy férfi szerepet és fordítva. Ennek fényében a Tomb Raider (2001) teljességgel férfifilm, hisz egy film nem azáltal válik női filmmé, hogy a rendezője, netán a főszereplője nő.

Már csak egy kérdés merül fel bennem: a feminista kritika hogyan jellemezné mindazon filmeket, melyekben a nők nemhogy a férfi és női egyenjogúságért harcolnak, hanem amelyek többnek mutatják a nőket? Mára a szerepek felcserélődtek, így beszélhetünk lányos fiúkról és fiús lányokról, ami már nemcsak a mozivásznon mutatkozik, hanem a valóságban is egyre gyakoribb.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.