Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér „Bezzeg az én időmben" - belföld '60
2010. augusztus 12., csütörtök 01:00

„Bezzeg az én időmben" - belföld '60

Írta:  Takács Orsolya
Vágják gyakran fejünkhöz szüleink, nagyszüleink. Nem értik azt, ahogy mi éljük mindennapjainkat, és nehezen fogadják el értékrendünket. Pont ezért mi sem értjük ezen kinyilatkoztatásaikat, pedig nem kellene mást tennünk csak megnézni azt a korszakot, amelyben ők nevelkedtek, megismerni azt a nemzedéket, melynek szórakozását három szó jellemezte: Tűr, tilt, támogat.

hatter_hippi
A második világháborút követő nyugodt koalíciós kormányzás és szabadművelődés korszaka végén, egyre erőteljesebben érezhető volt a proletárdiktatúra fenyegető veszélye. Az 1948-1956 között bekövetkezett szocializmus a társadalom szerkezetében is változásokat hozott, melyek szoros összefüggést mutattak a kultúra szerepének átrendeződésével is. A marxizmus-leninizmus jellegére épülő társadalom legfőbb célja a totális ellenőrzés, a közművelődéssel kapcsolatos kezdeményezések felszámolása, a kultúra uniformizálása és annak ellenőrzése volt, továbbá a művelődési központok, a különböző egyesületek és olvasókörök ellehetetlenítése, és a marxista esztétika egyeduralkodóvá tétele. Valamennyi társadalmi és kulturális jelenség politikai kérdés lett. Megszűnt a művészet és az életvalóság kapcsolata. Az irodalmi pluralizmust felváltották az egyhangú, „szép jövőt" hirdető irrealista művek. Ebből a merevségből a 60-as évek közepétől a magyar kultúrát a nyitás és az oldódás jellemezte. Ekkor lépett az addigi tilt és támogat kategóriák helyébe a 3T, azaz a tilt, tűr, támogat, mint a kultúrpolitika meghatározó eleme.

A Kádár-korszakban, a puhadiktatúra időszakában tehát a kultúrát a 3T jellemezte, mely fogalom Aczél György, az akkori művelődési miniszterhelyettes nevéhez fűződik. A 3T nagy hatással volt a művészetre és több ágazatot érintett: irodalom, zene, képzőművészet, tömegkommunikáció. Aczél határozta meg melyek voltak a tiltott, támogatott és megtűrt művek. A támogatott kategóriába azok tartoztak bele, melyek kiálltak a szocializmus ideológiája mellé, a tiltott művek ezt támadták, míg a tűrt művek azok az újdonságok voltak, melyeket nem tudtak - a hanyatló marxista ideológia miatt - pontosan behatárolni. Ennek a kultúrpolitikának legfontosabb feladata az volt, hogy minél több mű, vagy művész álljon a hatalom oldalán, akik akár megjelenhettek a médiában, illetve állami támogatáshoz is hozzájuthattak. Ehhez azonban az kellett, hogy a művészek ne érintsék a tabutémákat, melyek a következők voltak: '56-os forradalom, többpártrendszer kérdése, szocializmus bírálata, nemzetiségi kérdések. Azonban az akkori kor kispolgárainak meg kellett tanulniuk olvasni a sorok között, hiszen számos író és művész fejezte ki nem tetszetését, elrejtve a látszólagos mondanivaló mögött.

A kulturális élet irányításában fontos szerepet játszott az 1957-ben megalapított Kommunista Ifjúsági Szövetség, a KISZ. Az akkori kor fiataljai kevésbé támogatták a Kádár-kormányt, ezért a pártpolitika úgy gondolta, hogy létrehoznak egy olyan szövetséget, mely segítségével maguk mellé tudják állítani az ifjúságot. A 60-as években - ahogy enyhült a diktatúra - egyre több behatás érkezett nyugatról, ami természetesen felnyitotta a fiatalok szemét, és különböző mozgalmak indultak meg, mint például a beat vagy a hippi mozgalom. Ezek elnyomására és felerősödése ellen jött létre a fiatalok szórakoztatását szolgáló KISZ, mely szocialista ideológiát hirdetve próbálta kielégíteni az ifjúság kulturális és szórakozási igényeit, illetve rejtett célja volt az új generáció pártállam mellé állítása. 1961-ben a KISZ bizottság létrehozta a Budai Ifjúsági Parkot, melynek koncepciója volt, hogy még szórakozás közben is ellenőrizni tudják a fiatalokat. A park akkori igazgatójának, Rajnák Lászlónak a feladata volt, hogy mindenki betartsa a szabályokat: megszabták az öltözéket, és a hatóságok meg tudták figyelni a fellépő zenekarokat és az ifjúságot is. Ebből is látható, hogy a KISZ-t megalakulásának első éveiben konzervatív könnyűzenei politika jellemezte, első reakció mindig a tiltás volt, majd ez a hatvanas évek közepe-vége felé ez lazulni kezdett, hiszen az egyre erősödő mozgolódások hatására felismerték, hogy a fiatalok megnyeréséhez be kell engedniük a nyugatról érkező beat zenét. Így a hatvanas évek a magyar beatzene születésévé és fénykorává vált. Ekkor kezdett el a magyar könnyűzenei paletta színesedni, és megjelentek új együttesek, illetve engedélyeztek olyan társulásokat, melyeket azelőtt tiltottak: Illés, Omega, Metro, Hungária. Először csak ifjúsági klubokban léptek fel, majd az egyre nagyobb népszerűség hatására már nagyobb koncerteken is engedélyezték színpadra lépésüket. Ezzel egyidejűleg az Ifjúsági Park elvesztette addigi monopóliumát, hiszen több ifjúsági klub is nyílt KISZ vezetés alatt, de már lényegesen kisebb politikai befolyással. A 60-as évek fiataljainak a beat és rockzene több volt, mint pusztán zene. Számukra az addigi zárt és ellenőrzött világból jelentette a kiutat, egyfajta lázadás volt, melyet az - idősek számára megbotránkoztató - öltözékük is egyre inkább kifejezett. Nem véletlenül volt az Illés együttesnek akkora sikere. A zenekar dalai és szövegei által a közönségnek is lehetősége volt rá, hogy szabadságvágyát és ellenzékiségét kifejezésre juttassa.. A dalszövegek miatt persze a hatalom gyakran betiltotta egy-egy számukat, hiszen bírálták annak szocialista nézeteit. A politikai szemszögből tűrt kategóriába tartozott együttesnek azonban többször is problémája akadt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalattal (MHV), hiszen kezdetben nem engedélyezték számukra lemezek kiadását. Ugyanis az 1951-ben megalakult MHV közel négy évtizeden át élvezhette monopol helyzetét a magyar piacon, és feladata volt a kiadásra váró lemezek ellenőrzése. A vállalat neve - amikor a 60-as évek végén megerősödött az export - a korábbi Qualitonról Hungaroton névre változott.
A KISZ elindította saját hetilapját Magyar Ifjúság címmel, mely főleg könnyűzenei kérdésekkel foglalkozott. Ennek célja szintén a nyugati kultúráról való leszoktatás volt, hogy megmutassák a fiataloknak a szocialista országokban is lehet igényesen szórakoztatni. Ennek ellenlábasaként megalakult a már nyugati könnyűzenével, főleg beatzenével foglalkozó havilap, a manapság is működő – bár nem kicsit átalakult – Ifjúsági Magazin. Az akkori politika nem támogatta ezt a lapot, sőt ízléstelennek és ostoba divathóbort terjesztőnek vélte. A Világ Ifjúsága című barna-fehér nyomtatvány köztes megoldás volt, hiszen kis rálátást engedélyezett a nyugati világra. Az 58-ban indult lap nagy része politikai töltetű volt, de már megtűrt pár oldalt, amely ablakot nyitott a vasfüggönyön.
A hatvanas évek fiataljait bemutató Ezek a fiatalok című film igazi propagandaalkotás volt. Az akkori 18 évesekről szól, akik - mint minden időszak felnövekvő generációja - a pályaválasztás felelősségével, a nemzedéki kérdés problémáival és a szerelem zsongító érzésével, nem utolsósorban pedig az emiatti érzelmi viharok gondjaival vannak elfoglalva. Koncz Zsuzsa főszereplésével óriási közönségsiker lett, egyben hű dokumentuma egy mára történelemmé vált kornak, egy generáció, egy új életérzés megjelenésének.

A magyar könnyűzenei paletta színesedéséhez hozzájárultak az akkor kedvelt tehetségkutató műsorok, melyek népszerűségéhez a tömegkommunikációs eszközök elterjedése is hozzájárult. 1966-ban politikai engedéllyel a Magyar Televízió műsorára tűznek egy tánczenei bemutató versenyt Táncdalfesztivál címmel. A hatvanas években olyan, még manapság is népszerű előadók mutatták meg magukat, mint például Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta, Omega együttes, Koós János, Presser Gábor, Korda György vagy Máté Péter. A hatalom ifjúsági és könnyűzenei tömegkommunikációs propagandájához tartozott a Ki mit tud? elnevezésű népszerű tehetségkutató is. Ebben a műsorban szintén feltűnt Koncz Zsuzsa, Kovács Kati illetve mellettük Kern András, Gálvölgyi János, a Metro, vagy például a Hungária együttes.
Ezt a pár sort végignézve - hogy milyen máig is ismert és népszerű személyiségek tűntek fel annak idején a tv képernyőjén - érdemes elgondolkozni, hogy a mai kor megasztárjai és kiscsillagjai vajon ugyanígy ragyognak-e majd négy évtized távlatából?! Úgy gondolom, örülhetünk azoknak az értékeknek, amelyekkel az előző generáció elhalmozott minket, azoknak az emblematikus személyeknek, akik még mindig értéket és kultúrát közvetítenek, hiszen legalább ők örökre megmaradnak nekünk.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.