Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér Kisebbségek a politika hálójában
2010. április 15., csütörtök 01:00

Kisebbségek a politika hálójában

Írta:  Lesti Laura

Egy adott társadalmon belül többé-kevésbé elkülöníthető, számszerű kritériummal és valamilyen sajátos azonosságtudattal rendelkező csoport. – Röviden és általánosan nagyjából így lehetne definiálni a kisebbség fogalmát, akiket tehát különböző ismérvek alapján határozhatunk meg egy államon, társadalmon belül.

Megkülönböztethetünk nemzetiségi-, vallási vagy bármilyen más, közös identitással rendelkező kisebbségeket is. Jellemző azonban, hogy a kisebbségek említésekor elsősorban a hazánkban élő nemzetiségekre gondolunk.

Nemzeti kisebbségről abban az esetben beszélünk, ha egy adott társadalom azon tagjairól van szó, akik nem a többségi nemzettel azonosulnak, hanem egy olyan másik nemzettel, amelynek van állama, vagy éppen ennek létrehozására törekszik, esetleg területi autonómiát élvez.

Ezzel szemben az etnikai kisebbség fogalmát a következőképpen definiálhatjuk: minden egyéb olyan, kisebbségben élő csoport, melynek tagjai a többségtől jelentősen eltérő közös kulturális identitással bírnak, vagy nemzeteken átnyúló identitást mutatnak. Lényeges különbség tehát, hogy nem rendelkeznek egy klasszikus értelemben vett anyaországgal. Magyarországon a cigányság tekinthető etnikai kisebbségnek, de esetenként, például Ukrajna és Oroszország esetében a zsidóság is ebbe a kategóriába sorolható.

Magyarországon hivatalosan tizenhárom nemzetiség él, ebből tizenkettő nemzeti, egy pedig etnikai kisebbség. A 2001-es népszámlálási adatok szerint hazánk lakosságának három százaléka vallja magát valamely kisebbséghez tartozónak, ám a feltételezések szerint ez a szám nem fedi a valóságot. Sokkal inkább a nyolc-tíz százalékos arány tekinthető reálisnak; igaz, ennek a kb. egymillió embernek a nagy része magyar anyanyelvű roma. Érdekes kérdés tehát, hogy ebben az esetben vajon a kultúra vagy a nyelv képez-e nagyobb közösségformáló erőt.

A hivatalosan elismert nemzetiségek közül legnagyobb számban németek élnek Magyarországon. Őket követik a szlovákok, majd a horvátok, románok, ukránok, szerbek, szlovének, lengyelek, görögök, bolgárok, ruszinok és végül az örmények, akik száma mindösszesen hatszáz fő. A kisebbségek helyzetének rendezésével hazánk a rendszerváltás után kezdett el érdemben foglalkozni, előtte nem igazán valósulhatott meg a szervezett érdekképviseletük. Először a trianoni békediktátum revíziója utáni vágy tette ezt lehetetlenné, majd a második világháború utáni kommunista rezsim. A proletárinternacionalizmus szellemében nem az számított, hogy ki melyik kultúrához vagy néphez tartozik, hanem az, hogy ki melyik társadalmi osztályba. Mára azonban sikerült megszervezni a kisebbségek intézményesített érdekképviseletét, melynek legfőbb fórumai az 1993-as kisebbségi törvény alapján 1994-ben és 1995-ben létrejött kisebbségi önkormányzatok. A rendszer hiányossága ugyanakkor, hogy a kisebbségi önkormányzatok mindösszesen a hazánkban hivatalosan elismert kisebbségeket ruházzák fel különböző jogokkal, csak nekik teremtenek olyan feltételeket, hogy a kultúrájukat, a szokásaikat vagy a nyelvüket intézményesített, hivatalos keretek között ápolhassák.

Sokkal nehezebb és mindenképpen megoldásra váró kérdés az egyre nagyobb számban megjelenő „új kisebbségek” helyzetének rendezése, akik ma már nem pusztán a hagyományosan migrációs célországként ismert európai államokban vannak jelen, hanem hazánkban is. Ugyan nem teljesítik a hivatalos kisebbséggé válás feltételeit, hiszen nincs legalább száz éves múltjuk hazánkban, ám létszámukat tekintve mindenképpen szükséges lenne egy hatékony érdekképviselet kialakítása, melynek során lehetőségük nyílna hagyományaik ápolására, illetve az egységes fellépésre. Ide tartoznak a Magyarországon élő oroszok, arabok, kínaiak, kurdok, valamint egyes afrikai közösségek. Igaz, egyre több kezdeményezés létezik, mely igyekszik összefogni, informálni ezeket a csoportokat, de hivatalos érdekképviseleti fórumuk még nincs. Pedig ez esetlegesen akár életmentő is lehetne e népcsoportok számára. A viszonylag népes kurd közösségnek például sokszor még saját szülőhazájában is elnyomással és erőszakos asszimilációval kell szembenéznie. Egy ilyen nép fenmaradásához nagyban hozzájárulhat az, ha a külföldön élő polgáraik tudják az érdekeiket érvényesíteni, vagy legalább megismertetik a nagyvilággal a nemzetük súlyos problémáit.

Mivel a kurd nemzetnek nincsen saját anyaországa, gyakorlatilag mindenhol kisebbségi sorsra kényszerül. Ez pedig sokszor embertelen körülményeket jelent a mindennapokban. Kurdisztánt, vagyis a kurdok hazáját az 1923-as Lausanne-i békeszerződéssel négy ország között osztották fel: Törökország, Irán, Irak és Szíria osztozik a területén mind a mai napig. A legszisztematikusabb elnyomással valószínűleg Törökországban kell szembenézniük, ahol a kurd népesség igen nagy hányada él. Az első világháború utáni török politika igyekezett beolvasztani a kisebbségeket, így például megtiltotta a kurd nyelv használatát, bezárták a kurd iskolákat, sőt kitörölték a „kurd” és a „Kurdisztán” szavakat a lexikonokból, tankönyvekből és térképekről. A kurdok nevét is megváltoztatták, így a reformok óta csak hegyi törökökként emlegették egészen a közelmúltig a zömmel Kelet-Anatólia területén élő népcsoportot. Törökország Európai Unióhoz való csatlakozását nagymértékben lassítja a nem megfelelő kisebbségpolitika, az alapvető emberi jogok nem megfelelő betartása és betartatása. 2009-ben ugyan elkezdődött valamiféle párbeszéd a kurdok nemzetiségi jogairól, ám Ankarának még nagyon sok dolga van a kisebbségi jogokat illetően, amennyiben fel akar zárkózni az európai államokhoz.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.