Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér Gender – szitokszó, vagy a jövő irányvonala?
2010. szeptember 23., csütörtök 01:00

Gender – szitokszó, vagy a jövő irányvonala?

Írta:  Sós Eszter

Van egy társadalomtudományi elmélet, amelyet már többen félreértelmeztek, és próbáltak saját szájuk íze szerint átalakítani, méghozzá úgy, hogy segítségével igazolást nyerjen az általuk képviselt ideológia. Ez a gender-elmélet, avagy a gender mainstreaming, amely egyes vélemények szerint nem elég, hogy szexuális szabadosságra, és a nemek szabad megválasztására ösztönzi a fiatalokat, de emellett elismertté kívánja tenni a poligámiát és a pedofíliát is.

Mi, itt, Magyarországon talán el sem tudjuk képzelni, hogy a világ távolabbi pontjain a gyermekeknek felnőtté válásuk során mennyi mindennel kell szembenézniük. Ügyelünk rá, hogy jó tanulók, jó szakemberek, jó szülők, vagy mások számára vonzóak legyünk, miközben máshol a nagykorúvá válást nem ünnepként, hanem traumaként élik meg a fiatalok, akiket a tradíciók szerint egy bizonyos kort elérve megcsonkítanak, eladnak, vagy megházasítanak. Nem mindegy tehát, hogy a világ mely részén születik az ember férfinak és nőnek, hiszen ennek függvényében kiváltságos, vagy éppenséggel hátrányos helyzetbe kerülhet.

A gender-elmélet pont azért született meg, hogy a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség megteremtését elősegítse, méghozzá úgy, hogy a nemiséggel kapcsolatos sztereotípiákat, és a szigorú nemi szerepek által meghatározott korlátozásokat fokozatosan leépíti.

Az elmélet megértéséhez először is fontos, hogy tisztázzuk magának a gender szónak a jelentését. Az idegen szavak szótára szerint a gender fogalma valakinek a női vagy férfi nemét jelöli. Ám ez így, ebben a tömörségben nem egészen helytálló.  A gender szót pontosan az esetleges félreértések elkerülése végett vezették be ENSZ 1995-ös női világkonferenciáján, hogy ezáltal különválaszthassák a sex, azaz a biológiai nem fogalmát a gendertől, a társadalmi nem fogalmától, amely a fizikai jellemzők helyett a férfiakkal és a nőkkel szemben támasztott társadalmi elvárások összességét jelenti. Sokszor, egyébként helytelenül, szinonimaként használják a két szót, ám a társadalomtudományok területén a nemi szerep és a biológiai nem megkülönböztetéséhez elengedhetetlenül fontos mindkettő használata. De miért is kell élesen elválasztani a kettőt egymástól?

Legfőképpen azért, mert a különböző kultúrák és vallások más-más alapvető és elvárt tulajdonságokat társítanak a férfiakhoz és a nőkhöz. A korábbi lapszámainkban már részletesen foglalkoztunk azzal, hogy milyen hátrányos megkülönböztetés, és sok esetben fizikai bántalmazás, sőt kínzás ér egyes embereket csak azért, mert a világ valamely részén férfinak vagy nőnek születtek.

Minden józan gondolkodású ember beláthatja, hogy az emberi jogok ilyen szintű semmibevétele ellen tenni kell valamit. Ez lenne a célja a gender-elméletnek, amely azonban ahelyett, hogy érzékennyé tenné a társadalmat a problémára, félreértelmezések és szándékolt belemagyarázások okán egyes csoportok öncélú propagandájaként és ellen-propagandájaként funkcionál.

Az esélyegyenlőség elősegítésére, a foglalkoztatás és a munkanélküliség problémájának csökkentésére, illetve a munkahelyi és családi téren jelentkező kötelezettségek összehangolására irányuló törekvéseket így elhomályosítják a nagyobb visszhangot keltő átértelmezések.

Az egyik ilyen gender-értelmezés szerint ez az ideológia azt fogalmazza meg, hogy „egyneműként” születünk, tehát se nem férfinak, se nem nőnek, és gyakorlatilag a szocializáció során „erőszakolják ránk” a nemi szerepeket. Ennek pedig az elmélet hangoztatói szerint egyenes következményei az identitászavarok, a nemiséggel kapcsolatos sztereotípiák erősödése, de még a családon belüli erőszak is. Az elméletet vallók gyakran hivatkoznak Simone de Beauvoir szavaira, aki A második nem című, filozófiai jellegű művében ezt írta: „Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik”.

Ő igazából csak a gender-elmélet alapját érinti kijelentésével, hiszen elfogadott nézet, hogy az általánosan elterjedt szokások mentén, és a nevelés által lesznek a kislányokból nők, s ugyanígy a kisfiúkból férfiak. Ám ezt a mondatot többen az elmélet igazolásaként értelmezték, mondván, hogy a biológiai nem afféle semleges nem, amelyből kialakulhat a férfi és a női nemi identitás is, és alátámasztja mindezt, hogy a nők és férfiak közti különbségek napjainkban egyre inkább eltűnnek.

Ez a gondolkodás pedig támadási felületet kínált, és ezáltal egy újabb, más szempontból radikális gender-értelmezés is nyilvánosságot kapott.

Ezen elképzelés szerint a „gender-ideológia” nem más, mint a fiatalság fő megrontója. Hangoztatói szerint a gender-elmélet térnyerésének tudható be az azonos nemű párok örökbefogadásának és házasságkötésének hivatalossá tétele, az egyre szaporodó melegfelvonulások, illetve a heteroszexuálisok homofóbként való kezelése, s ezáltal diszkriminálása. Sőt, szerintük ez az ideológia napjainkra láthatatlanul „beférkőzött” az óvodákba, az iskolákba, és az állami intézményekbe is.

Ezt tetézendő, az álláspont egyik képviselője a gender-elméletről írott könyvében (Gabriele Kuby: A nemek forradalma) nem kevesebbet állít, mint azt, hogy Alfred Kinsey tudományos csaló és emellett gyermek-megrontó is volt.

Magyarországon a tévhitek eloszlatása végett a Szociális és Családügyi Minisztérium jelentetett meg egy kiadványt (100 szó az egyenlőségről). Ez az értelmező szótár az Európai Unió Foglalkoztatás és Szociális Ügyek Bizottsága által összeállított kifejezéstár magyarra fordított változata, s azzal a céllal született, hogy megteremtse a kifejezések és fogalmak közös megértésének lehetőségét európai szinten, és ezzel lehetővé tegye a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítását. A kiadványban gyakorlatilag részletesen megmagyarázzák a gender-elmélet fogalmait; kifejtik, hogy milyen elvek mentén készült, milyen okokból tartották szükségesnek a megfogalmazását, és milyen célokat kívánnak elérni általa globális szinten.

A kiadvány, mint ahogy a torzításoktól, félreértésektől, és belemagyarázásoktól mentes gender-elmélet is, tényszerűen tárja fel a jelenlegi társadalmi problémákat. Például azt, hogy Európában a nők munkanélküliségi rátája magasabb a férfiakénál, hogy a nők között több a tartós munkanélküli, és a kisgyermekes nők foglalkoztatása is nagyon alacsony. Holott a gyermeknevelés mind a mai napig tipikus női feladatként jelenik meg, annak ellenére, hogy egyre több férfi marad otthon a kisgyermekkel az édesanya helyett, és kapnak ezért szociális támogatást az EU több tagállamában.

Szükség is van az ilyen jellegű tájékoztatásra idehaza, ahol a genderről többet hallani negatív kontextusban. Idén februárban, például, akkor került ismét szóba a téma, amikor a kormány bejelentette, hogy az országos óvodai nevelési alapprogramban előírja az óvodapedagógusok számára, hogy a gyermekek nevelésekor szem előtt kell tartaniuk a nemi sztereotípiák erősítésének kerülését, és a nemek társadalmi egyenlőtlenségével kapcsolatos előítéletek lebontását. Nem Magyarországon lettünk volna, ha nem kezdik el sokfelől élesen bírálni az intézkedést, mondván, hogy ezzel csak teljesen összezavarják a kisgyermekeket, akiknek így majd saját maguknak kell dönteniük nemi identitásukról, hiszen az óvónők nem engedik őket katonákkal és babákkal játszani.

A lelkes támadók azonban csak azt felejtették el, hogy a szocializáció elsődleges színtere nem az óvoda, hanem a család, s nem elsősorban az óvónőknek, hanem a szülőknek lenne a feladata a nemi szerepek átadása a gyermekeknek. Azonban valószínűleg pont ebben a közegben vannak alapvető gondok napjainkban, ha egy elméletet kell megfogalmaznunk arról, hogy miként teremtsünk egyenlő esélyeket a férfiaknak és a nőknek, akiket születésüktől fogva ugyanazok az alapvető emberi jogok illetnek meg.

Bár, sokak szerint ez is csak egy elmélet.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.