A magyar, az uniós és a nemzetközi médiában rég nem látott visszhangot keltett az új magyar médiatörvény. A hazai sajtó körülbelül kétharmada többé-kevésbé (inkább kevésbé) visszafogottan reagált az új jogszabályra, sokan a magyar sajtószabadság halálát vizionálták, lapok jelentek meg fehér címlappal, honlapok sötétültek el az egységes „black-out” mozgalom keretében.
Egy fél éven keresztül Magyarországra figyel mindenki, Európán innen és túl, mivel a magyar kormány tagjai fogják az Európai Unió miniszteri tanácsainak üléseit elnökölni, s az ülések napirendjét meghatározni. Ez nem azt jelenti, hogy mi diktáljuk a témákat, viszont a huszonhét tagállam közös érdekeinek feltérképezését követően a saját prioritásainkat is hangsúlyozhatjuk. Örömünkre szolgál tehát, hogy a hivatalos nyilatkozataiban a kormányunk kiemelte, hogy minden témakörnél szem előtt kívánják tartani az emberi tényezőt, „mint az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés alapját”.
„Még a csapból is ez folyik” – mondhatnám a médiatörvény módosításáról, amely nagyon sok kérdést hagy maga után. Az embernek az lehet az érzése ezeket olvasva, mintha minden esetben ugyanoda lyukadnánk ki: beszélnünk, kérdeznünk kell róla, ahogyan ezt most én is megteszem.
A vörösiszap-katasztrófa kapcsán nagymértékű társadalmi összefogásnak lehettünk a közelmúltban tanúi, és karácsonykor is sokan nyújtottak önzetlenül segítséget a rászorulóknak. Nemes gesztus az adakozás, amely mögött azonban több húzódik meg puszta nagylelkűségnél: a rászorulók segítése genetikailag belénk kódolt tulajdonság, amely az ősidőben a túlélést szolgálta. Manapság azonban sokan próbáljak kihasználni jóhiszeműségünket önös céljaik érdekében, és az ilyen jellegű csalások ellen a legtöbbször tehetetlenek vagyunk. Milyen módszerekkel próbálnak visszaélni segítő szándékunkkal a szélhámosok, hogyan védekezhetünk ellenük és milyen hatással lehetnek ezek az átverések az emberek adakozókedvére? Ezekre a kérdésekre próbáltunk választ találni szakemberek segítségével.
Hozzávetőlegesen százmillió ember él fedél nelkül világszerte. Ebből hárommillióan Európában, harminc-negyvenezren Magyarországon, ezen belül is tizenöt-húszezren Budapesten.A nyugat-európai lakhatási helyzet sem fest túl jól , mert körülbelül tizenötmillióan laknak embertelenül túlzsúfolt, és nem higénikus körülmények között. Növekszik a hajléktalan nők és gyerekek száma is egész Európában, ami még sürgetőbbé teszi e kérdés megoldását.
Margit néni, egy gazdag belvárosi ügyvéd özvegye naponta átjött anyámhoz kipanaszolni a lelkét. Amikor elment, anyám mindig ugyanazzal a hanglejtéssel motyogta az orra alatt ugyanazt a német hablatyot: „Soll’ ich deine Sorge haben!” Akkor nem értettem, de ma már pontosan tudom mit jelent. „Bárcsak a te gondjaid lennének az enyémek!”
