Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ébresztő Médiatörvény - 2011 - KONTRA
2011. február 08., kedd 00:00

Médiatörvény - 2011 - KONTRA

Írta:  Hangya Andrea

„Még a csapból is ez folyik” – mondhatnám a médiatörvény módosításáról, amely nagyon sok kérdést hagy maga után. Az embernek az lehet az érzése ezeket olvasva, mintha minden esetben ugyanoda lyukadnánk ki: beszélnünk, kérdeznünk kell róla, ahogyan ezt most én is megteszem.

ebreszto_mediakontra_2
Igaz, ez esetben nem kell korhatáros karikát használnom, és nem várható büntetés sem emiatt, így most én is megpróbálkozom valamiféle elemzésbe bocsátkozni a nagy port felverő törvényről. Tény, csak kiemelni, szemezgetni tudok, ugyanis a médiatörvény minden egyes pontjában találunk olyat, amihez lenne hozzáfűznivalónk, kommentünk, észrevételünk, de nincs annyi oldal, amennyire ezek mind ráférnének.

Az új médiatörvény minden tekintetben megváltoztatta a korábban érvényben lévő szabályozást, és ezzel kérdésessé teszi a sajtószabadságot, a közmédia függetlenségét és autonómiáját, korlátozná ugyanis a szabad vélemény-nyilvánítást, amihez joga van bárkinek, bármikor, bármivel kapcsolatban. A törvény többek között olyan előírásokat határoz meg, amelyek a  nyomtatott és az internetes sajtó működését korlátozzák az eddigiekhez képest.
A médiatörvény szabályozza  a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogköreit, meghatározza a médiapiaci szereplők jogait és kötelességeit, valamint rendelkezik a rájuk kiróható szankciókról is. Hatálya minden médiumra, azaz a televíziók és a rádiók mellett a lapokra, a hírportálokra és internetes újságokra is kiterjed.

A törvény alapján az NMHH autonóm államigazgatási szerv, melynek keretei között működik az ORTT jogutódjaként. A Médiatanács elnökét – aki egyben a médiatanács elnökjelöltje –, a miniszterelnök kilenc évre nevezi ki. Őt és az elnökség négy tagját kétharmados többséggel választja meg. A Médiatanács tagjai a feladataik ellátása során nem utasíthatóak, nem hívhatóak vissza, és minden tekintetben függetlenek. A megválasztott tagok nem állnak semmiféle formális vagy informális kapcsolatban a kormányzó pártokkal, a médiaszakma különböző területeiről érkeztek.

Az Országos Rádió és Televízió Testület jogutódjaként működő Médiatanács bármely médiumot bírsággal sújthat, ha az megszegi a médiatörvényt, vagy a november elején elfogadott médiaalkotmány rendelkezéseit. A médiatörvény számos egyéb rendelkezése mellett jelentős befolyásoló erővel rendelkezőnek minősíti a legalább tizenöt százalékos éves átlagos közönségaránnyal rendelkező televíziókat, rádiókat, és a műsorkvótákkal kapcsolatban több előírást fogalmaz meg. Így kimondja, hogy az RTL Klub és a TV2 reggeli és esti, valamint a Neo FM és a Class FM reggeli hírműsoraiban a „demokratikus közvélemény tájékoztatását nem szolgáló” bűnügyi híranyag éves átlagban nem lehet hosszabb terjedelmű a műsor időtartamának húsz százalékánál. Ehhez kapcsolódóan a jelentős befolyásoló erővel rendelkező médiumok esetében a bírság összege kétszázmillió forintig, más médiaszolgáltatóknál ötvenmillió forintig terjedhet. Az országos napilapokra és az internetes sajtótermékekre legfeljebb huszonötmillió, az országos hetilapokra és folyóiratokra tízmillió forint, más, napilap, illetve hetilap, folyóirat esetében ötmillió forint bírságot róhat ki a médiahatóság, a médiumok vezetőire pedig maximum kétmillió forintot.

Ez a rendelkezés gyenge lábakon áll, főleg a sajtótermékekre kiszabható bírság mértéke és a bírságkiszabás objektív kritériumainak hiánya miatt.

„A lineáris médiaszolgáltatást nyújtó médiaszolgáltató – a hírműsorszám, a politikai tájékoztató műsorszám, a sportműsorszám, a műsorelőzetes, valamint a reklám, a  politikai reklám, a televíziós vásárlás, a társadalmi célú reklám és a közérdekű közlemény kivételével – valamennyi, általa közzétenni kívánt műsorszámot a közzétételt megelőzően a „…” bekezdés szerinti kategóriák valamelyikébe sorolja.”

A gyermekek és a kiskorúak védelme érdekében a televízióknak és a rádióknak a műsoraik többségét tehát kategorizálniuk kell. Erre hat kategóriát állapítottak meg, rögzítve, hogy az egyes kategóriákba tartozó műsorok mely idősávban sugározhatók.

Több műsorszámot a besorolás miatt csak a késői órákban adhatnak a csatornák, idézet a médiatörvényből erre vonatkozóan: „amely a tizenkét éven aluli gyermekekben félelmet kelthet, illetve amelyet koránál fogva nem érthet meg, vagy félreérthet”, vagy „azt a műsorszámot, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására”.  Ez a döntés több okból is kérdéses lehet. Egyrészt akár mi, felnőttek is lázonghatnánk: értjük mi, hogy védeni kell a gyermekeket mindentől, viszont ezek szerint mi ne is aludjunk, ha egy „normális” filmet szeretnénk megnézni? E törvény szerint ezeket este kilenc óra előtt elvileg nem lehetne vetíteni. Hogy ezt a csatornák hogyan fogják lebonyolítani, illetve kezelni, még senki sem tudja.

Jelenleg Magyarországon négy nagy gyerekcsatorna van, amelyek közül kettő mellé teljesen jogosan odatehetnénk a tizenkettes karikát, de a törvény alapján az egyiknél akár a tizenhatost is. Erről mégsem szól a fáma. Pedig a csúnya beszéd, a harc, illetve az ’erőszak gyermek módra’ folyamatos megjelenítése eléggé befolyásolhatja a gyereket, és félelmet is kelthet benne. Ezt viszont mégis egész nap nézhetik a tévében a gyerekek. Ugye, jól gondolom, hogy ezt nem tiltják be? Hozzátenném: a gyerek védelme inkább a szülő felelőssége kellene, hogy legyen, nem pedig másé.

A műsorkvótákkal összefüggő rendelkezés, hogy a rádióknak legalább harmincöt százalékban magyar zenét kell játszaniuk, és a felvételek negyedének öt évnél újabbnak kell lennie. E döntést nagyban befolyásolhatta a magyar zeneipar érintettjeinek az erre vonatkozó javaslata, amit a Zeneműkiadó kivételével minden szervezet aláírt. Előzetesen huszonöt százalékot irányoztak elő, ez emelkedett még feljebb. Azt meg kell még említeni, hogy a kvótarendszer korábban már felmerült itthon: 2009 februárjában a magyar zeneipar legfontosabb szereplői kezdeményeztek hasonlót, igaz, akkor ez a ráta negyven százalék volt.

Rögtön felmerül ehhez kapcsolódóan több kérdés is: mi lesz azokkal a rádióadókkal, amelyek kifejezetten régi slágereket sugároznak, illetve azokkal, amelyek nagyobb részt külföldi előadók számait játszották? Mert hiába az egyéves átállási idő, ezzel teljesen megpecsételnék a sorsukat. Azt pedig meg sem említjük, hogy van-e egyáltalán ennyi színvonalas és változatos magyar könnyűzene a piacon, amivel meg lehet tölteni a rádiók műsorainak negyedét. Másrészt minden ember más. Nem vagyunk egyformák, ki ilyen zenét szeret, ki amolyat. Természetes, hogy a tinédzser korosztály a divatos, mai zenét fogja hallgatni, az idősebb korosztály viszont szívesebben hallgatná a régi slágereket, mint a mostaniakat.

„A Médiatanács ellenőrzi és biztosítja a sajtószabadság érvényesülését a törvényjavaslat és az Smtv. Keretei között.” Ez azt jelenti, hogy az Smtv., azaz a 2010. évi CIV. törvény a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól, bármely részletszabályának megsértése esetén a Médiatanács jogosult eljárni, így például a közerkölcs megsértése, a személyhez fűződő jogok sérelme esetén vagy akár konkrét panaszos nélkül is eljárhat, illetve az újságírót forrása kiadására kötelezheti.
A közerkölcs mindig is egy kényes kérdés volt, amelyet így korábban még nem közelítettek meg, bármelyik szegmensre is vonatkoztatunk. Nekem erről az utóbbi időben inkább a reklámpiacra vonatkozó dilemmák jutottak eszembe, gondoljunk csak arra, milyen viták alakultak ki, mit lehet reklámozni és mit nem, mivel árthatunk az embereknek a reklámban bemutatott termékkel, és mivel nem.  Csak három példát említenék: cigaretta, illetve az édesség vagy akár a hamburger.  Igaz, azt kevesen teszik hozzá, hogy ezek fogyasztását elsősorban nem egy reklám dönti el – bár agitál –, hanem maga az ember.

Jobb lenne, ha inkább a Médiatanács hatáskörét szűkítenék, és a személyhez fűződő jogok megsértése esetén nem ő járna el, hanem az erre illetékes személy.
Bár az új törvény rengeteg kritikát kapott a hazai és nemzetközi sajtóban egyaránt, alkotói, és Orbán Viktor miniszterelnök is azzal védik, hogy teljesen EU-konform. Tény, sok részlet még tisztázásra vár, gondoljunk csak a büntetésre, amelyet a „közérdek, a közrend és a közerkölcs veszélyeztetése” vagy „elfogult tájékoztatás” esetén kellene fizetni, úgy, hogy nincs pontosan meghatározva, mit kell ezeken a fogalmakon érteni.

Az utóbbi napokban-hetekben egy kicsit változott a kormányfő hozzáállása a médiatörvényhez. Kénytelen volt tudomásul venni a különböző uniós tagállamok politikusai, illetve a nagytekintélyű külföldi lapok kemény bírálatait.

Tudjuk, egyre inkább nyitnunk kell a digitalizáció felé, amely egy új technológia, és ennek következtében újabb kommunikációs csatornák megjelenését eredményezi. Azonban nálunk még egy kipróbálási fázisban van, amikor az államnak a beavatkozása nagyon rosszul sül(ne) el, mert ebben a szakaszban mindenkinek a saját hibájából, sikereiből okulva kell megtanulnia, mi lenne a legjobb az új közegben. Mi lesz a vége? Azt hiszem, ezt nálunk jobban senki sem várja…

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.