Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Civil Angyalok, akik köztünk járnak és segítenek
2010. június 17., csütörtök 01:00

Angyalok, akik köztünk járnak és segítenek

Írta:  Gábriel Edit

Vajon miért vállal valaki önkéntes munkát, ha kevéske szabadidejét máshogy is eltölthetné? Talán azért, mert sokunkban él a vágy, hogy jobbá tegyük ezt a világot, hogy azt érezhessük tettünk valami jót és mindezt önzetlenül. Nekünk embereknek segítségre van szükségünk, még ha ezt oly sokszor nehéz is beismerni. Elég egy kedves szó, egy mosoly, vagy csak egy pohár víz.

A Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat Alapítvány (KÖSSZ Alapítvány) segítségével bepillantást nyerhetünk az önkéntesek életébe. Az alapítvány 1998-ban kezdte meg a munkát a Szent Margit kórházban, azóta már nyolc kórházban, a Vakok Intézetében és több idősek otthonában is tevékenykednek. Január óta a Budapesti Önkéntes Centrumban is megtalálhatóak, és szerveznek úgynevezett Dupla foglalkozásokat, ahol középiskolás gyerekek foglalkozhatnak beteg gyerekekkel felügyelők jelenlétében.  „Sárga angyalaik” segítik a kórházakban a nővérek munkáját az ételosztásban, a tisztába tételben vagy a betegek kísérésben. Mégis a legfontosabb, amiben segítenek, hogy ők nem sietnek, ráérnek meghallgatni és beszélgetni. A segítők kitartással, végtelen türelemmel és odaadással végzik a sokszor embert próbáló feladatokat. Az önkéntesek heti egy-két alkalommal minimum két órában munka vagy iskola mellett szabadidejüket áldozzák mások megsegítésére.

Az alapítványnál jelenleg 500 fő dolgozik önkéntesként, azonban segítőnek nem mindenki alkalmas. Az alapítvány felelőssége, hogy csak a valóban alkalmas jelölteket válassza ki. A kórházi munka elkötelezettséget és rátermettséget kíván. Az önkéntesek először egy három alkalmas felkészítésen vesznek részt, melynek végén írásbeli vizsgával bizonyítják az ott elhangzottak elsajátítását. A vizsga után gyakorlati képzésben is részesülnek és amennyiben itt is sikerrel teljesítenek, megkezdhetik a kórházi feladatok ellátását. A kórházi dolgozók és a „sárga angyalok” között a viszony harmonikus, hiszen ők sokszor a nővérek munkáját könnyítik meg és a betegek hangulatán is sokat javít, ha van, aki meghallgatja őket. A kedves szó, az odafigyelés, a nevetés nagyon sokszor segít a gyógyulásban a kórház steril falai között.

Ez a munka - ha lehet egyáltalán munkának nevezni - rengeteg fájdalommal járhat együtt az önkéntesek számára is, hiszen óhatatlan, hogy ne lássák a szenvedést, ne szembesüljenek az emberi mulandósággal. Az alapítványnál van lehetőség, hogy az „eseteket” megbeszéljék egymás közt, ezzel egymást is segítik a nehéz élmények feldolgozásában. A „sárga angyalok” tudják, értik és átélik az önzetlen segítség minden örömét és fájdalmát.

Az önkéntes munka közben átélt legőszintébb pillanatát mesélte el három angyal:

„Egy idős néninek segítettem kimenni a mosdóba. Előtte is beszélgettünk, szó esett a családjáról, unokáiról, a férjéről, a munkájáról.  A kórterembe visszafelé elmesélte, mennyi betegsége volt már, szerencsére, mindig meggyógyult, és bízik abban, most is így lesz. Szembefordult velem, megfogta mind a két kezem, a szemembe nézett, és azt mondta: „Kedveském, megtapasztalta már az élete során, hogy nincs egyedül a bajban? Mert Isten velünk van, és segít.” Ekkor mindkettőnket megérintett valami. Egy érzés, amit nem tudtunk szavakba önteni. Csak mosolyogtunk, könnybe lábadt szemmel, egymás kezét fogva, a kórház folyosóján, eltelve a bizonysággal, igen, mi tudjuk, mert megtapasztaltuk, van egy Feljebbvaló Önkéntes Segítő… Nem meséltem el, hogy milyen beteg voltam, de nem is kellett. Elég volt annyi, hogy igen, már én is átéltem ezt az érzést. Nagyon meghitt, és számomra emlékezetes pillanat volt ez, amire szívesen gondolok vissza. Egymásnak segítettünk egy röpke pillanatban, csak azzal, hogy a másik tudomására hoztuk: hiszünk…”

„A Margit Kórházban egy karácsonyi ünnepségen ajándékokat osztottunk a betegeknek. Egy nagyon rossz állapotban levő néninek vittem oda a csomagocskát, és amikor a szép kék szemeivel hálásan rám nézett, önkéntelenül megpusziltam az arcát. Aztán ő is megpuszilta az enyémet. Nem hangzott el szinte semmi szó, de ez volt a legőszintébb, legmeghittebb pillanatom.”

„A legszebb, legőszintébb dolog, ami történt velem önkéntes munkám során, még a Sürgősségi Osztályon esett meg. Másodszor vagy harmadszor lehettem csak szolgálni, mikor behoztak egy nénit, ággyal tolta be a beteghordó, és engem kért meg, hogy kísérjem a nénit a vizsgálatra, míg ő visszajön érte. Nagyon izgultam, annyira szerettem volna a nénit biztosítani arról, hogy vigyázok rá, törődök vele, beszéltem hozzá, itattam, fogtam a kezét, mikor az orvos vizsgálta, segítettem a mozgatásban. A néni nem mondott semmit, egy szót sem szólt végig, nem reagált semmilyen formában, abban sem voltam biztos, hogy hallja vagy érti-e, amit mondok. Körülbelül két óra telt így el, átesett a vizsgálaton, visszajött érte a mentős. Megköszönte, hogy segítettem őt a munkájában, és el akarta, tolni a nénit. Abban a pillanatban a néni megfogta a kezem, magához húzott, megölelt, és megpuszilt. Annyira váratlan, megható, és felemelő volt, olyan, mint egy beavatás. Akkor értettem meg, hogy amit két órán keresztül minden idegszálammal, az összes szeretetemmel szerettem volna elérni, megtenni, az sikerült, és hogy ez milyen semmi mással össze nem hasonlítható érzés, és hogy itt a helyem. Sok szép élményt kaptam a betegektől - csak remélni tudom, hogy legalább töredékét meg is érdemeltem,- de mivel ez volt az első, és egyik legszebb, soha nem fogom elfelejteni.”

A mai virtuálisan beszőtt világunkban minden egyes emberi érintés és szó kincset ér. Az önkéntesek munkája azért fontos, mert olyan emberekhez jutnak el, akiknek nagy szükségük van minderre. Színt és mosolyt varázsolnak a kórházak falai közé.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.