Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Civil Kérdéseket hagyni magunk után
2010. november 19., péntek 00:00

Kérdéseket hagyni magunk után

Írta:  Sós Eszter

Én megértő vagyok, de… Nincsenek előítéleteim, de… Engem nem zavar, amíg nem előttem csinálják. És még lehetne sorolni azokat a mondatokat, amelyeket az önmagukat nyitottnak és elfogadónak valló fiatalok hangoztatnak, amikor megkérdezik őket a zsidó, roma, vagy éppen a meleg téma kapcsán. Vajon szélmalomharcot folytatnak azok, akik megpróbálnak velük szót érteni, és hiteles információkat próbálnak átadni számukra?

civil_haverLehet-e egyáltalán toleranciára nevelni a diákokat, és miért nem képes ezt a feladatot ellátni a közoktatás? Ezekre a kérdésekre próbáltunk választ találni a Haver Alapítvány és a Szimpozion Egyesület segítségével, akik az előítéletek feloldásának céljából immár több éve foglalkoznak fiatalok informális oktatásával.

A Haver Informális Zsidó Oktatási Közhasznú Alapítványt 2002-ben hét olyan fiatal hozta létre, akik rendelkeztek már oktatási tapasztalatokkal, és látva hogy az iskolákban milyen felszínesen közelítik meg a zsidósággal kapcsolatos témákat, továbbá érezvén, hogy általánosan növekszik az előítélet és az intolerancia a társadalomban, úgy gondolták, indítanak egy olyan programot, amely közelebb viszi a diákokhoz a zsidóság témáját.

„Nagyon sok iskola a holokauszt kapcsán keres meg minket, de csak és kizárólag a holokausztról mi soha nem beszélünk.” – mondja Mircea Cernov, a Haver Alapítvány ügyvezető igazgatója. „Annak nem látjuk értelmét, hogy azt a témát, amely a leginkább jelen van az oktatási rendszerben is, és van esély valamilyen szinten az iskolában történő feldolgozására, megismételjük, még ha más formában is. Szerintünk nagyon fontos a kontextus, azaz, hogy megértsék a diákok az összefüggéseket. A holokauszt feldolgozásához például tisztában kell lenniük azzal, hogy milyen volt akkoriban a zsidók élete, hogyan alakult a zsidók és nem zsidók közötti párbeszéd a 19. század végétől kezdődően egészen 20. század elejéig. Meg kell ismertetni velük azt a fajta sokszínűséget, pluralizmust, ami a zsidósággal kapcsolatban volt, van, és azt gondolom, hogy lesz is. És ezen keresztül kell megpróbálni egy párbeszédet kialakítani, ahol reményeink szerint olyan kérdések jelennek meg, amelyek ösztönzik a fiatalokat, hogy egyrészt teljesen más dimenzióban lássák ezt a történetet, másrészt esetleg elkezdjenek ők maguk kutakodni, olvasni, és minél többet akarjanak megtudni a témáról, és túl a felszínen egy picit jobban megértsék azt. Az információátadás fontos, de nem arra helyezzük a hangsúly, hanem az interakcióra és a vitára, ami létrejöhet egy adott téma kapcsán. Ezek segíthetnek abban, hogy olyan kérdéseket is fel merjenek tenni a fiatalok, és olyan véleményeket mondjanak el, amelyek nem biztos, hogy a mindennapokban, vagy a hagyományos oktatási rendszerben terítékre kerülnének. Habár elsősorban az antiszemitizmussal foglalkozunk, ugyanakkor azt gondoljuk, hogy az oktatási módszerünk, és a kritikus gondolkodás, aminek a fejlesztéséhez hozzájárulunk, hatással lehet társadalmi szinten. A romákkal kapcsolatban is nagyon erősek az előítéletek, és éppen ezért, körülbelül két évvel ezelőtt, feltettük magunknak a kérdést, hogy tudunk-e valamit tenni azért, hogy ez megváltozzon, és arra jutottunk, hogy igen. Azt tudtuk, hogy mi magunk nem kezdhetünk el beszélni erről a dologról, és a legjobb megoldás az lehet a részünkről, hogy vesszük a Haver mintáját és megpróbálunk a roma társadalmon belül olyan embereket találni, akik megismerve a módszert, csatlakoznának a programhoz. Ennek az elgondolásnak a mentén született meg végül az Uccu Informális Roma Oktatási Projekt.”

 

Egyes szám első személyben

 

A Szimpozion Egyesület  a Labrisz Leszbikus Egyesülettel közösen végzi immár tíz éve a Melegség és Megismerés programot. Elsősorban középiskolákba és egyetemekre hívják őket, ám ha van rá igény, akkor felnőtteknek is nagyon szívesen tartanak foglalkozásokat, de az az általános tapasztalat, hogy az iskolákba is éppen hogy be tudnak jutni.

„A legtöbb helyen azért utasítanak el minket, mert úgy vélik, őket nem érinti a téma, és nagyon sokszor azt tapasztaljuk, hogy a melegség még mindig a tabu kategóriába tartozik.” – meséli Virág Zsolt, az egyesület ügyvivője. „Mi azért tartjuk fontosnak megszólítani a diákokat, hogy egyáltalán tisztában legyenek azzal, kik azok a melegek. Persze vannak információik az internetről, a szülőktől, a barátoktól, de hogy mit gondolnak rólunk, az már igen zavaros. Ezt tisztázzuk velük méghozzá, nagyon fontos, hogy a saját példánkon keresztül. Többen visszajelezték már, hogy éppen ettől nagyon hiteles a program, hogy odamegy egy meleg nő és egy meleg férfi, és egyes szám első személyben elmesélik, hogy hogyan jöttek rá arra, hogy mások, hogyan élték ezt meg, hogyan mondták el mindezt a szüleiknek, a rokonaiknak, a barátaiknak. A diákok közben megkérdezhetik, hogy miért olyan lényeges a házasság számunkra, szeretnénk-e örökbe fogadni, vagy szeretnénk-e saját gyereket, hogyan képzeljük a jövőnket, illetve igaz-e az, hogy a melegek gyakrabban váltogatják a partnereiket, vagy, hogy divatból is csinálják már sokan. Ilyen kérdések adódnak, és ezeket mind meg kell válaszolnunk számukra. Azt szeretnénk tudatosítani a fiatalokban a program keretében, hogy melegek mindenhol vannak, hiszen arányszámuk a társadalomban 4-7 százalék. Fontos, hogy tisztában legyenek azzal, mi az a diszkrimináció, milyen bántás éri a melegeket, és, hogy ők maguk mit tehetnek ez ellen.”

Lényeges kérdés persze, hogy kialakulhat-e egy másfél órás foglalkozás keretében az a közeg, amelyben a fiatalok fel merik tenni a témával kapcsolatos kérdéseiket. Virág Zsolt azt mondja, többnyire igen. Általában mindig van egy-két hangadó az osztályban, és ez meglepő módon inkább segíti ezt a folyamatot, mintsem gátolná. Mircea Cernov is úgy gondolja, az empátia, a szolidaritás átadható a résztvevők számára az informális oktatás módszereivel, bár az otthonról hozott előítéleteken képtelenség változtatni egy-egy foglalkozás ideje alatt, azonban nem is ez az elsődleges cél.

„A csoportfoglalkozásokon megjelennek a radikális vélemények, de emellett megjelenik számtalan másik is, és ez egy nagyon fontos lépés. Minél mélyebben sikerül elmerülnünk a témában egy ilyen foglalkozáson, annál erősebb a közvetlen hatás, de persze minden egyes csoportnál másképp alakul a dinamika. Azonban ha sikerül kérdőjeleket, kérdéseket hagyni magunk után, és reménykedünk benne, hogy ezekkel a kérdésekkel a diákok akár egyedül, akár az iskolában, a családban, vagy a baráti körben foglalkozni fognak, akkor már megtettük a magunkét. Nekünk az a célunk, hogy a fiatalok eljussanak arra a szintre, hogy tudni szeretnének valamit. Akkor ugyanis képesek megkérdőjelezni azt, amit szentül hisznek. Amikor összefüggésekben kezdenek gondolkodni, és elkezdenek vágyni arra, hogy saját maguk szerezzenek különböző ismereteket, és ne másoknak a válaszait tegyék a magukévá, hanem megfogalmazzák az önálló véleményüket, akkor van esély arra, hogy az általános attitűd megváltozzon.”

 

A tolerancia szintjei és fokozatai

 

Már korábban is akadt rá példa, de 2008-ban volt egy komolyabb támadás a Melegség és Megismerés oktatási program ellen. Egy szülői egyesület felszólalt a médiában, hogy nem értik, hogyan engedhették be ezt a foglalkozást az iskolába, és miért nem kérdezték meg róla a szülőket. Az egyesület munkatársai ennek kapcsán több televízió- és rádióműsorba meghívást kaptak, és sikerült is helyre tenniük ezt a kérdést. Elkötelezettségüket jól jelzi, hogy egyáltalán nem szegte kedvüket ez az incidens, sőt ez az eset csak még inkább alátámasztotta számukra munkájuk fontosságát.

„Azt hiszem a zsidó és roma kérdés mellett a melegség az egyik legkényelmetlenebb téma sok szülőnek és tanárnak, de nem úszhatjuk meg az életben sem a kellemetlen dolgokat. Divattá vált ma már elfogadónak lenni, de aztán, ha kicsit megkapargatjuk a felszínt, kiderül, hogy a legtöbb embernél ez nem is annyira igaz. Én toleráns vagyok a melegekkel szemben, de… Ezt halljuk a legtöbbször. Pedig a toleranciának nincsenek szintjei és fokozatai. Vagy toleráns valaki, vagy nem, nincs köztes állapot. Van egy réteg, akik igyekeznek azok lenni, és vannak is meleg barátaik. Ez izgalmas tendencia, mert közelít az elfogadáshoz. De ha feltesszük nekik azt a kérdést, hogy mi a véleményük a melegek házasságáról, akkor sokan azt mondják, igazából nem értik, miért nem elég nekik az élettársi viszony, miért olyan fontos ez számukra. Pedig jogokról beszélünk, és az emberi jogok mindenkit ugyanúgy megilletnek. Akárcsak a heteroszexuálisoknak, a melegeknek sem kötelező házasodniuk, de a lehetőséget ennek ellenére miért ne kaphatnák meg?”

„Szerencsére egyre több olyan civil szervezet van, amelyek különböző témákban hasonló kereteket teremtve próbálnak eljutni oktatási programjukkal az iskolákba.” – fűzi hozzá a Haver Alapítvány vezetője. „És egyre több olyan iskola van, amelyik felismerte ennek értékét és lehetőséget ad a civil szervezetnek, hogy találkozzanak a diákokkal. Akadnak jó kezdeményezések, például a több intézményben megvalósuló tolerancia- vagy érzékenyítő napok. Vannak törekvések a civil szférában és a felsőoktatás területén is, de nincsen átfogó, világos koncepció, ami körül megfogalmaznának dolgokat. Közösségi szinten a párbeszéd szinte eltűnni látszik. Összefogás csak a katasztrófák és a szükséghelyzetek kapcsán valósul meg, és ez még nagyon kevés a normális társadalmi működéshez, amely a megfelelő alapokat biztosíthatná. Azt gondolom, hogy az informális foglalkozásokat az általános tanterv részévé kellene tenni, viszont ennek gátat szab, hogy a hagyományos, konzervatív oktatás megerősödése jellemző napjainkban, és amíg ez a folyamat nem enyhül, addig ennek elterjedése egy nagyon nehézkes és küzdelmes harc marad.”

Tovább a kategóriában: « Nevetni kell Nincs akadály? »

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.