Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Szubjektív A XX. század háborúinak ábrázolása az amerikai háborús filmekben
2010. március 18., csütörtök 00:00

A XX. század háborúinak ábrázolása az amerikai háborús filmekben

Írta:  Halmai Gábor Zoltán

Mivel Hollywood mind a mai napig a filmgyártás élén áll – a nyugati világban legalábbis –, és az amerikai kultúra legnagyobb közvetítője, érdemes belemerülni, hogy milyen képet közvetített a háborúkról az idők során. Ennek elemzése olyan szempontból mindenképpen érdekes, hogy az Egyesült Államok nagyjából százötven éve nem tapasztalt a saját földjén háborút, ily módon az amerikai háborús film gyakran az Egyesült Államok érdemeit hangoztatva önigazolást keres, vagy éppenséggel elhatárolód az USA által viselt háborúktól.

Az amerikai háborús film a fentiekkel párhuzamosan alapvetően két kategóriába sorolhatóak: a második világháború és a vietnami háború típusokba. Előbbiek célja inkább az önigazolás, a háború jogosságának, az amerikai ügynek alátámasztása, utóbbiaké pedig az egyénnek az életben maradásért és emberségének megtartásáért folytatott értelmetlen küzdelmét jeleníti meg.

A huszadik század első jelentősebb háborús filmje – mely századbeli háborúról szól – az első világháború poklát feldolgozó, az azonos című Remarque-regényen alapuló Nyugaton a helyzet változatlan (All Quiet on the Western Front), 1930-ból. A film kilóg a sorból abból a szempontból, hogy az USA közvetlenül kicsiny, bár kétségkívül fontos szerepet vállalt a világháborúban, így a társadalmon sem hagyott mély nyomot, ezért vesz át a mű egy európai történetet, amely így nem is tartozhat máshová – messze megelőzve a korát –, mint a vietnami típusú filmekbe. A további évtizedeket azonban másfajta filmek uralták.

A másik típus első filmjei a második világháború alatt készültek. Ilyen fontos mérföldkő volt például a 30 másodperc Tokió fölött (30 Seconds over Tokyo) 1944-ből, mely a Pearl Harbor elleni japán támadás által megtépázott amerikai öntudatot igyekezett helyre állítani a japán területek elleni első bombatámadás filmvászonra vitelével. A csendes-óceáni front történéseit feldolgozó filmeknek leginkább az az üzenete, hogy lám sikerült legyőzni az orvul támadó ellenfelet, méltó büntetéssel sújtva azt elkövetett bűneiért. A nyugati fronttal kapcsolatban egészen más a helyzet. A nagy háborút követő évtizedekben elkészült filmek egy démonizált ellenség, a gonosz náci birodalom elleni „keresztes" háború jogos küzdelmét mutatják be. Ilyen filmek például az 1967-es Piszkos tizenkettő (The Dirty Dozen), vagy a nemrég bemutatott Tarantino-opus, a Becstelen brigantik (Inglourious basterds). Az előbbi filmben bűnözők válthatják meg büntetésüket a gonosz elleni harcban, míg utóbbi egyenesen a történelem megmásítására vállalkozott, hiszen itt Hitler egy különleges kommandó áldozatául esik, igazságot szolgáltatva ezzel a véreskezű diktátor áldozatai számára.

A vietnámi típusú háborús filmek típuspéldája a Szakasz (Platoon) című mű. Ebben a filmben testesedik ki a háború értelmetlensége, a határtalan gyilkolás és az embertelen körülmények poklának céltalansága. Ebben a környezetben az egyén ép elméjének és emberi mivoltának megőrzése a tét, mely nem sikerülhet teljes mértékben, mint ahogy a főhős Chrisnek (Charlie Sheen) sem, aki amúgy bajtársi kötelességből, önként vonult be. Néhány film a harci jelenetek közvetlen ábrázolása nélkül mutatja be a közösséget szétszakító háború társadalompusztító erejét. Ilyen például A Szarvasvadász (The Deer Hunter) 1978-ból, vagy a Bőrnyakúak (Jarhead) 2005-ből. Ez utóbbi ugyan az Öböl-háborúban résztvevő amerikai katonák viszontagságait mutatja be, mégis egyértelmű az üzenete az iraki háború alatt.

A fenti, korántsem teljes összeállítás azt mutatja, hogy az amerikai közvélemény elfogadja az igazságos háború koncepcióját, mely közvetlen érintettség vagy nemzetközi egyetértés esetén áll fenn. Ilyen volt a második világháború vagy az öbölháború is, és az ezekről készült filmek megközelítése is a társadalmi elfogadottságukról árulkodik. Ám amint egy háború pusztán politikai érdekből, nemzetközi egyeztetés nélkül tör ki az Egyesült Államok és egy másik fél közt, a kép rögtön megváltozik, az amerikai társadalom számára összességében elfogadhatatlanná válik, és tiltakozik is ellene, ami az ezekről készült filmek látásmódjában is így mutatkozik meg. Erre a típusra lehet példának hozni a vietnami háborút vagy az iraki háborút. Mindebből az a következtetés szűrhető le, hogy talán az egymást követő különféle adminisztrációknak nem érdemes hosszabb háborút vívnia, hacsak nem áll fenn egyértelműen közvetlen megtámadtatás vagy hiányzik a nemzetközi felkérés, mert egész egyszerűen elveszíti a választók bizalmát.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.