Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Szubjektív Létezik új matriarchátus?
2010. szeptember 23., csütörtök 01:00

Létezik új matriarchátus?

Írta:  Lesti Laura

Nem lehet csukott szemmel elmenni amellett a tény mellett, hogy társadalmunkban és környezetünkben megváltozott valami a férfiak és nők kapcsolatát illetően az utóbbi időkben. Míg nagyszüleink korában még teljesen elfogadott volt, hogy egy közösség életében deklaráltan más szerepet töltenek be a nők és mást a férfiak,  mára már ez alaposan megváltozott.

A nőtársadalom képviselői joggal háborodnak fel, ha az erősebb nem tagjai vissza akarják kényszeríteni őket a fakanál mellé. A huszadik századi hölgy egyenruhát öltött és beállt katonának, illetve elkezdte elfoglalni helyét a politika világában, míg a férfiak szerencsésen felfedezték a házimunka és a csemeték gondozásának titkait. Igaz ez még akkor is, ha Magyarország és általában a keleti blokk országai még mindig igen rossz eredményeket mutatnak a politikai reprezentáltság területén. De vajon minek tudható be ez a változás?

Létezik-e tehát új matriarchátus napjainkban? És ha igen, mi is az egyáltalán? Olvasmányélményeinkből és tanulmányainkból mindannyian nagyon jól ismerjük a férfiak uralmán és befolyásán alapuló társadalmakat, de vajon megvan ennek a fordítottja is? Vajon a matriarchátus pusztán annyiban különbözik a patriarchátustól, hogy abban a férfiak helyén nők állnak? Antropológiai értelemben a mai napig is léteznek működő matriarcha közösségek, ám ezek eléggé távol állnak a mi mindennapjainktól. Minket lényegesen közelebbről érint az a kérdés, hogy hogyan alakult a NŐ társadalomban betöltött szerepe a posztmodern után. Az élet különböző területein milyen versenyhelyzetbe kényszerülnek a nők, és eddig ennek milyen eredményei vannak?

Ezekre a kérdésekre kerestem a választ Vasali Zoltán, a Zsigmond Király Főiskola docensének  segítségével.

Vasali Zoltán kérdésemre válaszolva többek között a nők megváltozott munkaerőpiaci lehetőségeit, illetve kötelességeit, valamint a hatalmi és a gazdaság-irányítói pozíció birtoklásának igényét emelte ki. Ma már számtalan olyan pozícióban – akár felsővezetőiben is – megtalálhatjuk a gyengébb nem képviselőit, mely pár évtizeddel ezelőtt még egyértelműen a férfiak territóriumának számított. Bár számos kimutatás szerint az ugyanolyan képességű és képzettségű nő csak kétharmadát keresi azonos pozícióban férfi kollégájának, az üvegplafon- – azaz, hogy egy szakképzett személy előmenetele egy szervezet hierarchiáján belül csak egy bizonyos szintig lehetséges valamilyen hátrányos megkülönböztetés miatt, mint például nemi, faji, eszmei stb. - . Emellett kutatások bizonyítják azt is, hogy a nők természetükből fakadóan sokkal jobban reagálnak a gazdasági világválság okozta traumákra, így előnyösebb helyzetbe kerülnek  munkahelyükön. Ennek ellentmondó kutatási eredményekkel is találkozhatunk, melyek szerint a nőkről alkotott sztereotípiák, mint a kedvesség, kellemesség, szelídség, nem teszik lehetővé, hogy ugyanolyan eséllyel küzdjék fel magukat a munkahelyi ranglétrán, mint férfitársaik.

A nők egyre nagyobb társadalmi szerepvállalásáról alkotott diskurzus egyik legfontosabb kérdése, hogy a nők milyen helyet foglalnak el a közösség, azaz az állam irányításában. Viszonylag új jelenségnek számít, hogy a világpolitikában egyre több nő kerül vezető pozícióba. Elég csak Hillary Clintonra vagy Angela Merkel nemzetközi politikai kapcsolatokban betöltött szerepére gondolnunk.

Skandináviában például már kimondottan ritkaságszámba megy, ha egy kormánynak nincsen női tagja, és egy túlnyomórészt férfiakból álló vezetés demokratikusan sem lenne védhető. Általánosan Észak-Európa kormányainak negyven százalékát teszik ki a gyengébb nem képviselői, de olyan is előfordult, hogy a férfiak kerültek kisebbségbe. Finnországban nem is olyan régen volt egy időszak, amikor a képviselők hatvanhárom százaléka nő volt.

Közel sem ilyen megnyugtató azonban a helyzet a volt szocialista országokban. Úgy tűnik, hogy a rendszerváltások óta eltelt húsz év sem volt elég ahhoz, hogy gyökeresen megváltozhasson a klasszikus női szerepekről alkotott általános felfogás. Magyarország jelenlegi kormányában például egyetlen nő sem foglal helyet, és még a parlamenti padsorokban is csak elvétve találkozni hölgyekkel. Sajnos a keleti blokk országaiban továbbra is igen jellemző az a felfogás, hogy egy nő elsősorban legyen szép, csinos és kedves, illetve várja meleg vacsorával férjurát, majd reggel indítsa a gyereket iskolába. A politikához pedig korunk nője ugyanúgy nem ért, mint nagyanyáink, tehát abba továbbra se nagyon szóljon bele. Természetesen, mindezek ellenére vannak kezdeményezések a nők nagyobb politikai szerepvállalására a vasfüggönytől keletre is. Remélhetőleg már csak rövid időt kell várnunkarra, hogy Magyarországon se legyen elfogadott egy kizárólag férfiakból álló kormány.

Pedig lenne mit tanulnia az erősebb nemnek is! Egy nő alapvetően máshogy viszonyul olyan társadalompolitikai kérdésekhez, mint az egészségügy, az oktatás, vagy a családon belüli erőszak. Emellett pedig a nők teljesen más attitűdöt képviselnek a hatalomgyakorlás terén. Ösztönösen valamiféle kompromisszumra törekszenek, míg a férfiak egymást akarják legyőzni.

Sokkal inkább a kölcsönös megállapodásra helyezik a hangsúlyt, mintsem arra, hogy minden körülmény között érvényre juttassák akaratukat az ellenféllel szemben. Egy nő nem a „vezér” szellemiséget képviseli a politikai életben, elsősorban nem arra a legalkalmasabb, hogy akarát egyoldalúan keresztülvigye mindenen és mindenkin. Egy nő a megoldást keresi, mérlegel, és az adott helyzetnek megfelelően egyezkedik, ahelyett, hogy az asztalra csapna. Úgy gondolom, hogy ennek a gondolkodásmódnak a térnyerése a nemzetközi politikai viszonyok alakulásának hosszú távon az előnyére válhatna.

A férfiak és nők közötti különbségek tehát valósak: nem vagyunk egyformák, természetből fakadóan nem gondolkodunk egyformán a világ fontos kérdéseiről. Ennek a ténynek azonban a sokszínűséget, a széles látásmódot, nem pedig a kirekesztést kell szolgálnia.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.