Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra Berlinből a sivatagba – Sybille Dahrendorf: Crackle of Time
2016. február 15., hétfő 11:30

Berlinből a sivatagba – Sybille Dahrendorf: Crackle of Time

Írta: 

 

Sybille Dahrendorf Crackle of Time című mozgóképe egyrészt életrajzi dokumentumfilm, másrészt a Burkina Faso fővárosának közelében található Operafalu építési munkálatainak hiteles dokumentációja. A filmet még 2012 őszén láttuk Grazban, de mondanivalója a mai napig aktuális.

A szabad fordításban Ropog az idő címet viselő alkotás a német Christoph Schlingensief film-, színházi, és operarendező utolsó hónapjait mutatja be. A német egy Operafalu felépítését álmodta meg Burkina Fasóban, a betegsége ellenére pedig mind az építkezés, mind az általa írt és rendezett operaelőadás összes munkafázisát ellenőrzése alatt tartotta – bár francia nyelvtudás híján tolmácsok segítségére szorult.

A mozgókép felépítése keretes, szerkezete nonlineáris, tehát a Schlingensief halála előtti és utáni események nem időrendben követik egymást. Az interjúk hangvétele közvetlen, s azokból egyöntetűen látszik, hogy milyen véleményt formálnak a helyi lakosok Schlingensiefről és az Operafaluról. A rendezővel napi kapcsolatban állók mélységes tisztelettel beszélnek a németről, túlzás lenne viszont azt állítani, hogy a mozgóképből teljesen kirajzolódik az alakja, mivel a betegségéből fakadó frusztráció és szorongás erősen hatott személyiségére. A 2010 januárjában kezdődő projekt végül minden igyekezete ellenére csak a 2010. augusztus 21-én bekövetkezett halála után fejeződhetett be felesége, Aino Laberenz vezényletével.

A nagyszabású terv megvalósításának egyik előfeltételeként a helyi lakosok által használt területből kerítettek el egy földdarabot, panaszt viszont mégsem hallani a nomád körülmények között élő lakosság részéről. Örülnek, hogy a gyermekeknek iskola épül, hogy az operában családok szívhatják majd magukba azt a magaskultúrát, amelyet az opera műfaja feltételez, vagyis feltételezne. A Burkina Fasó-i opera az afrikai kultúra hagyományaiból táplálkozik, történetével az ország és Afrika történelmére reflektál, amelyeknek része az újragyarmatosítás, amint az a filmben látható/hallható operarészletekből kiderül. Schlingensief találóan egy kisfiúra osztotta a főszerepet, aki fittyet hányva a műfaj szigorú szabályaira, a nézőknek címezi mondandóját. Az én olvasatomban azt a gyermekcipőben járó Afrikát testesíti meg ő, aki próbál felnőni és önállóan dönteni saját sorsáról. A kortársjelleget tovább erősíti a díszletek projektorral történő megjelenítése, ami lehetővé teszi, hogy a rendező és alkalmi társulata valódi helyszínekkel dolgozhasson.

A Crackle of Time grazi[1] vetítése után tartott közönségtalálkozón Sybille Dahrendorf elmondta, hogy barátja és kollégája halála után át kellett gondolnia filmjének további alakulását. Valószínűleg e sajnálatos ténynek köszönhető, hogy rendkívül nehéz megmondani, ki vagy mi áll a film középpontjában. A rendezőnő sem segít igazán, mivel csupán a megfigyelő pozíciójából[2] láttatja a történéseket, az interjúkérdések nem ismerete viszont nem gátolja az értelmezést. Az alkotás dinamikáját a fiktív és az opera non-fiktív elemeinek váltakozása biztosítja. A sivatagos táj és az idősebb helyiek nyugodtságát az első képkockától fogva ellenpontozza Schlingensief vehemens viselkedése, gyors tenniakarása.

A Nyugat szelleme kétségkívül (újra) beférkőzött az 1960 óta független nyugat-afrikai országba. Ez korábban gazdasági függéssel járt, most kulturálissal. Több európai dolgozik jelenleg is Afrikában mint színtársulat-vezető vagy kulturális munkás, s irányítanak kisebb-nagyobb afrikai csoportokat. De vajon nem lehetne fordítva? Nem fejlődhetnének a nyugati „termékek” az egyes afrikai országok kulturális szokásai és művészete által? Ahhoz hogy az afrikai kortárs művészet alulreprezentáltságát megszüntessük, végre egyenlő partnerként kellene tekintenünk Afrikára.

A Kongói Demokratikus Köztársaságból származó Lexxus Légal frontemberének előadása szintén ezt pedzegette a grazi eseményen: „Afrika pozitív, bár sok problémánk van, de remélem, ezen változtatni tudunk. Nem azért vagyok itt, hogy kérjem: Segítsetek nekünk, Segítsetek nekünk! Nem ez a célom, hanem az, hogy elmondjam a valós helyzetet Afrika és Kongó lemaradt, ez a jövőben viszont előny lesz. Ti nagyon messze vagytok, de most nektek is vannak problémáitok, itt a krízis Afrikáé a jövő, mert a lemaradás egyszer előnnyé válik.”

További információért látogassatok el a következő oldalakra:

 kép: mubi.com


[1] steirischer herbst szervezésében megvalósult Truth is Concrete művészeti-politikai maratonon.

[2] A dokumentumfilmek és -videók terén hatféle ábrázolásmódot különböztethetünk meg, melyek a dokumentumfilm műfajának mintegy alműfajaiként jelennek meg: a költői, a magyarázó, a résztvevő, a megfigyelő, a reflexív és a performatív ábrázolásmódot. (Metropolis: 2009 / 4)

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.