A faluban mindenki élvezettel hallgatja Anti dalait, gitárjátékát dicsérik, a Snétberger Zenei Tehetség Központban viszont a fiúnak hamar szembesülnie kell hiányosságaival. Tanárai ugyan minden egyes alkalommal biztatják és hangsúlyozzák, hogy a gyakorlás elengedhetetlen, a szolfézs csak nem akar menni neki. Anti lassan teljesen elszigeteli magát, az órákra nem jár be. Míg korábban le sem tudta tenni a gitárját, a központban szenvedélye egyre csillapodik, nem egyszer már az ágyból sem akar felkelni. Az első táborból csalódottan tér haza.
Otthon valamelyest feltöltődik, segít neki a megszokott környezet, az, hogy újra ő lehet a legjobb. A második táborba aztán már elszántabban érkezik, pár társával együttesen készül a nagy fellépésükre, amikor is azokat a diákokat választják ki, akik a Müpa színpadán mutathatják meg tehetségüket. Anti lelkes, igyekszik, de ez még egyelőre nem elég. Azonban a próbatétel, amelyet a táborban kiáll, sok mindenre megtanítja, többek között arra, hogy a tudás hatalom. Hazatérése után szeretné a megszerzett tudást másokkal is megosztani, ezért szolfézst kezd oktatni a falu zenekedvelő fiataljainak. Szeretné, ha a többiek már jobb esélyekkel indulnának a zenei életben.
A zene és más művészetek sokak számára kitörési lehetőséget biztosítanak – a mélyszegénységből, a kilátástalanságból. A pozitív visszajelzések továbbá kiválóan növelik az ember önbizalmát, főleg, ha az ember életében nem történik sok olyan esemény, amely az életigenlését erősítené, az önbecsülését javítaná. A négy fal közötti és a családi körben való zenélés és alkotás azonban némileg torzíthatja a valóságról alkotott képet. Az addig magasztalt tehetség könnyen kevésnek bizonyul egy olyan közegben, ahol mindenki ügyes. A helyzeten csak tovább ront, ha a kritika nem méltat – még ha építő jellegű is.
Almási Tamás filmje felnövéstörténet, valamint társadalmi szempontból egy fontos alkotás. Egyrészt a roma fiatalok A tudás hatalom című projekthez hasonlóan azt látják, hogy érdemes tanulniuk, másrészt sokan azonosulhatnak Antival, ily módon bátorítást kapnak, hogy nekik is sikerülhet. Megtanulják, hogy soha ne adják fel. S még ha elsőre el is buknak, a küzdelmes úton szert tehetnek olyan tudásra, amelyet sorstársaiknak is átadhatnak. Nem számít, honnan jöttek és hová tartanak, közösséget bárhol és bármikor építhetnek.
A filmet a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon láttuk.
