Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra Van remény? – Burhan Qurbani: Ifjak és erősek
2015. november 25., szerda 11:17

Van remény? – Burhan Qurbani: Ifjak és erősek

Írta: 

   

Burhan Qurbani afgán származású német rendező Ifjak és erősek c. filmje valamivel több mint húsz évet repít vissza minket az időben, témáját tekintve azonban nem is lehetne aktuálisabb. Az 1992-es rostocki zavargások rávilágítottak számos társadalmi problémára, sőt, a politikai elit azon játszmáira is, amelyek egyik eszköze a német és a betelepült lakosság között egyre erősödő feszültség volt.

Reménytelennek tűnik az a helyzet, amikor két olyan társadalmi csoport áll szemben egymással, amelyek tagjai szinte kivétel nélkül a túlélésért küzdenek. De fair játszmáról még így sem beszélhetünk, hiszen míg a helyi német lakosságot összeköti a közös nyelv és múlt, addig a Romániából, Vietnamból és más országokból érkező menekülteket, illetve bevándorlókat csak a jobb remény jövőképe köthetné össze valamelyest. Erről azonban a film tanúsága szerint szó sincs, a vietnamiak ugyanolyan ellenszenvet éreznek a Napraforgóház környékén sátorozó romák iránt, mint a németek. Ez az ellenszenv bizonyos körülmények között tettlegességig fajulhat.

Burhan Qurbani rendező egy napba sűrítve mutatja be, hogyan eszkalálódnak az érzelmek és szabadul el a pokol, miközben végig arra fókuszál, hogy mivé és milyenné is válhat az ember elkeseredettségében, reménytelenségében. Okként természetesen valamit vagy valakit meg kell nevezni. A Humana Magazin két éve egy teljes lapszámot szentelt a bűnbakoknak. A jelenséget mozgóképes kontextusban is vizsgáltuk, ezért engedjétek meg, hogy az akkori cikkemből idézzek most:

A bűnbak jelentése a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: „Akire – noha ártatlan – ráfogják a mások bűnét.« E meghatározás helytálló, viszont nem feltételezi azokat a társadalmi mechanizmusokat, amelyek a bűnbakképzés hátterében állnak. Soósné Dr. Faragó Magdolna a folyamatot így írja le: „olyan attribúciós (oktulajdonítási) folyamat (többnyire frusztráció, félelem hatására), amelyben a csoport valamely személyt (magánál tehetetlenebbet, alábecsültebbet) vagy csoportot (pl. kisebbségeket) okol problémáiért, arra vetíti ki negatív érzelmeit. A bűnbak elleni közös agresszív fellépés, ellenséges viszony a többieknek összetartozás-érzést, biztonságérzést kölcsönöz.”

René Girard munkássága alapköveinek a bűnbak mechanizmus (scapegoat mechanism), a mimetikus vágy (mimetic desire) és a mimetikus vetélkedés (mimetic rivalry) tekinthető. A professzor híres háromszöge – alany, tárgy és modell, mediátor hármasa – egyszerűen vázolja fel a konfliktus kialakulását, amely végül a bűnbak kiválasztásához vezet; a résztvevők egymás utánzásával lerombolják a társadalmi különbségeiket, eltörlik az addig fennálló rendet, és nem engedik, hogy bármely felsőbb hatalom vezesse őket. Girard szerint a folyamat során a pánik és a zűrzavar folytatódik, mert az alanyok elvesztették azt a viselkedési mintát, amellyel definiálni tudnák magukat. Ezért riválisuk iránt érzett utálatuk által tulajdonképpen a saját sötét oldalukat gyűlölik. A közösség a társadalom pereméről áldozatot választ, akit felelősségre vonnak a kialakult helyzetért, együttesen bűnösnek nyilvánítják, így a közösség tagjai újra egyesülni tudnak. Idővel pedig a társadalom felmenti a bűnbakot – helyettes-áldozattá (surrogate-victim) lesz Girard szavaival élve, például Jézus –, akire emlékezve a közösség tagjai helyreállítják a békét.[1]

Burhan Qurbani drámájában ezek a folyamatok remekül megfigyelhetők, a békéről viszont már kevésbé szól a film. Hangsúlyos szerepet kapnak a viselkedési minták és azok öröklődése, vagy épp az egymást követő generációk szembenállása. A főszereplő Stefan családjában apa és fia mindig ellentétes politikai irányzatot támogat: Stefan dédapja náci, nagyapja kommunista, apja demokrata nézetek vall, Stefant és a generációját viszont újra a radikális jobb szólítja meg. Az erősödő idegengyűlölet egyrészt a fiatalok – és a szegényebb rétegek – jövőképének hiányában, másrészt a csoportszellemben gyökerezik. A film egyik jelenete remekül példázza, hogy Stefan és barátai nem ellenszenv miatt csatlakoznak a zavargásokhoz és támadják a Napraforgóházat, hanem a kilátástalanságuk miatt. Arra a kérdésre, hogy miért tartózkodnak a helyszínen, hosszas töprengésük után nem a bevándorlókat nevezik meg indokként. Tulajdonképpen számukra időtöltés a támadásokra való előkészületek végrehajtása: Munka híján az időt akkor is el kell ütni valahogy.

Míg a társadalom alsóbb rétegei az utcákon tüntetnek, köveket dobálnak, addig a szociáldemokrata párt nemcsak a politikai ellenfeleikkel (a kereszténydemokratákkal), de a párton belül is csatákat vív – mindamellett jut idejük grillpartit szervezni. A néppel igazán törődő párttagok egyedül harcolnak és próbálnak meg változást elérni, de ahogy a filmben is láthatjuk, egy fecske nem csinál nyarat. Hosszú távon a rendőrségi sorfal sem lehet megoldás a problémára, a társadalomban nem szeparációra van szükség, hanem érzékenyítésre, a másik megismerésére, majd elfogadására. Mindent az alapoknál kell kezdeni tehát, s ebből a folyamatból a gyermekeket sem szabad kihagyni, hiszen a környezeti tényezők rendkívüli módon hatnak a gyerekekre, akik elsődlegesen a közvetlen környezetükben látott társadalmi mintákat kezdik követni. Ha apu vagy anyu követ dobál vagy gyűlölködik, akkor valószínűleg a gyermek is nagyobb eséllyel ragad magához egy tárgyat, amellyel az idegent célozhatja. Azt az idegent, aki már beszél németül, dolgozik, s tervei között az szerepel, hogy Németországban marad, mert otthon még ennyi esélye sem lenne.

Qurbani végig a két oldal között egyensúlyozik, német és vietnami fiatalokat követünk, a Romániából érkezett romák, akik miatt a tüntetések kezdődtek, a filmvásznon nem tűnnek fel sokszor. Ürügyet szolgáltatnak csupán arra, hogy a társadalmi problémák végre a közbeszéd tárgyát képezzék: a fiataloknak származástól függően küzdeniük kell a jobb jövőért. A rendező lendületes alkotásában percről percre fokozza a hangulatot, a fekete-fehérből színesbe váltott kép jelzi a csúcspontot. A hév aztán csökkenni kezd, az emberek kifulladnak, a helyszínen csak az üres sörösdobozok maradnak, idővel azonban minden kezdődik elölről.

A filmet a Szemrevaló Filmfesztiválon láttuk.

 


[1] http://www.humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2209-a-nehezfiu-az-uzletasszony-es-a-gyerekek

 kép: www.videoload.de

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.