Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra Daron Acemoglu & James A. Robinson: Miért buknak el a nemzetek?
2013. augusztus 04., vasárnap 20:45

Daron Acemoglu & James A. Robinson: Miért buknak el a nemzetek?

Írta:  Majsa Barbara

M.Barbara Miert buknak el cover

Daron Acemoglu és James A. Robinson Miért buknak el a nemzetek? – A hatalom, a jólét és a szegénység eredete című könyve objektív, bizonyos szempontból igazán informatív és részletes, viszont olyan alapvető gondolatok hiányoznak belőle, amelyekhez az embernek még csak közgazdásznak sem kell lennie, hogy hiányolja őket.

Az MIT közgazdaságprofesszora, Daron Acemoglu és a Harvard Egyetemen politológusként és közgazdászprofesszorként dolgozó James A. Robinson könyvükben azt fejtegetik tizenöt fejezeten keresztül, hogy egyes országok – pl. Ausztrália, Botswana, Nagy-Britannia, Új-Zéland, USA – miért gazdagabbak, míg mások – pl. Afganisztán, Irak, Mexikó, Peru, Sierra Leone, Zimbabwe – nem képesek kitörni a szegénységből. A tizenöt éves kutatómunkájuk gyümölcseként létrejött műben nemcsak saját elméletüket alapozzák meg, hanem reflektálnak korábbi elméletekre – a földrajzi adottságok hipotézisére, a kulturális hipotézisre és a tudatlanság hipotézisére –, példákkal demonstrálják, hogy az említett teóriák, hol és miért buknak el.

„A világ egyenlőtlenségéről szóló elméletünk azt igyekszik megmutatni, hogy a politikai és gazdasági intézmények hogyan teremtenek – közös erővel – szegénységet vagy jólétet, és a világ különböző részein hogyan és miért alakultak ki ennyire különböző intézményrendszerek.” (Acemoglu & Robinson 2013: 49)

Acemoglu és Robinson szerint az okokat az állam politikai és gazdasági berendezkedésében kell keresni: a befogadó politikai és gazdasági intézmények jelentik a megoldást, amelyek biztosítják a jogállamiságot, az állampolgárok számára a jólétet, s amelyek nem állják útját az innovációnak, még ha „a gazdasági növekedés és a technológiaváltás együtt jár egy olyan jelenséggel, amelyet a nagy közgazdász, Joseph Schumpeter teremtő rombolásnak nevezett. Ez az a folyamat, amikor a régit felváltja az új.” (Acemoglu & Robinson 2013: 88).

„A befogadó gazdasági intézmények viszont a hatalmat széles körben megosztó, a zsarnoki hatalomgyakorlást korlátozó, befogadó politikai intézmények által kovácsolt szilárd alapokon jönnek létre. Az ilyen politikai intézmények megnehezítik továbbá azoknak a dolgát, akik elbitorolnák a hatalmat, és aláásnák a befogadó intézményrendszert. A politikai hatalom birtokosai sem tehetik meg egykönnyen, hogy – saját hasznukra – kizsákmányoló gazdasági intézményeket állítsanak fel. A befogadó gazdasági intézmények viszont biztosítják az erőforrások igazságosabb elosztását, megteremtve ezzel a befogadó politikai intézmények állandóságát.” (Acemoglu & Robinson 2013: 86)

A szerzők részletesen elemzik az általuk kiválasztott országok gazdasági és politikai intézményeit, amelyek létrejöttének körülményeit és sajátosságait a történelem kontextusában vizsgálják. Beszámolnak többek között a maja városállamok szerkezetéről, Anglia felemelkedéséről, az ipari forradalomról, a világ gyarmatosításáról, a rabszolga-kereskedelemről és annak következményeiről, a volt gyarmatokon dúló függetlenségi háborúkról, az alapvető emberi jogokat figyelmen kívül hagyó diktatúrákról, a segélyszervezetek (ENSZ) működésének visszásságairól, pozitívumként pedig az amerikai egyesült államokbeli polgárjogi mozgalom győzelmét említik. A csaknem ötszáz oldalas kötet a történelem és az emberi jogok iránt érdeklődők számára tehát remek olvasmány annak ellenére, hogy nyíltan a piacgazdaságot népszerűsíti.

M.Barbara Miert buknak el

„A piac, ha a sorsára hagyjuk, megszűnhet befogadónak lenni, ha a gazdasági és politikai hatalommal bíró egyének és cégek kerülnek túlsúlyba. Egy
befogadó gazdasági intézményrendszerhez nem egyszerűen piacok, hanem befogadó piacok kellenek, amelyek azonos feltételeket és gazdasági lehetőségeket teremtenek a többség számára.” (Acemoglu & Robinson 2013: 310)

Acemoglu és Robinson az Angliában (Nagy-Britanniában) kialakult intézményrendszert tekintik etalonnak, azzal állítják párhuzamba a többi ország gazdasági és politikai berendezkedését. Az angol (brit) modellt nem tekintik kizárólagosnak, bemutatják három ország – Ausztrália, Franciaország és Japán – saját útját a jóléti társadalom kialakulása felé, a skandináv államokról azonban említést sem tesznek.

Ahogy a sokakat megosztó Occupy Movementről sem, ami az Occupy Wall Streettel kezdődött 2011. szeptember 17-én New Yorkban, a pénzügyi negyedben található Zuccotti Parkban. Ugyanakkor elképzelhető, hogy a kézirat már a demonstrációk megkezdése előtt a nyomdába került.  Érdekfeszítő lenne viszont olvasni elemzésüket arról, hogy miért egy olyan országban kezdődött a társadalmi és gazdasági egyenlőséget célként kitűző mozgalom, ahol befogadó gazdasági és politikai intézmények működnek már majdnem három évszázada. Egészen furcsa módon a szerzők az elitről csak a kizsákmányoló országok – és korábbi nagy birodalmak – kapcsán írnak, így arról sem eshet szó, hogy ma az egyes országok – és a világ – összvagyonának közel a felét a föld lakóinak 1%-a birtokolja, a befogadó gazdasági intézmények  tehát mégsem biztosítják az erőforrások igazságosabb elosztását; a szakadék a gazdagok és a többiek kötött pedig óriási lett.

A leginkább hiányzó gondolatot viszont az, hogy a szegénység és jólét kérdése az embereken múlik, hiszen mind a kizsákmányoló, mind a befogadó gazdasági és politikai intézményeket ők működtetik. Emberek uralkodnak, vagy akarnak uralkodni. A két akadémikus csupán az utolsó oldalon jegyzi meg, hogy „csak akkor lesz valódi változás, amikor egy széles társadalmi szegmens kezd el mozgósítani és szerveződni annak érdekében, hogy politikai változásokat érjenek el, és nincsenek sem hátsó szándékaik, sem hatalmi törekvéseik arra, hogy átvegyék a kizsákmányoló intézmények feletti uralmat, hanem azért csinálják, hogy ezeknek a kizsákmányoló intézményeknek a helyére befogadóbb intézményeket állítsanak”. (Acemoglu & Robinson 2013: 438)

Végigolvasva a könyvet az olvasó arra megállapításra juthat, hogy a cím – Miért buknak el a nemzetek? – becsapta, ugyanis azt sugallja, hogy a nemzetek tehetnek arról, hogy elbuknak, viszont a többségi társadalom sok esetben nem tud fellépni a zsarnokok ellen, akik pusztulásba és szegénységbe vezetik az országot, miközben saját zsebeiket megtömik. Szerencsére akadnak kivételek is. Ettől függetlenül az Így élünk mi! – Az emberi kapzsiság és hatalomvágy hagyatéka címet javasolnám, hiszen könyvtárakat tölthetnénk meg olyan könyvekkel, amelyekbe az emberiség történelmének erre vonatkozó fejezeteit írhatnánk.

 

 

Daron Acemoglu és James A. Robinson Miért buknak el a nemzetek? – A hatalom, a jólét és a szegénység eredete című könyve a HVG Kiadó gondozásában jelent meg.

 

Bibliográfia

Daron Acemoglu – James A. Robinson 2013) Miért buknak el a nemzetek? – A hatalom, a jólét és a szegénység eredete. Ford. Garamvölgyi Andrea. Budapest. HVG Kiadó Zrt.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.