December 3-a a fogyatékos emberek világnapja. Ilyenkor mindenki kicsit jobban odafigyel a másikra, a szoba melegében elmereng mit is tehetne, és még tán a Nap is kisüt. Vagy mégsem? Néhány kérdés felvetődik az ünnepi hangulatban. A közelmúltban az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Magyarországot. Az értelmi fogyatékosok szavazati joga még mindig korlátozott és az akadálymentesítés sem úgy halad, ahogyan a jogszabályokban előírták.A közelmúltban az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Magyarországot, mert egy siketnéma, középsúlyos értelmi sérült férfival szemben a rendőrség emberi jogokat sértett. A vizsgálat alapján a lopás gyanújával őrizetbe vett férfinak nem biztosítottak ügyvédet, illetve a jelnyelvi tolmács sem tudott vele kommunikálni, ahogy az a későbbiekben kiderült. A férfi sajátos jelnyelvet használ, amelyet csak az édesanyja ért. A börtönben a férfit szexuálisan bántalmazták és nem is volt számára egyértelmű, hogy miért van bezárva. A helyzet több mint megalázó. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága 16 ezer euró nem vagyoni jellegű kártérítés és 2150 euró perköltség megfizetésére kötelezte Magyarországot.
Az előbb említett eset kiderült és a körülményekhez képest kezelték azt, ha egyáltalán ilyenkor erről lehetséges beszélni. De gondoljunk csak bele, hogy milyen ország az, ahol, ha egy középsúlyos értelmi fogyatékos ellop valamit, akkor a magyar jogszabályok szerint felelősségének teljes tudatában cselekszik, de ha szavazni szeretne, akkor a gondnokság alatt állók, már nem tekinthetőek alkalmasnak a cselekvésre. Nem számít a véleményük.
Annyi „előrelépés" történt az esetet követően, hogy a teljes kizárás után most már a heterogén, gondnokság alatt álló csoportot nem kezelik a jövőben egységesen, de ez mégsem tekinthető haladásnak, arról ugyanis, hogy ebből a heterogén csoportból ki lesz a szerencsés kisebbség, az orvosok szubjektív vizsgálata dönt, a végleges határozatot a kijelölt bíró hozza majd meg.
A választói jogok kuszasága után abban sincs megegyezés, hogy kit is tekintünk fogyatékosnak. Magyarországon kétféle besorolás van érvényben. Az esélyegyenlőségi törvény (1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról) szerint ide tartoznak az értelmi fogyatékosok, látássérültek, mozgássérültek, hallássérültek és kommunikációjukban akadályozottak. Ezt a definíciót használják a gyakorlatban. Az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezménye szerint a pszicho-szociális fogyatékossággal élő emberek is beletartoznak a fogyatékos kategóriába. Magyarország 2007-ben az elsők között deklarálta az egyezményt, azonban a honi jogszabályokat mégsem harmonizálta ennek megfelelően.
Szabó Máté ombudsman nyilatkozata szerint "Nem az a kérdés, hogy van-e jogszabályi kötelezettség, hanem az, hogy elérjük: a fogyatékossággal élők esélyegyenlőségét mindenki, minden élethelyzetben önként és magától értetődő módon tiszteli".
A jogszabályok meghozatala elengedhetetlen egy olyan országban, mint Magyarország, azonban nem ártana szem előtt tartani a gyakorlati megvalósíthatóságot is, hiszen az ígéretekkel már teli a padlás.
foto: UNICEF.org
