Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Jog embere Törvényi keretek között – még jogállamban?
2012. augusztus 20., hétfő 09:35

Törvényi keretek között – még jogállamban?

Írta:  Kertész Anna - Kövesi Ági

tightropeIskolaőrök, 12 évesen javítóintézetbe kerülő gyerekek, új szabálysértési törvény, elrettentő drogpolitika és rohamosan elszegényedő, leszakadó társadalmi rétegek. Rendpártiság, fegyelem és korbács visszatarthatja a szociális- és jogi rendszerben elmélyülni látszó feszültségek kirobbanását? Hogyan birkózik meg a demokratikus Magyarország a jogállamiságnak nekifeszülő új törvényi keretekkel? Dr. Szabó Mátét, az alapvető jogok biztosát kérdeztük.

Mi indokolja Ön szerint, hogy a kormány számos új intézkedéssel (pld. az őrökkel történő iskolakerülés szankcionálása) jobban beavatkozik a fiatalok és gyerekek direkt nevelésébe az elrettentés és büntetés eszközével, a pedagógusokat, szülőket kevéssé kompetensként tüntetve fel ezáltal?

 

Az iskolaőrök intézményével kapcsolatosan a jogalkotói jóakaratot feltételezve támogatandó, hogy az iskolából egyébként távolmaradó, kallódás veszélyének kitett gyermekeket visszatereljék a biztonságot jelentő, gondozó-nevelő  környezetbe és így akár a káros szenvedélyektől is távol tartsák őket. Ugyanakkor az alapjogvédelmi-gyermekjogi szemléletnek megfelelően elsődlegesen nem a szankcionálással kellene ezt elérni, hanem az iskolai, gondozókörnyezet vonzásának növelésével, a fiatalok „felesleges” szabad kapacitásainak értelmes lekötésével, az iskolai kötelező oktatáson túli foglalkozások rendszerszerű bevezetésével; amelyhez persze hozzá kell járuljon az intézmények, segítőszakmák anyagi-erkölcsi támogatása is.

 

Nem a rendészeti eszközök erősítésével kellene tehát visszaszorítani, megakadályozni az iskolakerülést, hanem a pedagógiai módszerek szerepének növelésére kellene hangsúlyt fektetni. Sokkal célravezetőbb, ha pedagógusok, gyermekvédelmi szakemberek segítségével próbálják meg feltárni annak az okát, hogy mi miatt nem jár a gyermek iskolába, miért viselkedik agresszívan, hiszen sok esetben akár családon belüli erőszak, lelki vagy fizikai bántalmazás is állhat az ilyen probléma hátterében. Továbbá a nemzetközi egyezményekkel, így kifejezetten az ENSZ Gyermekjogi Egyezményével is ellentétes az a jogi szabályozás, amely akár testi kényszer alkalmazásával is felruházná az iskolaőröket, akik alapvetően objektum- és személyvédelmi feladatokat látnak el és külön nevelői képesítéssel nem rendelkeznek.

 

A fiatalokat érintő másik hasonlóan drasztikus változtatás a drogpolitika terén következett be, ahol az elrettentésé lett a főszerep. Mit gondol, hatékonyabb válasz adható, ha a szenvedélybetegséget kriminalizáljuk, mintha a prevenciós és alacsonyküszöbű szolgáltatásokat nyújtó szervezeteket erősítenénk?

 

A drogfogyasztással kapcsolatban 2011. júniusában lezárult átfogó ombudsmani vizsgálattal gyakorlatilag azonos megállapításokat kellett tenni az egy évvel később, 2012. júniusában zárult utóvizsgálat során is. A Nemzeti Drogstratégia elfogadásának elhúzódása miatt ugyanis a kábítószerügy területén immár 2 éve stratégiai útmutatás, egyértelműen kifejtett szakmai prioritások nélkül folyik a munka. A drogellenes stratégia és a forráshiány következtében korábban jól működő szolgáltatások szűnnek meg, gyakorlatilag nincs prevenciós tevékenység az iskolákban, hiányoznak a kábítószer-használat változásait nyomon követő kutatások. Előrelépés történt azonban az úgynevezett dizájner drogok területén, hiszen a C-lista bevezetésével ezek a szerek is tiltólistára kerültek, így pedig már nem szerezhetőek be legálisan, akár az interneten keresztül. Ugyanakkor nem dolgoztak ki a hirtelen megjelenő újabb és újabb kábítószerek listára vételét megkönnyítő sürgősségi eljárást. Komoly probléma, hogy a jelenlegi ellátórendszer nem alkalmas a gyermek- és ifjúság- addiktológiai ellátásra, hiszen a gyermekpszichiátriákon nem megoldott a szenvedélybeteg kiskorúak elkülönítése a többi gyermektől, a felnőtt addiktológiai osztályokon pedig a gyermekek elkülönítése a felnőttektől.

E fenti meglátásokat figyelembe véve kértük fel a kormányt, hogy fontolja meg a dizájner drogok listára vételét elősegítő sürgősségi eljárás kidolgozását, tegyen hathatós lépéseket a gyermek- addiktológiai ellátás megteremtésére és soron kívül kezdeményezze új drogstratégia elfogadását. A kábítószerrel visszaélés Btk.-beli szabályozása kapcsán pedig felhívtuk a kormány figyelmét, alakítsa úgy a szabályozást, hogy az ne veszélyeztesse a fiatalkorú drogfogyasztók egészségügyi és szociális ellátórendszer keretein belül történő ellátásának hatékonyságát.

 

Az új Btk. drogokkal szembeni rendpárti funkcióját a büntethetőségi korhatár 12 évre történő leszállítása tovább erősíti, mintha szembe mennénk a világ fejlett országainak gyakorlatával, ahol a resztoratív és helyreállító büntető-igazságszolgáltatás technikáit igyekeznek erősíteni. Statisztikák sem támasztják alá a növekvő bűnözést a fiatalkorúak esetében, mit gondol, mi indokolja mégis a szigorítást?

 

A büntethetőség alsó korhatárának meghatározása kapcsán ugyan nem egységes az európai államok gyakorlata, de az ENSZ Gyermekjogi Egyezményéből és a kapcsolódó Kommentárokból azonban az a szemlélet és egyértelmű irány következik, hogy a gyermekközpontú igazságszolgáltatás célja – a gyermek legfőbb érdekét szem előtt tartva – a nevelés, a segítés, a társadalmi visszailleszkedés. Eszerint a szabadság elvonása csupán végső eszközként, és a lehető legrövidebb ideig tartó módon alkalmazható. A deviáns gyerekek problémáját tehát nem elsődlegesen büntetőjogi szankciókkal, hanem a gyermekekkel foglalkozó szakmákkal (gyermekvédelem, oktatás, egészségügy) összefogva, a megelőzést és a gyermekek jogait előtérbe állítva szükséges kezelni. A szigorítás természetesen lehet indokolt, amennyiben a kiskorúak sérelmére elkövetett (erőszakos) bűncselekmények elkövetéséről van szó, az ehhez kapcsolódó Btk. módosításokkal magunk is egyetértettünk a Gyermekbarát Igazságszolgáltatás Munkacsoportjának idei ülésein. Az intézkedést azonban különösen nem indokolja a kiskorúak által elkövetett bűncselekmények száma, jellege, és az életellenes cselekmények kriminálstatisztikai száma – évente egy-kettő - sem. A büntetőpolitikai szigorítás előtt szakmai vita, hatástanulmány elengedhetetlen lenne különösen ez esetben, amikor gyermekekről van szó, az intézmények és a szakember gárda felkészültsége pedig jelenleg semmilyen módon nem alkalmas az intézkedés gyakorlatba ültetésére. Azt érzékeltük a visszajelzésekből, hogy a civil és szakmai tiltakozások mellett/ellenére sem volt érdemi szakmai vita a kérdésekben, sőt tovább bővült a gyermekkorúak büntethetőségi köre és most akár az is elképzelhető, hogy a javítóintézet intézkedés együtt fogja ellátni a 12 éves és a huszonéves gyermekeket, fiatalokat.

Ennek a helyzetnek a feltárására indítottunk többek között az idei projekt keretében vizsgálatot a hazai alternatív konfliktuskezelési modellek, a mediáció és resztoráció kérdéseinek feltérképezésére; a fiatalkorúakra fókuszáló bűnmegelőzés, a büntetés- végrehajtási és javítóintézetek állapotának vizsgálatára.

 

Milyen hatással lesz az intézményrendszerre, szakemberekre az igazságszolgáltatás fiatalkorúakra vonatkozó szankciórendszerének megváltozása, kellően differenciáltan lesz képes kezelni az egyes eseteket?

 

Az igazságszolgáltatás fiatalkorúakra vonatkozó szankciórendszerével kapcsolatban a Hivatalunk és az érintett minisztériumok, különböző intézmények által szervezett konferenciák tapasztalatai, valamint a szakemberektől érkezett visszajelzések összegzése alapján elmondható, hogy támogatandó lenne a megelőző pártfogó felügyelet intézményének a bevezetése, mind a bűnmegelőzés, mint a gyermekek segítése, támogatása érdekében. Valamint minden olyan megoldás intézményesítése fontos és szükségszerű lenne, ami a helyreállító igazságszolgáltatás megoldásait megjeleníti. Érdemes lenne esetlegesen a jogalkotónak - ha megkésve utólagosan  is - de lefolytatni annak a hatásvizsgálatát, újratanulmányozását, hogy a 2011-ben a fiatalkorúak ügyeiben megszűnt kizárólagos illetékesség mennyiben segíti a gyermekközpontú igazságszolgáltatás megvalósítását, milyen érvek-ellenérvek vannak a korábban Magyarországon hosszú ideig különbíróságként működő, fiatalkorúak bíróságainak esetleges újbóli felállításának kérdésében.

 

Az új szociális törvény segélyezéssel kapcsolatos módosításai „lumpen" és érdemes szegényekre bontják a szociális segítségre szorulókat. Mit gondol, milyen hatással lesz mindez a szegénységben felnövekvő gyerekekre, mennyire lesz képes hatékonyan beavatkozni e szemlélet mentén kialakított segélyezési rendszer a szegénység átörökítésébe, hosszú távon?

 

Semmiképp sem támogathatóak azok az intézkedések, amelyek az egyébként is nagy százalékban szegénységben, vagy a szegénység küszöbén élő gyermekeket érintő megvonásokkal rontják a helyzetüket. A felnőttek "megbüntetése" ugyanis nem valósulhat meg a gyermekeknek való hátrányokozás nélkül, az ilyen megvonás végső soron sajnos mindig a gyermekeken csapódik le, amely összességében a gyermeki jogok szempontjából elfogadhatatlan.

A szociális háló erősebbre szövésére lenne tehát szükség, helyi-kistérségi programokra, kora gyerekkori nevelést-gondozást támogató rendszer kiépítésére, a szolgáltatásokat egy helyen és helyben nyújtó gyerekházakra, a nehézsorsú családok talpra állásának támogatására, mert az ott élő gyermekeket nem lehet szankcionálni a felnőtteket érintő segélyek megvonásán vagy más restrikción keresztül.

 

Lát ez irányba mutató intézkedésekre kormányzati akaratot az új gyermekvédelmi törvény előkészítése kapcsán?

 

A szociális törvény, és a gyermekvédelmi törvény tervezett módosításaival kapcsolatban a hivatalunk nem ért egyet azzal, hogy egyes esetekben megszüntetnék a családi pótlék visszamenőleges folyósításának lehetőségét. Ezért kértük az előterjesztés átdolgozását. Az előterjesztés alapján a nyári hónapokra akkor sem járt volna családi pótlék a már nem tanköteles gyermek után, ha ő a szünetet követően folytatja a tanulmányait. Az észrevételeinknek köszönhetően végül a minisztérium kivette ezen rendelkezéseket a tervezetből.

Hiányoltuk továbbá az előterjesztésből, hogy az a szükséges törvényi garanciák nélkül kívánja megteremteni a fogyatékossággal élő emberek támogatott lakhatásának jogi hátterét, például nem tartalmazza, milyen lakhatási körülményeket kell teremteni a számukra. Problémát jelent az is, hogy a hazai jogrendszerben nem létezik egységes definíció a „fogyatékos személy” meghatározására. Emiatt a fogyatékossággal élők foglalkoztatásának hatékonyabbá tételét szolgáló törvénymódosítás nem tudja elérni a célját. Mindenképp támogatjuk a házi segítségnyújtásban részesülők körének bővítését, azonban fontos annak is szem előtt tartása, hogy miközben szűkösek az önkormányzati kapacitások, nem lehet kevesebb figyelmet fordítani a tényleges gondozási szükségletű emberek ellátására.

 

foto: sxc.hu

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.