Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Jog embere Egy esztétikai probléma
2011. december 19., hétfő 10:33

Egy esztétikai probléma

Írta:  Fábián Dia

Lépjen be a nappalimba!- címmel invitált minket egy rendkívüli városi sétára a Menhely Alapítvány az Emberi Jogok Világnapján, amit a Gödörben rendeztek meg. A séta különlegessége az idegenvezetőnk személyében rejlett, aki saját bőrén tapasztalta meg a hajléktalan létet.

 

hajlCsak páran gyülekezünk a Gödör lépcsőjénél a Menhely munkatársaival. Reménykedem, hogy a hidegnek, a szürkületnek vagy a december által diktált rohanásnak és nem a témát övező közönynek köszönhető, hogy ilyen kevesen vagyunk kíváncsiak Attila idegenvezetésére. A túra nem mondható hosszúnak, csupán egy kis kört írunk le az V. kerületben, de így is van miről mesélni. Az első állomás a Deák Ferenc téri metró aluljáró bejárata, ahol idegenvezetőnk a januárban érvénybe lépett építési törvény módosításait vázolja fel röviden. Az elmúlt hónapok politikai törekvése különböző stációkon keresztül fejlődött jelenlegi állapotáig, miszerint azok az emberek, akik a közterületeket nem rendeltetésszerűen használják, súlyos pénzbírsággal vagy elzárással is szankcionálhatóak. Ami egy hajléktalan ember életében nem kevesebb változást jelent, mint azt, hogy a hideg, megfagyás veszélye ellen búvóhelyeként szolgáló közterületeket, így az aluljárókat is el kell hagynia.

Az egyesület szociális munkása megerősít minket abban, hogy az intézkedések ez ideáig igen egyoldalúan kezelték a kérdést. A szabályozásbeli változtatások és a felkínált alternatívák kiépítése nem volt összhangban. Nem állt rendelkezésre kellő mennyiségű és minőségű menedékhely, amit a hajléktalanok önként cseréltek volna fel a szabadtérrel. Az egyik „túratársam" arról faggatta az egyesület munkatársát, hogyan is áll jelenleg a januárra megígért, férőhelyek növelését megcélzó új épületek kialakításának folyamata? A válasz szerint további törvénymódosításoknak köszönhetően, az éjjeli menedékhelyen maximálisan biztosítható férőhelyek száma növekedni fog a jelenlegi 150 főről. Az egyik ilyen most épülő szálló 350 férőhelyes lesz, a szociális munkás továbbá hozzáfűzi, ekkora monstrumba ő sem vonulna be szívesen, többek között azért, mert sokkal több a konfliktus helyzet.

hajl2Pár perces séta után, rákanyarodunk az egyik közeli utcára, ahol Attila profi idegenvezetőt megszégyenítő módon, nekünk szegezett kérdésekkel tartja ébren a figyelmet. „Mit gondoltok a köztereken élő hajléktalan emberek szemszögéből mik a jó helyek?" Legyen szélvédett, eső védett, és lehetőleg ne legyen, túl nagy tömeg- soroljuk lelkesen a helyes megfejtéseket. Vezetőnk eközben háta mögötti Fővárosi Önkormányzat épületének beugróira mutat, mint az előbb említett elvárásoknak teljesen megfelelő alvóhelyekre. A helyszín non plus ultrája, hogy a belvárosban helyezkedik el, így innen minden könnyen elérhető. Jelenleg ezek a zugok a már említett intézkedéseknek köszönhetően üresen állnak, sőt némelyikből a berácsozás trükkjével tessékelték még kijjebb a budapesti hajléktalanokat. „Az itt élő hajléktalanok kénytelenek voltak kiköltözni a belvárosból, olyan helyekre ahol jobban el lehet bújni, ahol kevésbé zargatják őket." Utunk során érintjük a Fővárosi Polgármesteri Hivatalt, ahol a Menhely munkatársai Attilával együtt nosztalgiáznak a hajléktalanokat érintő, főváros által meghozott hasonlóan emberbaráti intézkedésekről.

Továbbhaladva a Fővárosi Önkormányzat bejáratánál lyukadunk ki, Attila ismertetőjében ecseteli, hogy a hajléktalan személyek ügyes- bajos dolgaikkal nem jöhetnek be ebbe az épületbe, nekik a Könyves Kálmán úton lévő irodába kell elbattyogniuk. Erre a megkülönböztetésre az Önkormányzati hivatal nyitvatartási táblája világosan felhívja a figyelmet. „Az élet sok területén meg van ez a diszkrimináció, például külön munkaügyi központunk van." A Menhely munkatársa mesél arról, hogy mennyire nehéz munkát találni azoknak az álláskeresőknek, akik közvetítő lapján ékeskedik a Hajléktalan Munkaügyi Központ neve. Ez az apróságnak tűnő eltérés elegendő ahhoz, hogy az állásra jelentkező hajléktalant minden további latolgatás nélkül elutasítsák a munkaadók.

hajl3Az idegenvezetés következő állomásaként a Váci utca közelébe állunk meg néhány szóra. A karácsonyi vásár forgatagában, és a luxus boltok között nem is nagyon találjuk a helyünket. Majd kiderül, hogy az itt található egyik üresen álló hatalmas reklám plakátokkal befedett irodaházban, sokáig hajléktalan emberek éltek. Ezek az úgynevezett foglaltházak, szintén túlélést jelentenek a kemény téli időben, megadva az otthon illúzióját. Vezetőnk mesél arról is, hogy tapasztalatai szerint a foglaltházas történetekben-magántulajdonban lévő házak tulajdonosaival könnyebb egyezkedni. (Attila társai jelenleg egy hasonló újpesti irodaházában élnek, a tulajdonos belegyezésével.) A városi séta alatt többször felmerültek az elmúlt időszakban hozott intézkedések, amelyeket Attila csak azzal tud magyarázni, hogy sokan a hajléktalanságra egyszerűen csak úgy tekintenek, mint plasztikázásra szoruló esztétikai problémára, ami belerondít a főváros látképébe.

Miközben végig vonultunk a tervezett útvonalon többen tüntető csoportot véltek felfedezni bennünk, bár az érdeklődés sajnos elhalt a kíváncsiság hirtelen felindulását követően. Kár, hogy nem csatlakoztak többen. A nem mindennapi program remek alkalmat adott arra, hogy meghallgassuk azoknak a véleményét, akik igazán érintettek a hajléktalanságban, és, hogy a hajléktalan emberek és a társadalom többi tagja között élesen meghúzott határvonalak egy kicsit halványodjanak.

A képeket Szinnai Krisztina készítette

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.