Humana Magazin

Az a tudományos fejődés, amely során egyre jobban megismerjük az emberi génállományt, számos jogi, társadalmi, orvos-biológiai és etikai kérdést vet fel. Az emberi genomról szerzett tudásunk Janus-arcú, mert minden előnye mellett veszélyeket is rejt. Egyrészt a belőle szerezhető információk révén kockázatot jelent az emberiségre nézve, mert hátrányos megkülönböztetéshez adhat alapot. Másrészt a megszerzett ismeretei révén maga az ember is fenyegetést jelenthet magára a génállományra.

Egy nagyváros közlekedésének élhetőbbé tételén gondolkozva, az elsők között merülnek fel az autózás okozta problémák.
Hibás elgondolás a városi autózásra mint eredendően rossz dologra gondolni. Az autózás egyrészt rugalmasabbá, a piac feltételeinek jobban megfelelővé teszi a munkaerőt. Másrészt sokaknak a bicikli és a tömegközlekedés egyszerűen nem lehet alternatíva. Víz és villanyszerelők, festők,  asztalosok, futárok és számos más szakma képviselői közlekednek naponta nagy és súlyos felszereléssel és fontos számukra, hogy minél közelebb parkolhassanak le a célhoz.

Neohippikből véleményformáló erővé váltak a bringások - mondhatnánk leegyszerűsítve a tényeket, ha nem arra kellene fektetni manapság éppenséggel a hangsúlyt, hogy itt most már egyáltalán nem egy szubkultúráról, vagy egy rebellisnek vélt csoportról, hanem több ezernyi emberről van szó, akik között kisgyermekes anyukák, nagypapák, egyetemisták és öltönyös üzletemberek is találhatóak.

A fejlesztés és a biodiverzitás megőrzése első hallásra egymásnak ellentmondó fogalmaknak tűnnek. Ahhoz azonban, hogy megértsük a két kérdés szoros összefüggését, el kell rugaszkodnunk mindkét fogalom hagyományos értelmezésétől.

Egy adott társadalmon belül többé-kevésbé elkülöníthető, számszerű kritériummal és valamilyen sajátos azonosságtudattal rendelkező csoport. – Röviden és általánosan nagyjából így lehetne definiálni a kisebbség fogalmát, akiket tehát különböző ismérvek alapján határozhatunk meg egy államon, társadalmon belül.