Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér Tapasztalatok - bevándorlás kontra
2010. április 15., csütörtök 01:00

Tapasztalatok - bevándorlás kontra

Írta:  Horváth Valéria

A klasszikus bevándorlási séma hazánkban a szomszédos országokból érkező határon túli magyarok áttelepülése. Azonban a rendszerváltozás óta megnőtt a nem magyar származású bevándorlók száma is. Ez a mindenkori kormányzásnak annyiban jelent nehézséget, hogy míg az előbbit a kisebbségi politika részeként próbálták meg - nem éppen sikeres módszerekkel - kezelni, mára már az új típusú bevándorlókkal nemcsak újfajta gazdasági problémák, de kulturális összeütközésből eredő kihívások is felmerülnek. A magyar szabályozás, a gazdaság és a társadalom viszont nem készült még fel erre.

A nemzetgazdaság

A bevándorlást ellenző érzületek egyik megalapozó aspektusa annak a nemzetgazdaságra gyakorolt hatása. Bár a „fejlett”, demokratikus társadalmak ösztönzik a mobilitást, illetve a hajlandóságot arra, hogy jobb állást keressünk magunknak, vagy munkahelyet teremtsünk a külföldiek számára, ebből sok gyakorlati probléma következik. A köztudatba a legmélyebben beékelődött ilyen ellenérv a munkaerő vándorlásából fakadó munkaerő-piaci torzulás. Bár a munkanélküliség európai viszonylatokban Magyarországon átlagos a jelenlegi negatív tendenciák ellenére is, sokaknak valóban a kényszerű tétlenség és a „rám úgy sincs szükség” mindennapos érzésével kell megküzdeniük, amelyet a külföldiek olcsó munkavállalása csak fokoz. A bevándorló munkavállalók egy jobb élet reményében kezdenek el vándorolni, és így találkoznak a fogadó országban olyan munkalehetőségekkel, amelyeket a magasabb életszínvonalbeli elvárások miatt a helyi lakosok nem töltenek be, mert nem éri meg nekik. Ez lehetővé teszi a munkáltatók számára, hogy a törvényi kötelezettségüknek megfelelő legkisebb mértékű munkabért adják a munkavállalóiknak. Ez olyan előnybe hozza a bevándorlókat, amellyel a fogadó ország állampolgárai nem tudnak versenyezni megélhetésük biztosítása miatt. Emellett, mivel a jelenlegi rendszer megnehezíti a tartózkodási engedély megszerzését, a bevándorlók nagy része vállal feketén munkát. Az illegális munkavállalás pedig egyrészt egész szektorok „befeketítését” eredményezi, másrészt makrogazdasági hatása, hogy a munkabérek tartósan alacsonyak maradnak, harmadrészt növeli a munkanélküliség mértékét az állampolgárok körében.

A bevándorlás alátámasztására népszerű érv, hogy szakmunkásokra igenis szükség van, illetve, hogy felsőfokú végzettséggel rendelkező személyek is érkeznek hazánkba. Szakmunkásokra azért van szükség, mert az állampolgár szakmunkások képzettsége és a munkáltatók igényei nincsenek összhangban. Azonban a munkanélküli állampolgárok foglalkoztatása hosszú távon alapvető cél – hiszen az államnak saját állampolgárainak foglalkoztatása az elsődleges célja -, melynek egyik eszköze a különböző átképzési programok indítása. Így a bevándorló szakmunkások igénybe vétele jó esetben is csak rövidtávon támogatható. A felsőfokú végezettséggel rendelkező migránsok pedig olyan célországokat választanak, ahol lehetőség szerint a legfejlettebbek a kutatási és a tudományos munkához szükséges körülmények. Ilyen például az Egyesült Államok. Ezt a logikát követve viszont Magyarország hajlamosabb a „brain drain”-t kiszolgáló országgá válni.

A migráció globálizált világunkban nemcsak az egyének helyváltoztatását jelenti, hanem bevándorlónak kell tekinteni, továbbá, a multinacionális cégeket is. Ezek a gazdasági társaságok adót fizetnek, sőt, még munkahelyeket is teremtenek. Viszont figyelembe kell vennünk azt is, hogy a korlátlanul szabad verseny a piaci szereplők gazdasági erejének egyenlőtlensége miatt megfojtja a kis- és középvállalkozásokat. Betelepülésük szigorú korlátozása azonban a magyar piaci szereplők esszenciális érdeke, hiszen a magyar termelők az árucikkek dömpingjével egyszerűen képtelen versenyezni, sőt, ez egyes gazdasági szektorok megszűnését is eredményezheti.

A „kínai piacok”

A józsefvárosi piac és rokonai az illegális kereskedelem, a korrupció és a bevándorolt maffia melegágya. Az „adiads” és a „niki” árusokat a vámosoknak szinte lehetetlen elkapniuk, mivel másodperceken belül bezárják tucatnyi bódéjukat. Ha mégis valamelyik egyéni vállalkozó bedől, rövid időn belül talpra állítják a segítségére siető rokonok, a közeli barátok. A bevándorló vállalkozók az itteni gazdasági kultúrát figyelmen kívül hagyják. Ez kisebb problémaként akkor nyilvánul meg, amikor egy állásinterjú során potenciális (magyar) alkalmazottaiktól csak annyit kérdeznek, hogy beszélnek-e magyarul, s ezen kívül minden más mellékes. Képesítés, legyen bármilyen munkakör betöltéséről is szó, nem szükséges. Ennél sokkal súlyosabb és messzebbre vezető probléma azon szemléletük viszont, hogy először is egymás között - ergo a hatóságokon vagy a hivatalos út megkerülésével-, s végül az egyszerű vesztegetéssel, vagy a korrupció egyéb módszereivel, mindent el lehet intézni. Az a vállalkozási kedv, amely ezekre a kereskedőkre és szolgáltatókra jellemző, valóban példaértékű a magyar állampolgárok számára. Ugyanakkor annak korrupt és a gazdasági bűncselekmények széles skáláját megvalósító eszközei elítélendőek, mivel azok alapjaiban rengetik meg a magyar társadalom és az állam mechanizmusát.

Visszatérve a nemzetgazdasági aspektusra, a kínai befektetők és vállalkozók részére 2002 óta Bank of China (Hungaria) Rt. néven kínai bank is rendelkezésre áll, melynek jegyzett tőkéje kettőmilliárd-hétszázmillió forint. A banknak 2007-ben összesen kettő magyar igazgatósági tagja volt, tulajdonosa pedig a Bank of China (Kínában). További gazdasági veszteségként jelenik meg az is, hogy a bevándorlók az itteni keresetüket nem forgatják vissza a fogadó állam gazdaságába, azt nem fektetik be újra, hanem hazaküldik.

Szervezett bűnözés

A kínai maffia számára a tagtoborzás nem okoz nehézséget. Körülbelül háromszor annyi ázsiai bevándorló itt-tartózkodását becsülik a szakértők, mint amennyinek hivatalos papírja van. Nem hivatalos papírokat pedig nagyon könnyű szerezni, a „kínai piacokon” tényleg minden, megfizethető áron elérhető. A maffia azonban nemcsak a magyar hatóságokat nézi le, a magyar bűnszervezetekkel sem veszi fel a kapcsolatot. Ez először dicséretesnek hangzik, ugyanakkor így a láthatatlanságuk fokozódik és a felderítésük esélye a minimálisra csökken. A közbiztonságot mindenképpen aláássa az is, ha a maffia tagok egymás között végzik a leszámolásokat. Bár a kilencven es évek második felében történt ázsiai leszámolások során magyar ember nem halt meg, az utcáink veszélyesebbé válhatnak.

Együttélés

Magyarországon kulturális tekintetben a bevándorlókkal való együttélés nem jelent még akkora kihívást, mint Európa nyugati oldalán. A hagyományok és a szokások közötti különbségek megnyilvánulásának mérséklésére ott számos variációval találkozhatunk. Franciaországban a vallási jelképek tilalmáról szóló törvénybe bújtatott asszimilációs törekvések tiltják a muszlim nőknek a burka viseletét. A legtöbb helyen viszont a békés egymás mellett élést hirdető multikulturalizmus nem működik, ti. társadalmi feszültség keletkezik az állampolgárok és a bevándorlók között számos gyakorlati kérdésben. Franciaországban és Hollandiában is volt már példa arra, hogy egy-egy futball-világverseny mérkőzése után a szurkoló bevándorlók (az előbbi esetében algírok és egyiptomiak, az utóbbi esetben törökök és kurdok) elégedetlenségüket kifejezésre juttatva összecsaptak a nagyvárosok utcáin (Párizs, Hága). Svájcban a nyílt muszlim bevándorló-ellenesség 2009 végén az új minaretek építésének tilalmához vezetett, amelyre még azt sem lehetett mondani, hogy az elit központi döntése volt, mivel népszavazást tartottak a kérdésről.

A békés együttélést azonban a bevándorlók által preferált önkéntes szeparáció is veszélyezteti. Egyrészt a munkát vállaló bevándorlók leginkább a saját túlélésükre, valamint a származási országukban maradt családtagjaik megsegítésére koncentrálnak. Így nem is próbálnak integrálódni a fogadó állam társadalmába. Másrészt ez azt is jelenti, hogy a fent említett gazdasági sajátosságokra épülnek etnikai kolóniák, mint például a kínai negyedek (China Town), vagy a „kis Olaszország” (Little Italy) az Egyesült Államokban. A gettósodás, - amiről akkor beszélünk, ha ebből a szeparációból kifolyólag hátrányos elbánásban és megítélésben részesülnek a kolónia tagjai- reprodukálja a társadalmi problémákat, gyengíti az össztársadalmi kohéziót.

A fogadó állam társadalmának új, bevándorolt tagjainak integrációja már az iskolában problematikus. Az eltérő tanulmányi háttér és a nyelvi különbségek miatt előkészítős vagy szakos osztályokba „kényszerülnek” a bevándorlók gyermekei, amely azonban a jelenleg uralkodó alapjogi felfogás szerint szegregációnak minősül. Azonban a bevándorló gyerekek automatikus beosztása egy minden vonatkozásában átlagos osztályba az adott csoport átlagteljesítményének romlásához vezet. Az állami iskolák minőségbeli romlását előidézve, akik tehetik – tehát nem a bevándorlók- magániskolába járatják gyermekeiket, amely megint csak a társadalmi megosztottság megerősítéséhez és újratermeléséhez vezet. A problémák pedig a következő generációval sem szűnnek meg. Ezt láthattuk a Párizs elővárosaiban zajló zavargások során 2005-ben, amikor a bevándorlók Franciaországban született és nevelkedett, már állampolgársággal rendelkező utódai gyújtottak fel autókat és fejezték ki ilyen erőszakos módon a társadalmi kirekesztés elleni tiltakozásukat.

A politika

Végezetül fontos hangsúlyoznunk, hogy a bevándorlók kérdésének kormányzatilag nem megfelelő kezelése segíti a szélsőséges politikai pártok megerősödését. Gyakorlatilag fajelméleti alapon, konkrétan az erőforrások szűkösségére és a túlnépesedésre hivatkozva, valamint a bevándorlást konkrét problémaként ábrázolva, szigorúbb bevándorlási szabályokat követelnek, s érnek el így egyre nagyobb népszerűséget. Ennek köszönhetően olyan szélsőséges politikai pártok kerülnek be a törvényhozásba, amelyek az alapvető és egyetemes emberi jogokat és értékeket tagadó politikát képviselnek.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.