Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér Háború győztesek nélkül – Az izraeli-gázai konfliktus 2014-es fejezete
2014. július 30., szerda 20:56

Háború győztesek nélkül – Az izraeli-gázai konfliktus 2014-es fejezete

Írta:  Szabó Gabriella

 

Az utóbbi napokban, Európa nagyvárosaiban, szélsőséges bal- és jobboldali csoportok és muszlimok zsidóellenes jelszavakat kántálnak az utcán, izraeli zászlókat égetnek, számos zsidó érdekeltségű kávéházat, üzletet és zsinagógákat támadnak meg, és úgy tűnik, hogy a demokratikus és toleráns nyugati államok kezdik elveszteni a csatát a radikalizmussal szemben, mert tehetetlenül állnak ezzel a régi-új jelenséggel szemben.

Az Izrael-ellenes gyűlölethullám oka a Hamasz és az Izrael között kirobbant háború. Ha valaki nem ás mélyebbre az izraeli-gázai konfliktus kitörésének okait kutatva, könnyen juthat arra a meggyőződésre, hogy a háború azért tört ki Izrael és a Gázát irányító Hamasz között, mert arab szélsőségesek elraboltak és megöltek három izraeli tinédzsert, amit „izraeli részről” egy palesztin fiatal meggyilkolása követett, mire válaszként Gázából elkezdtek rakétákat lőni Izraelre.

Az események egymásutánisága akár logikusnak is tűnhet és megmagyarázhatná a konfliktus kezdetét. A sajnálatos tény azonban az, hogy a közel-keleti államok hatalmi átrendeződése következtében elkerülhetetlenné vált a háború a Hamasz számára 2014-re, mert egyre kevesebb támogatót tudhatott maga mellett, így az erőforrásai vészesen apadni kezdtek. Valamint a tavaly megkezdődött izraeli-palesztin béketárgyalások alatt közeledés indult meg a két nagy palesztin párt, a Fatah (Ciszjordánia vezető pártja) és a Hamasz között, amit viszont Izrael szeretett volna megakadályozni, mert a Hamasz elsőrendű célja Izrael megsemmisítése, és Izrael nem akar olyan kormánnyal egy asztalhoz ülni, amelynek a tagja egy szélsőséges terrorszervezet. Emellett Izrael számára meglehetősen kedvezőtlen lenne egy egységes palesztin vezetés létrejötte, ami hosszú távon kockázatot jelenthetne Izrael biztonságára.

A kérdés csupán az, hogy ha Izrael szét is veri a Hamasz erőit a szárazföldi hadműveletben, nem jönnek-e más, sokkal veszélyesebb terrorszervezetek a helyébe, mint például az észak-izraeli határokat fenyegető Libanonban lévő Hezbollah vagy a Szíriába is beszivárgó Al-Quaida és ISIS. A Hamasz számára kedvező tűzszünet tervezete, amit az amerikai külügyminiszter John Kerry Törökországgal és Katarral együtt vitatott meg kihagyva a nyugatbarát közel-keleti államokat, heves reakciókat váltott ki Egyiptom, Izrael de még a Fatah részéről is, azonban lehetséges, hogy ezzel csupán egy még erősebb terrorszervezet beszivárgását szerette volna az Egyesült Államok megakadályozni azzal, hogy a Hamasz pozícióját biztosítja a Gázai térségben.

Egy másik szomorú tény viszont az, hogy a Hamasz az elmúlt kilenc évben (mióta Izrael kivonult Gázából) a humanitárius segélyek nagy részét nem kórházak és iskolák építésére és az életszínvonal javítására fordította, hanem fegyverek vásárlására és földalatti alagutak építésére, amelyeken keresztül a Hamasz katonái átjuthatnak Izraelbe. Ez viszont felvet egy másik kérdést, hogy a jövőben mennyire lesz lehetséges kontrollálni a segélyek felhasználását Gázában, ami az elmúlt években egyértelműen megbukott. 2012 nyarán megjelent egy cikk a Palesztin Tanulmányok Lapjában (Journal of Palestine Studies), amelyben az alagutak kereskedelmi haszna mellett arra is kitértek az írók, hogy a Hamasz gyerekmunkát is alkalmazott, és állításuk szerint 160 gyermek életét vesztette az Egyiptom és Izrael felé induló alagútrendszerek ásásában. Az izraeli szárazföldi hadművelet ezeknek az alagutaknak a megsemmisítésére irányul, annak ellenére, hogy a nemzetközi sajtó elítéli a harcok folytatását az egyre növekvő civil áldozatok száma miatt. Az elmúlt két hétben ezernél is többre emelkedett a palesztin áldozatok száma az elhúzódó konfliktusban, és egyelőre úgy tűnik, hogy sem Izrael, sem a Hamasz nem kíván hosszan tartó fegyverszünetet kötni.

Mindeközben Izraelben Tel Aviv utcáin baloldali tüntetők ezrei vonulnak ki napról napra, hogy kinyilvánítsák ellenérzésüket a háborúval szemben és hogy kifejezzék együttérzésüket a több száz ártatlan gázai áldozat értelmetlen halála miatt.

Pár nappal ezelőtt egy izraeli ismerősöm megjegyezte, hogy ő jobban tart az izraeli szélsőségesek gondolataitól, mint a Hamasz bombázásaitól, mert az izraeli szélsőségesek egyértelműen kitartanak a háború folytatása mellett, mert szerintük az egyetlen megoldást csak a Hamasz elpusztítása jelentené. A liberálisabb nézeteket képviselő izraeliek viszont szeretnének egy szabad palesztin államot, és a konfliktus diplomatikus úton való megoldását. A jelenlegi helyzetben azonban nem biztos, hogy a diplomáciai út járható, tekintve, hogy a Hamasz – bár a Nyugat felé mást kommunikál – Izraelt szeretné elpusztítani és egy radikális iszlám államot létrehozni. Még a békét és diplomáciai utakat képviselő izraeliek is úgy gondolják, hogy azok a tüntetők, akik kivonulnak az utcára izraeli zászlót égetni és a Hamaszt éltetni Európában, nem jobbak maguknál a terroristáknál. A pesszimistább izraeli hangok szerint a konfliktus sohasem fog megoldódni, amíg létre nem jön egy egységes palesztin állam és meg nem szűnik az izraeli blokád, viszont nagyon sok izraeli érvel amellett, hogy ez a fegyverkezés és agresszió a Gázai övezetben már régen nem a palesztinok szabadságáról szól, hanem egyértelműen kultúrák összecsapásáról, ahol Izrael mint egyedüli demokratikus állam a közel-keleti régióban próbálja felvenni a harcot a radikális iszlámista szervezetekkel, amiben más, közel-keleti állam is támogatja Izraelt nyíltan vagy gyakrabban a háttérből. A nyugati hatalmakkal szövetségben álló arab államoknak (Szaúd-Arábia, Egyiptom, Jordánia) nem áll érdekükben egy nagyobb, a régió több országára kiterjedő háború, míg számos terrorcsoport egyértelmű célja a káosz fenntartása és kiterjesztése más, egyelőre még viszonylag békés közel-keleti országokra.

Egy biztos azonban, a Gázai övezetért sem Egyiptom, sem Izrael nem szeretne felelősséget vállalni. Az elmúlt évtizedek vagy talán inkább évszázadok helytelen politikai döntései következtében – ahogy egy arab izraeli barátom magyarázta – az ott élő palesztin népesség elkeseredésében egyre vallásosabbá és konzervatívabbá vált, és ebben a helyzetben egy erősnek és határozottnak tűnő iszlámista csoport vezetése tűnik az egyetlen járható útnak az ott élő lakosság számára, ami viszont biztonságpolitikai szempontból egyértelmű kockázatot jelent mind Egyiptom, mind pedig Izrael számára. És bár többek között ő is ellenzi a Hamasz politikáját, ami egyértelműen veszélyezteti a civilek létét Gázában, teljes mértékben elítéli az izraeli agressziót és blokádot, amit palesztin Holocaustnak nevez.

A megoldás sokak számára egyszerűnek tűnhet, Izraelnek fel kell oldania a blokádot, még akkor is, ha a másik oldalról Egyiptomnak esze ágában sincsen nyitva tartani a határokat, és szabaddá kell tennie a Gázai palesztinokat. Az izraeli vezetés azonban azzal érvel, hogy egyetlen izraeli katona sem tartózkodott a Gázai övezetben 2007 óta, és a segélyekből, ami a térségbe befolyt elvileg fel lehetett volna építeni egy viszonylag stabil gazdaságot, ami szabaddá tehette volna az ott élő palesztinokat. Az pedig egyértelmű, hogy a Hamasz jelenlétével Izrael számára kockázatos lenne megnyitni a határokat a Gázai övezet felől, mert az újra elindítaná az öngyilkos merényletek sorozatát Izraelben, ami a kilencvenes években és a századforduló utáni egy-két évben is megszokott volt. A gázai élet nem lehet normális, mert egy olyan területen, ami megszállás alatt állt és nagyhatalmak döntöttek a sorsáról már Izrael megalapításakor is, nem lehet nyugati viszonylatban normális az élet. De Izraelben sem, ahol a déli területeken a gyerekek úgy nőnek fel, hogy minden nap menedékbe kell húzódni, amikor megszólalnak a szirénák, ahol a játszóterek alatt betonbunkerek vannak, amik megóvnak a rakétáktól, és ahol utálni az arabokat ugyanolyan természetes, mint ahogy a fal túloldalán a zsidógyűlölet. A jelenlegi háború alatt Izrael egész területét érték bombatámadások, a becslések szerint 1700-nál is több rakéta csapódott volna be Izrael területére, ha a Vaskupola védelmi rendszere szét nem lövi őket földet érés előtt. Izrael területének 70 százalékán nincsen megfelelő menedék biztosítva, ezek között számos arab falu is ki van téve a rakétatámadásoknak. Míg az arabok szerint azért, mert ők másodrangú polgárok Izraelben, a zsidók azt mondják, hogy számos zsidók lakta településen ugyanúgy nincsenek biztonságos menedékek kialakítva.

Sokan a harmadik világháború előestéjét látják a gázai konfliktus és a kelet-ukrajnai háború fokozódásában. Ha világháború nem is, egy hidegháborús helyzet egyértelműen kirajzolódni látszik, amiben a világ vezetői a történelemből nem tanulva a civilek figyelembe vétele nélkül fognak döntéseket hozni, és sajnos a jövőben sem fog senkit érdekelni az ártatlan életek kioltása, ha hatalmi érdekekről van szó. És az sem fogja érdekelni a vezetők nagy részét, hogy gyerekek milliói fognak felnőni gyerekkor nélkül, ami a jövőben további beláthatatlan következményeket von maga után.

 

Képek forrása: REUTERS/Ibraheem Abu Mustafa, AP, Middleeasteye.net

 

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.