Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér Trónok harca I. rész: Mi történik a színfalak mögött Szíriában?
2013. augusztus 15., csütörtök 10:55

Trónok harca I. rész: Mi történik a színfalak mögött Szíriában?

Írta:  Nagy Dénes

1-Al-KuszaírAbu Samar, a Szíriai al-Kuszaír város lakosa több mint egy évnyi távollét után végre hazatér.
Egy kifosztott, romokban lévő ház várja, melyet egykor otthonnak nevezett. A falakat golyónyomok tarkítják, a mennyezet omladozik, s a ház helyiségeiben idegen harcosok nyomai.

A polgárháborút megelőző időszakban a település az olajfaligeteiről volt híres, s Szíria nagy részéhez hasonlóan, békében élt egymás mellett a többséget alkotó muszlim lakosság a keresztény kisebbséggel.

A város egyik terén található Szent Éliásról elnevezett keresztény templomot nemcsak kifosztották, hanem meg is szentségtelenítették: az összezúzott oltár, a márványpadlót ellepő üvegszilánkok és a megrongált kegytárgyak, valamint az elégetett imakönyvek adnak tanúságot arról, hogy a több mint két éve tartó konfliktusban a vallási felekezetek közötti harmónia viszályba csapott át.

Az utcák üresek, az egykor nagymértékű kereskedelmi forgalmat lebonyolító keresztutakat katonai terepjárók és harckocsik lepik el. Alig ötszáz ember él a szó szerint halott városban.

Mi történt ezzel a libanoni határhoz közeli, egykor békés, harmincezer lelket számláló várossal?

 

Nemzet születik

A modern Szír állam 1946-ban vívta ki függetlenségét a megszálló franciáktól, azonban a következő évtizedeket a politikai instabilitás jellemezte: 1958-tól 1961-ig tagja volt a rövidéletű Egyesült Arab Köztársaságnak (amely Egyiptom és Szíria uniójából jött létre), melyből Szíria 1961-ben kilépett, majd 1963-ban a pánarab eszméket hirdető Baasz (arabul újjászületés) Párt vette át a hatalmat.

A hatalom a síita iszlámon belüli az alavita irányzathoz tartozó elit kezében összpontosul, s a vallási ellentét a kisebbségi alaviták és a többségi szunnita közösség között is hozzájárult az indulatok elfajulásához.

A Baasz kormányzat vaskézzel irányította az országot az 1963-as hatalomátvételt követően. Otthon a belpolitikát a tekintélyelvűség és a mindenkori ellenzéki csoportosulásoknak a fegyveres úton való elhallgatatása jellemezi, míg az ország külpolitikája erősen nyugat-ellenes. 1967-ben a hatnapos háborút követően (amely Izrael és négy szövetséges arab állam, Egyiptom, Jordánia, Szíria és Irak között zajlott) az ország elveszítette a Golán-fennsíkot.

2-Hafez el-AssadAz ország irányítása az 1970-es évektől a Baasz Párthoz tartozó, tábornoki rangú, alavita származású Háfez el-Aszád kezébe került. Irányítása alatt Szíria modernizálta az iparát, korszerűsítette a hadsereg felszerelését és megkezdte az ország szekularizációját. A célja az volt, hogy Szíriát a régió egyik nagyhatalmává varázsolja, s ennek érdekében kihasználva a libanoni polgárháborús viszonyokat Szíria beavatkozott annak érdekében, hogy politikai tőkére tegyen szert az országban, s ezért aktívan részt vett benne: egészen 2005-ig ott állomásoztak szír csapatok. Aszád külpolitikájára a korábbi politikai vezetés nyugat-ellenessége jellemző: támogatta a különböző palesztin és libanoni felkelő csoportokat, Irán mellé ált az 1980-88-as iraki háborúban. Az 1990-es években megkísérelte a nyugat felé való közeledést a szovjet blokk leomlása után, s ennek érdekében részt vett az 1990-91-es Öböl-háborúban Amerika oldalán, továbbá megpróbált kibékülni Izraellel, és a békéért cserébe visszakövetelte a Gólán-fennsíkot, azonban ez nem következett be, így Szíria még inkább elzárkózott nemzetközileg. Uralkodása idején Háfez el-Aszád nem tűrte meg a politikai ellenzékiséget: ellenfeleit bebörtönöztette, megkínoztatta és kivégeztette: 1982-ben egy nagyméretű lázadás tört ki Háma városában, melyet vérbe fojtott. Az áldozatok száma meghaladta a 10,000 főt. 2000-ben szívrohamban hunyt el.

3-Bashar al-AssadA jelenlegi elnököt, Bassár el-Aszádot eleinte reformerként látták a nyugati világban: az apja a testvérét, Bászelt jelölte ki utódként, azonban 1994-ben Bászel autóbalesetben elhunyt, így haza kellett hívni az Angliában szemésznek tanuló Bassárt. Az apjának a 2000-ben bekövetkezett halálát követően Bassár óvatos reformokba kezdett: politikai státuszfoglyokat engedett el, engedélyezte a politikai vitákat a közéletben, illetve csökkentette a szólásszabadságot korlátozó intézkedések számát, valamint bevezette az internetet az országba (habár természetesen korlátozott formában érhetők el bizonyos oldalak). Azonban ezek az intézkedések megijesztették Bassár hatalmi bázisát (a hadsereget, a Baasz párt tagjait illetve az alavita kisebbséget, amihez tartozik az El-Aszád család), s ezért a 2000-es évek végére visszatért a korábbi politikához. A gazdaság terén azonban maradandó reformokat hajtott végre: többé-kevésbé sikeresen szakított az apja szocialista politikájával és csökkentette az állam szerepét a gazdaságban. Külpolitikailag Bassár megpróbált kitörni a nemzetközi elszigeteltségből, s közeledett többek között Franciaországhoz.

Az Egyesült Államok megvádolta Szíriát azzal, hogy különböző Síita lázadó csoportokat lát el fegyverrel, többek között a libanoni Hezbollahot, s ezért 2010-ben szankciók alá vette az országot.

A 2000-től 2010-ig tartó korszakban ugyan kisebb mértékű reformok valóban bekövetkeztek, de a növekvő gazdasági problémák illetve az „Arab tavasz” sikeres forradalmai arra buzdították a lakosságot, hogy tüntetéseket kezdjenek el szervezni.

 

Békés tüntetésből fegyveres konfliktus

A legelső tüntetésekre 2011. január végén került sor, de ezek még korántsem voltak nagy horderejűek és egyelőre a rendőrség sem lépett fel erőszakos módszerekkel a tüntetőkkel szemben. A felkelés valódi kezdeteit a 2011 márciusában, Dara városában kitörő tüntetésekhez szokták kötni, miután körülbelül 15 gyermeket tartóztattak le, amiért lázadásra buzdító feliratokat festettek fel az iskolájuk falára. Miután a biztonsági erők tüzet nyitottak a tüntetőkre és több ember életét vesztette, még többen szállták meg az utcákat, követelve Bassár el-Aszád lemondását. Ezt követően Bassár bejelentette, hogy reformokat fog végrehajtani annak érdekében, hogy elkerülje a polgárháborút. Lemondatja a kormányt, illetve feloldja az 1963 óta életben lévő statáriumot: ezek az intézkedések azonban nem jártak sikerrel, és további megmozdulások követték egymást országszerte.

A fordulópontot a 2011. március végén bekövetkező kormányzati intézkedések jelentették: tankokkal léptek fel a tüntetőkkel szemben Homszban, Darában és Damaszkuszban, a fővárosban. Innentől kezdve az események visszafordíthatatlanul gyorsan követték egymást:

2011 júniusa: A kormányzat elmondása szerint az északnyugati Dzsiszr al-Sugúr városában több mint százhúsz Aszádhoz hű fegyverest ölnek meg a felkelők. A hadsereg ostrom alá veszi a várost, s több mint 10,000 ember elmenekül a harcok elől Törökországba. Megkezdődik a szír civil lakosság önkéntes kivándorlása a környező államokba. Bassár, az elnök „nemzeti párbeszédre” szólítja fel a tüntetőket.

2011 júliusa: Folytatódnak a tüntetések országszerte annak ellenére, hogy a kormányzati erők egyre brutálisabban lépnek fel a tüntetőkkel szemben, és sok helyütt fegyverekkel oszlatják fel a tömegdemonstrációkat. Egyre többen dezertálnak a hadsereg soraiból, mert nem akarnak éles lőszerrel tüzelni a tüntetőkre. Megalakul a Szabad Szír Hadsereg (Free Syrian Army) ami a mai napig a lázadók egyik fő katonai erejét adja.

2011 októbere: Ellenzéki aktivisták létrehozzák a törökországi Isztanbulban a Szíriai Nemzeti Tanácsot melynek célja, hogy összefogja a különböző ellenzéki csoportosulásokat annak érdekében, hogy illegitimmé nyilvánítassák az Asszád rezsimet és nemzetközi támogatást szerezzenek az ügyüknek. Oroszország és Kína megvétózzák az első (ám nem utolsó) ENSZ Biztonsági Tanács-i határozatot, amely utat engedett volna egy nemzetközi katonai intervenciónak.

2011 novembere: Az Arab Liga felfüggeszti Szíria tagságát a szervezetben, továbbá szankciók alá vonja az országot. A Szabad Szír Hadsereg megkezdi az első nagyszabású hadműveleteit a kormányzati erőkkel szemben.

2011 decembere: A szír kormány belegyezik abba, hogy az Arab Liga megfigyelőket küldjön az országba (igaz, januárban az egyre fokozódó konfliktus miatt kénytelenek elhagyni az országot). Az első dokumentált öngyilkos merénylők felrobbantják magukat Damaszkuszban, a célpontjuk: két kormányzati épület.

2012 februárja: Oroszország és Kína ismét megvétózza az ENSZ Biztonsági Tanácsának a határozatát. Közben a kormányzat nehézfegyvereket (tüzérség, légierő) vet be a lázadókkal szemben.

2012 márciusa: Kofi Annan, az Arab Liga és az ENSZ Szíriáért felelős különleges megbízottja bemutatja azt a hat pontos béketervet, amelyet Kína és Oroszország is támogat, de a szemben álló felek nem hagyják abba a fegyveres megmozdulásokat és a tűzszünet meghiúsul.

2012 májusa: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítéli a kormányzatot, amiért nehézfegyvereket vetett be a tüntetőkkel szemben továbbá a "houlai mészárlást" amely során a kormánypárti milícia, a Shabiha kivégzett több mint száz lakost, köztük 49 gyermeket. Tiltakozásul Franciaország, Nagy Britannia, Németország, Olaszország, Spanyolország, Kanada és Ausztrália kiutasítja a szír diplomatákat.

2012 augusztusa: Az ENSZ közgyűlése határozatot fogad el, melynek értelmében követelik Bassár el-Asszád lemondását. Obama, az USA elnöke közli, hogy bárminemű vegyi fegyver bevetése egy amerikai intervenciót vonna maga után. Kofi Annan lemondását követően Lakhdar Brahimit nevezi ki az ENSZ és az Arab Liga, mint a Szíriáért felelős különleges biztos.

2012 októbere: Szíria és Törökország között elmérgesedik a helyzet, amikor egy Szíriából kilőtt aknagránát megöl öt civilt. Válaszul a török hadsereg elkezdi bombázni a határon lévő szír pozíciókat, továbbá lefoglal egy szír repülőgépet, amely Oroszországból próbál fegyvereket csempészni. A törökök megtiltják a szíriai civil és katonai gépeknek az ország légterébe való belépését.

Lakhar Brahimini közbelépésének köszönhetően egy rövid életű tűzszünetet köt a kormány a lázadókkal, ám mindkét fél rövid időn belül megsérti a tűzszünetet.

2012 novembere: Különböző ellenzéki szervek, köztük a Szíriai Nemzeti Tanács és a Szír Szabad Hadsereg, kimondja az egyesülését Dohában (Katar fővárosa) mint „Szíriai Forradalmi és Ellenzéki Erők Nemzeti Koalíciója” (röviden Szíriai Nemzeti Koalíció). Több Iszlámista szervezet, köztük az Al-Nusra front és az Al-Tawhid csoport, megtagadják az csatlakozást.

Közben az izraeli hadsereg bombázza a kormányerők tüzérségi állásait a határ közelében válaszul arra, hogy szíriai aknagránátok csapódnak be hónapok óta a Golán-fennsíkra, melyet Izrael megszállt az hatnapos háború idején.

2012 decembere: Az Egyesült Államok, Nagy Britannia, Franciaország, Törökország és több Öböl-menti állam jogilag elismeri a Nemzeti Koalíciót, mint a szír nép „legitim képviselőjét”.

2013 januárja: Szíria megvádolja Izraelt azzal, hogy az izraeli légierő megsértette a szír légteret és egy légi csapást hajtott végre Damaszkusz közelében. Meg nem erősített hírek szerint a célpont egy iráni katonai konvoj volt, amely nehézfegyvereket szállított Libanonba az Iránnal és Szíriával szövetséges Hezbollahnak.

2013 márciusa: Nagy Britannia és Franciaország indítványozza az EU Szíriával szembeni fegyverembargó beszüntetését miután nyilvánvalóvá válik, hogy a kormányzati erők egyértelműen fölényben vannak a jól szervezett tüzérségi és légi támogatásnak köszönhetően, melyet a lázadók nem tudnak ellensúlyozni, s ennek érdekében légelhárító fegyverek beszerzésére lenne szükség.

Az ellenzéki Nemzeti Koalíció megválasztja ideiglenes miniszterelnökének az Amerikában tanult Ghasszán Hittót.

2013 áprilisa: Az Egyesült Államok és Nagy Britannia vizsgálatot követelnek annak érdekében, hogy kiderítsék valósak-e azok az állítások miszerint a kormányzat vegyi fegyvereket vetett be a lakossággal szemben. Az ellenzéki Nemzeti Koalíció elnöke, Moaz al-Hátib beadja a lemondását, miszerint a külföldi támogatók (konkrétan Szaúdi Arábia és Katar) „próbálják manipulálni” a szervezetet. A helyét ideiglenesen George Sabra veszi át.

2013 májusa: Az izraeli védelmi erők illetve a szír hadsereg tüzet nyitnak egymásra a Golán-fennsíkon, szerencsére nem tör ki a háború. Az Európai Unió vezetői megegyeznek abban, hogy nem újítják meg a Szíriával szembeni fegyverszállítási embargót, ezáltal utat nyitva annak, hogy a lázadókat nyíltan és legálisan lehessen Európából felfegyverezni.

2013 májusa-júniusa: Kormányzati csapatok visszafoglalják a stratégiailag rendkívül fontos Al-Kuszaír városát a lázadóktól.

2013 júliusa: A Nemzeti Koalíció vezetőségében változások történnek: George Sabra ideiglenes elnök helyére megválasztják a Szaúd-Arábia által támogatott Ahmed Jarbát, aki három szavazattal többet kapott, mint a Katar által támogatott ellenfele, Mustafa Sabbagh. A koalíción belüli illetve a különböző ellenzéki csoportosulások közötti konfliktusok egyre gyakoribbá válnak, félő hogy szétesik az ellenzék.

 

Hamarosan folytatjuk - a Trónok harca II. rész: Arab tavaszból arab tél c. írással!

 

foto: Wikipedia

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.