Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér Tanulj, cigány! De hogyan?
2013. július 30., kedd 00:00

Tanulj, cigány! De hogyan?

Írta:  Horváth Gabriella

nromagna HGabi bwHogyan érvényesülhet egy cigány fiatal a magyar felsőoktatási rendszerben? Mik azok a támogató, vagy éppen visszahúzó hatások, amelyek az útját kísérik felsőfokú tanulmányai során? Mit mutatnak a számok, az elmélet, a gyakorlat? És miért fontos mindez?

A Magyarországon eddig lefolytatott három országos reprezentatív cigánykutatás adatai szerint 1971-ben 270-370 ezer, 1993-ban 420-520 ezer, 2003-ban pedig már 520-650 fő volt a magyarországi cigány népesség.  Tekintettel arra, hogy Magyarország összlakossága folyamatosan csökken 1981 óta, nem nehéz levonni azt a következtetést, hogy a cigány lakosság aránya dinamikusan növekszik az össznépességen belül. Polónyi István 2004-ben megjelent kutatásában úgy számolt, hogy a 18-21 évesek között a cigány népesség 2050-re meghaladja majd a 20 százalékot.

Ehhez képest szomorú képet mutat a cigány fiatalok részvétele a felsőoktatásban, ami a 2003-as reprezentatív cigánykutatás szerint mindössze 1,2 százalékot tesz ki.  Ez az adat egyben azt is jelenteti, hogy míg a magyar gyerekek 40 százaléka járt ekkor felsőoktatási intézménybe, addig a roma fiataloknak esetében csak minden századik.  Mi sem szemlélteti jobban a hátrányokat, mint Polónyi István 2009-es becslése, ami alapján 2020-ban maximum 2,5 százalék körül lesz majd a cigány fiatalok részvétele a felsőoktatásban, szemben a 18 éves korosztály átlagos részvételi arányától, amely a 2005-2050 közötti időszakban megközelítőleg 40-60 százalék közé becsülnek.

A részvételi tendencia javul ugyan, távolról sem állíthatjuk azonban, hogy a cigány nemzetiségű fiatalok felsőoktatási integrációja kielégítő, vagy a fejlődés üteme megfelelő lenne. A cigány származásúak sokszor kortársaikhoz képest később érnek el a felsőoktatási intézmények kapujába, szociálisan hátrányos helyzetű környezetből, ahol a család támogatása legfeljebb az összetartás erejében tud megmutatkozni, de anyagi javakban nem. Nem ritka az sem, hogy a nagyobb anyagi biztonságot jelentő szakmát szerzik meg először, és aztán döntenek az érettségiről, majd a továbbtanulásról, akár már fiatalon vállalt gyermek vagy gyermekek mellett.

 A speciális helyzetre és a társadalmi-gazdasági szükségszerűségre reagálásként persze vannak szociálpolitikai intézkedések, Roma Évtized program nemes célkitűzésekkel, Nemzeti Felzárkózási Stratégia, másfelől pedig rémisztő gazdasági adatok és ijesztő társadalmi szakadékok is kísérik a fiatalok útját a tanulásban.

De mi történik valójában a felsőoktatásban a cigány fiatalokkal?

 

Az állam szerepvállalása

Nem kell elvakult emberi jogi élharcosnak lennünk ahhoz, hogy elfogadjuk azt a tényt, hogy egy ilyen mértékben növekvő, jól körülhatárolható társadalmi csoport, mint a cigányság felzárkózása, integrációja elemi érdeke nem csak az adott társadalmi csoport tagjainak, de az egész társadalomnak és a gazdaságnak is. Ezt a szükségletet ismeri fel a Roma Integráció Évtizede Program és a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia is. Előbbi országgyűlési határozat formájában szentesítette stratégiáját. Ebben kettő, a felsőoktatás szempontjából fontos célkitűzés van: egyrészt kiegyenlítő, hátránykompenzáló intézkedések bevezetése és továbbfejlesztése a felsőoktatásban, másrészt roma pedagógusok, pedagógiai asszisztensek, óvónők minél nagyobb számban történő képzése és alkalmazása. Az intézkedések eredményességének mérésére a felsőoktatásban részt vevő hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű hallgatókat veszik számba. A stratégiát kétéves időtartamra kialakított intézkedési tervekkel hajtották végre eredetileg. 2012-től azonban a Stratégia megvalósítása összeolvadt a jelenlegi kormány és az Országos Cigány Önkormányzat között létrejött keretmegállapodás, valamint a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia megvalósításával. Ez utóbbi pedig a 2020-ig tartó Európa 2020 Stratégiába illeszkedik.

 A Nemzeti Felzárkózási Stratégia 2014-ig szóló intézkedési terve tartalmazza például roma szakkollégiumok támogatását, a mentori, koordinátori, tanácsadói szolgáltatások kialakítását, nyelvi képzések támogatását az abszolutóriumot megszerzett hallgatók számára, illetve az Útravaló-Macika ösztöndíjrendszer számára források garantálását. Mivel a stratégia projektekre támaszkodik, amelyek szinte mind uniós pályázatok útján finanszírozottak, így azok utánkövetése megoldott projektalapon, azonban arra vonatkozóan, hogy az egyes intézkedések összefüggésükben milyen hatást váltanak ki, milyen eredményt érnek el, nem találunk előírást, csupán egy indikátor lista tervezetet. Sőt maga a stratégia is kiemeli, hogy a roma népesség helyzetét felmérő kutatások hiányoznak Magyarországon. Akkor azonban adott a kérdés, hogyan lehetett koherens stratégiát alkotni, és miként lehet jól mérhető változásokat elérni, hiányos adatok ismeretében?

 

Cigány vagy hátrányos helyzetű?

2003-tól létezik a magyar felvételi rendszerben a hátrányos helyzetűek kedvezményezése, amit a köznyelv egyszerűen pozitív diszkriminációnak nevez. Emberi jogi, kisebbségvédelmi szempontból megfontolandó kérdésként merül fel, hogy a hátrányos helyzet és a cigányság integrációjának kérdése szerencsés-e, ha összemosásra kerül, mint ahogy az történt a magyar soros elnökség ideje alatt elfogadott Roma integrációs programban is. Jelenleg a magyar felsőoktatási rendszer állami szabályozásának több eleméből is az az álláspont rajzolódik ki, hogy a hátrányos helyzet a nagy halmaz, amelyben például a cigányság helyzete kiemelten kezelendő. Két fő oka van ennek a megközelítésmódnak: egyrészt valóban igaz, hogy a cigányságnak etnikai sajátosságai mellett a szociálisan hátrányos helyzet kihívásaival is meg kell küzdenie. Másrészt, amíg az etnikai adatok gyűjtésének jogszabályi tilalma a legjobb szándék mellett is megakadályozza azt, hogy egyértelmű képet kapjunk a cigányság helyzetéről, addig értelemszerűen szükséges támaszkodni a cigányság hátrányos helyzetét adó másik tényezőre, a szociális nehézségekre, és azok könnyebb kimutathatóságára. Kisebbségvédelmi szempontból viszont fontos, hogy a cigányság, mint nemzeti-etnikai kisebbségi csoport azon igényeinek kielégítését, amelyek nem hátrányos szociális helyzetéből adódik – pl nyelvhasználat, kultúra megőrzésének igénye - ne ”alacsonyítsa le” a mindenkori döntéshozó a hátrányos szociális helyzetre adandó válaszok közé.

A szakirodalom a pozitív diszkriminációt elfogadja, mint a hátrányos helyzetű csoportok, és akár a nemzeti-etnikai kisebbségi csoportok felzárkóztatásának egy lehetséges eszközét, de csakis átmeneti jelleggel, addig, amíg az elmaradott csoport felzárkózása megtörténik. Az etnikai alapon biztosított pozitív diszkrimináció hatását viszont csak akkor lehet pontosan megmérni, ha az etnikai csoportra vonatkozóan tudunk adatokat gyűjteni. Mindenképpen nagy a felelősség azonban a pozitív diszkrimináció akármely formája mellett való elköteleződés esetén, hiszen annak záros határidőn belül eredményesnek kell lennie. Nem lehet a végtelenségig alkalmazni, mert társadalmi feszültségeket szül, bizonyos szempontból akár megalázó is lehet. A kedvezményes elbírálás alkalmazása a felvétel során, kvótarendszer bevezetése bizonyos szakmákban, iskolákban vagy az ún. fejlesztő főiskolák létrehozása klasszikus példái a pozitív diszkriminációnak.

 

Első lépcsőfok: a felvételi

2013-ban a magyarországi felsőoktatási intézményekbe jelentkező, a felvételin 40 pontot kaphat  azért például, mert hátrányos helyzetű, vagy gyermeket gondoz. Ez arányában annyi, mint egy felsőfokú szakmai nyelvvizsga. Nem kevés tehát. A megszerezhető 500 pont csaknem egy tizedét érheti a szegénység, a szociális hátrányos helyzet.  A bejutáshoz tűnhet mindez hathatós segítségnek, másfelől önmagában nyilván ez a kedvezmény nem segít a közoktatási rendszerben felhalmozott szociális, anyagi, tudásbeli hiányosságok orvoslására, az egyetemen való bentmaradásban, helytállásban. Nézzük meg a továbbiakban, hogy a magyarországi felsőoktatásban részt vevő cigány fiatalok a felsőoktatásban való sikeres érvényesüléshez milyen speciális segítséget kapnak, ha már bejutottak.

 

Ha már bejutottunk

A legismertebb ösztöndíj rendszer – amely a roma fiatalokat bátoríthatja a felvételire, és segíti a felsőoktatási intézményben való bentmaradásban, a már hivatkozott Útravaló – MACIKA Program, illetve annak “Út a felsőoktatásba” című alprogramja, amely rendszeres ösztöndíj támogatást, illetve önköltség támogatását tesz lehetővé. Egykoron a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány adta ezt az ösztöndíjat, ma már az EMMI kezeli. Annyira meghatározó a szerepe, hogy jobb híján az Útravaló adja a támpontot a magyar felsőoktatásban tanuló cigány fiatalok számának megbecsüléséhez is. Annak ellenére így van ez, hogy a program alapvetően esélyegyenlőség teremtési céllal működik, ezért a szociálisan hátrányos helyzetű fiatalok támogatását célozza, és csak a 2012/2013-as tanévtől előírás, hogy a támogatottak legalább fele roma származású kell, hogy legyen. A roma származásról önkéntes nyilatkozatot tesz a fiatal, majd ezt követően a helyi vagy területi cigány nemzetiségi önkormányzat, illetve az Országos Cigány Önkormányzat ad ajánlást az ösztöndíjhoz.

Természetesen ezen kívül léteznek még más támogatások is, így például a Romaversitas Alapítvány szintén biztosít ösztöndíjat, illetve szakmai szemináriumokkal, nyári egyetemmel, nyelvi képzéssel is segíti a felsőoktatásban részt vevő fiatalokat. Az Alapítvány egyik fő támogatója a Roma Évtized Program keretében életrehívott „Roma Oktatási Alap”, ami 34 millió Eurot áldoz 2005 és 2015 között a stratégia végrehajtására.

Az egyházak szerepe is egyre meghatározóbbá válik az egyetemi hallgatók anyagi-szellemi támogatásában. A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat 2011 szeptemberétől működik kormánytámogatással: a jezsuita rend Budapesten, a görög katolikus egyház Miskolcon, a református egyház Debrecenben, az evangélikus egyház pedig Nyíregyházán szervezi a szakkollégiumot. Az igényekhez képest a források szűkösségére jellemző, hogy a Romaversitas Alapítvány nyílt levelet fogalmazott meg Balog Zoltánnak, a szakkollégiumok támogatását célzó TÁMOP pályázatok kiírása kapcsán, tekintettel arra, hogy a kiírások meglátásuk szerint egyoldalúan az egyházak által működtetett szakkollégiumokat privilegizálják, míg például a nagyobb hagyományokkal, tapasztalatokkal működő Romaversitas pályázási lehetőségét megnehezítik, illetve ellehetetlenítik. Daróczi Gábor úgy fogalmaz, hogy „Magyarországon soha nem látott összegek” kerülnek majd kiosztásra ebben a pályázatban, ugyanakkor pontos számítások híján azok várható hatékonysága bizonytalan.

És végül vannak olyan szakkollégiumok is, amelyek egyetemeken belül szerveződnek, önállóan. Így például a Wlislocki Henrik Szakkollégium a Pécsi Tudományegyetem BTK Romológia Tanszék vezetésével működik, az egyetem nappali vagy levelező tagozatos hallgatói alkotják közösségét. Ez a szervezet is biztosít ösztöndíjat pályázás útján, de ugyanakkor a hallgatók szakmai szervezése is feladata.

Természetesen a felsőfokú intézménybe való eljutás, a sikeres diplomaszerzés a cigányság oktatási integrációjában talán tekinthető habnak a tortán, hiszen mindezek nyilvánvaló előfeltétele az eredményes közoktatási integráció. Ugyanakkor ez a hab nem csak dísz, hiszen a társadalmi érvényesülés, felzárkózás elengedhetetlen része a cigányok megfelelő arányú, sikeres részvétele a magasan kvalifikált szakmákban is, amely felsőfokú képzettség megszerzése nélkül elképzelhetetlen. Ahogy láthattuk, a felzárkóztatás módszerének körültekintő kiválasztása, célzott ösztöndíjrendszerek működtetése, a speciális figyelem, szakmai segítség biztosítása egyaránt szükséges a felsőoktatásban. Való igaz azonban, hogy a felsőoktatás sikerességéhez a torta többi, hab alatt lévő összetevőit is úgy kell összeválogatni és összegyúrni, hogy azok a korai fejlesztéstől a középiskola befejezéséig képesek legyenek elvezetni a fiatalokat a felsőoktatás kapujáig, és arra, hogy ott belépve sikeresen tudjanak érvényesülni.  Ez nem csak a cigányság érdeke. Ez mindannyiunk közös érdeke, ha megnézzük a fenti számokat még egyszer.

 

foto:sxc.hu

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.