Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér „De maga fog szülni vagy én fogok szülni?”
2013. február 04., hétfő 05:43

„De maga fog szülni vagy én fogok szülni?”

Írta:  Telepy Ágnes és Szilágyi Boglárka

Klimt Hope IIGustav Klimt: Hope (részlet)

Az előbbi idézet Palya Bea Szülésdal című számából származik, amiben egy leendő kismama és egy orvos a tanácsadás során arról mond meglehetősen ellentétes véleményt, hogy hogyan „működik” a szülés, ezzel rávilágítva arra a kérdésre, hogy kinek a kompetenciája eldönteni, az egészségügyé, tágabban az államé vagy az anyáé, hogy hogyan jöjjön a világra egy gyermek. Ki tudja jobban képviselni egy megszületésre váró kisbaba érdekeit: az anya vagy az állam?

 Ma Magyarországon az emberek túlnyomó többsége azt válaszolná erre, hogy természetesen az állam, akinek feladata és kötelessége, hogy megvédje az újszülöttet, akár a saját anyjával szemben is. Ebbe a képbe rondított bele Geréb Ágnes, aki kiállt a természetes szülés, a várandósság és a szülés nem betegségként való kezelése, így az anyák döntési kompetenciája mellett.

Geréb Ágnes szülész-nőgyógyászról a médiából értesülve a legtöbben csak annyit tudunk, hogy kórházon kívüli, úgy nevezett otthonszüléseknél segédkezve több halálesetet, maradandó károsodást okozott a kisbabáknál, évek óta eljárások, perek folynak ellene, és bár már többször eltiltották hivatásának gyakorlásától, illetve két éve házi őrizetben van, még mindig nem ismeri el bűnösségét az őt illető vádakban. Arról már kevesebben tudnak, hogy ő volt az is, aki a hetvenes években a karrierje veszélyeztetése árán meghonosította a ma már természetesnek tartott apás szülés lehetőségét a kórházban, aki a háborítatlan szülés és az otthonszülés elismertetése és a bábai modell bevezetése mellett először szállt síkra, és aki külföldi és itthoni tapasztalatai, tanulmányai és kutatásai alapján a szülés egyik komoly szaktekintélye Magyarországon.

Az otthonszülés kifejezés hallatán a szó elsődleges jelentése jut először eszünkbe, tehát az, hogy a gyermek otthon születik meg. Ez teljesen értelmetlennek és veszélyesnek tűnik, hiszen miért hoznánk otthon, bizonytalan körülmények között világra a gyermekünket, ha a mai, modern kor vívmányai, a megfelelő higiéniás viszonyok és a szakemberek segítsége csak kórházban érhető el?

Vajna Virág mediátor, akinek minkét gyermeke otthon, Geréb Ágnes bábáskodása mellett született, már a beszélgetésünk elején leszögezi, hogy a ’háborítatlan szülés’ és az’otthonszülés’ pártolóinak elsődleges célja nem a helyszín megválasztása, hanem a nő azon alapvető jogának elismerése, hogy maga dönthessen a szülésének körülményeiről, illetve, hogy ehhez a lehető legszélesebb körű tájékoztatást kapja meg. A várandós anyáknak szükségük lenne egy olyan szülésfelkészítésre, amely alapján mindenki el tudja dönteni, hogy hol és hogyan szeretne szülni. Ezek, természetesen, nem az otthonszülés népszerűsítéséről kell, hogy szóljanak, ahogy ez eddig sem volt a célja sem a bábáknak, sem a pártolóknak.

A hangsúly a szabad döntésen van, hiszen maga az otthonszülés a 2011-es rendelet létrejötte előtt sem volt tilos, sőt, jelenleg - bizonyos feltételek mellett – engedélyezett is Magyarországon, mégis a szülő nők csupán egy-két százaléka választja azt, az európai átlagnak megfelelően.

Sokan a kórházat tartják a legbiztonságosabb megoldásnak, hiszen az elmúlt évtizedek egészségügyi reformjai nyomán ez vált a szülés elfogadott helyszínévé. Mégis mindig akadtak olyan szülők, akiket egy kórházi rossz tapasztalat, a témába vágó könyvek olvasása vagy a várandósságuk alatti tájékozódás elvezetett Geréb Ágneshez, vagy a mellette tanult bábákhoz. „Mindenkinek az általa legbiztonságosabbnak ítélt megoldást kellene választania” - mondja Vajna Virág, hiszen „a szüléskor nemcsak egy gyermek születik meg, hanem egy anya is, mert a szülés és a születés kihat az anya-gyermek kapcsolat további alakulására, tágabban pedig a gyermek későbbi életére és személyiségfejlődésére is.”

Az otthonszülés rendszerint azt jelenti, hogy a várandós anya és a választott bába a terhesség alatti személyes kapcsolat során eltervezik a szülést és felkészülnek arra, az anya közben részt vesz a szokásos vizsgálatokon a választott orvosánál, végül pedig a bába egy vagy több dúlával kíséri, támogatja a szülést egy előre választott, a legközelebbi kórháztól maximum húsz percnyire található helyen, amely a nő otthona vagy akár egy „születésház” is lehet. Mindehhez az anyának különböző egészségügyi, míg a szülés helyszínének szigorú higiéniás feltételeknek kell megfelelnie, ezeket a bába, mint szülész szakember minden esetet egyedinek tekintve ellenőrzi, és támogatja vagy elutasítja az adott várandós anya otthonszülését. A vajúdás és a szülés alatt és után az anya úgy ehet, ihat, mozoghat, ahogy neki kényelmes; nem siettetik a természetes folyamat egyetlen szakakaszát sem, végig támogató, segítő légkör veszi körül, egészen addig, amíg minden komplikációmentesen zajlik. Ha a szülés során bármilyen rendellenességet tapasztalnak, esetleg nagyon legyengül az anya vagy a kisbaba, akkor haladéktalanul kórházba szállítják őket, ahol megkapják a szükséges ellátást. Az imént leírtak a szülés bábai modelljét tükrözik, ami leginkább abban különbözik a szülést kockázatnak, így minden, a kórházban elérhető eszközzel és eljárással támogatandónak tartó orvosi modelltől, hogy a szülést az élet normális folyamatának tekinti, így magát a természetes folyamatba való beavatkozást tartja kockázatosnak, mivel akár a legártatlanabb eljárás (például egy fájdalomcsillapító injekció, vagy akár a kórházi hálóing viselésének kötelezettsége) is magával vonja a következőt, és növeli a komplikációk lehetőségét. A bábai modell nő és anyaközpontú, a bába és a szülő nő egyenrangúságára épül, míg az orvosi modell szerint a hierarchia csúcsán álló szülész-nőgyógyász szakorvos az, aki ellenőrzi és eldönti, hogy mi a jó a szülő nő számára. A két modell közötti spektrumon szerte a világon különböző szülészeti intézmények, születésközpontok működnek, attól függően, hogy mennyire és milyen irányban szabályozott az intézményen kívüli szülés. Ezekre magyarországi példák a baba-mama-barát kórházak, alternatív szülőszobák vagy a szülésznők által vezetett szülések, amelyek már vettek át elemeket a gondoskodás bábai modelljéből, mégis, mivel kórházakban, kórházi protokoll alapján működnek, szellemiségükben és eredményeikben különböznek a bábai modelltől.

Nehéz azonban egy olyan témában tiszta fejjel gondolkozni, ahol az ellenzők Geréb Ágnesre mint gyermekgyilkosra mutogatva ítélik el az otthonszülő nőket és felelőtlenségüket, az orvos-lobbi által mind politikailag, mind etikailag megtámogatva, míg a pártolók a bábákat a szülés papnőinek tartva, alapvető jogaikat hangsúlyozva, nemzetközi példákra, statisztikákra, elismert külföldi szakemberekre, WHO- és EU-állásfoglalásokra hivatkozva lépnek fel. A tizenhét évig intézményi környezetben szülész-nőgyógyászként, majd szülésznő, bába és pszichológiai képzést elvégezve huszonegy évig intézményen kívüli szüléseken közreműködő Geréb Ágnes és négy bábatársának perei ebben a közhangulatban zajlanak 2009- től, A „boszorkányüldözés” a kétezres években kezdődött, amikor otthonszülések során a bábák elvesztettek három babát. Ezek közük két esetben, 2000-ben és 2007-ben Geréb Ágnes is jelen volt, ahogy egy 2003-as ikerszülésnél is, ahol az egyik, oxigénhiányosan született kisbaba pár hónapos korában meghalt. Ezek folyományaként 2007-ben Geréb Ágnest eltiltották a szülész-nőgyógyász orvosi hivatásának gyakorlásától, aki azonban a tiltást megkerülve, szülésznői egyetemi képesítésével szüléskísérőként, független bábaként vett részt a továbbiakban – alapvetően legálisan, tehát törvény által nem tiltott módon – otthonszüléseken és az általa alapított Napvilág Születésház munkájában. 2009-ben azonban a médiában futótűzként terjedő ügyek, főként az utóbbi, 2007-es vállelakadásos eset által generált szakmai és civil indulatok nyomán Geréb Ágnes és bábatársának pereit egyesítették, őt magát 2010-ben egy, a Születésházban váratlanul megindult szülés ürügyén őrizetbe vették, decemberig előzetes letartóztatásban, majd 2011 elejétől házi őrizetben tartják. Még ebben az évben megszületett a két év fogházat kirovó ítélet ellene, foglalkozás körében elkövetett maradandó fogyatékosságot és halált okozó veszélyeztetés vádak alapján. A folyamatban lévő fellebbezések, illetve az utóbbi két köztársasági elnökhöz intézett kegyelmi kérvények ellenére 2012-ben új pert indítottak ellene, új vádakkal (például kuruzslás), és úgy tűnik, ennek lefutásáig Geréb Ágnes helyzete megkövült, szigorú házi őrizetben marad. Az otthonszülés ellenzői megnyugodva vehették tudomásul, hogy az ügy „zászlóvivőjét” eltüntették az útból, csökkentve ezáltal a mozgalom túlélésének és fejlődésének esélyeit. A bíróság látszólag a születendő gyermek teljes körű védelmét és biztonságát, az orvosi szakgondoskodás létjogosultságát ismerte el ezzel, ráadásul a perek során gyakran emlegették az ügyészek, hogy nem az otthonszülés ül a vádlottak padján, hanem egy, nem a foglalkozása szabályainak megfelelően eljáró szülészorvos, aki gyermekhalálokért felelős.

Azt, hogy ki a bűnös és ki az áldozat, sokan nehezen döntik el a Geréb Ágnes ellen folyó eljárások és perek visszásságait látva. Esete a kettős mérce iskolapéldája, hiszen míg a kórházakban az orvosok hibáit polgári perek keretein belül, a kórház védelmében vizsgálják, ellene azonnal büntetőeljárás indult, három, nehezen kiszámítható, halállal végződő szülés esetében, melyeket valószínűleg kórházi környezetben sem tudtak volna megfelelően kezelni, ugyanakkor melyekkel még mindig jobb statisztikával rendelkezik (kb. 3500 otthonszülésből 3 haláleset, tehát 1 ezrelékes halálozási arány), mint a kórházaké (itt ez a szám négy ezrelék).

Az őt a nyilvánosság előtt látványosan megszégyenítő akciókon kívül felmerült továbbá a tárgyalásain készült jegyzőkönyvek manipulálása, az a kórház- és magyar jogtörténeti kuriózum, hogy először vádoltak orvost olyan beavatkozás elvégzésével, amiről kvázi előre tudhatta, hogy halált okozhat (szándékos emberölés vádja). A bíró ítélete is szokatlannak számított, ami szigorúbb lett, mint ahogy az ügyész kérvényezte.

A Geréb Ágnes ellen folyó perek, vádak és ítéletek jogosságát az is megkérdőjelezi, hogy a bábák a kilencvenes évektől jogszabályi vákuumban, minimális törvényi szabályozottság, de annál nagyobb számú feljelentés és hatósági zaklatás, diszkrimináció mellett működtek. A törvényhozók érdeklődését éppen a legnagyobb otthonszülési botrányok, illetve Geréb Ágnes pere váltotta ki, melynek nyomán a Fidesz első kormányzati idejének végén kijelölte az irányvonalat, de az intézményen kívüli szülést szabályozó kormányrendeletre mégis 2011-ig kellett várni. Sokan úgy vélik, hogy ha Geréb Ágnes leállt volna, akkor ma nem lenne jogszabály.

 

Egy mozgalom hátterében

A szülés mai, intézményesített formája Magyarországon a szocializmus idején, a mindenki számára elérhető, ingyenes egészségügy eszméjének megvalósításával egy időben kezdett kialakulni. Az intézményesítés első lépéseként szülőotthonokba terelték az addig önállóan dolgozó, a körzeti orvos segítségét csak vészhelyzetben kérő bábákat,, s az egy bába-egy orvos modell keretében kisebb beavatkozásokkal, de kórházi háttér nélkül vezették a szüléseket.

Ebből sok komplikáció, rossz statisztikák adódtak, a kis intézmények veszélyesnek mutatkoztak, így alakult ki egy generációváltást követően az a nézet, hogy biztonságos szülés kizárólag kórházban lehetséges.

Az otthonszülés sosem volt tömegjelenség, a tendenciák azt mutatják, hogy nem is válik azzá, így az elmúlt két évtized évi körülbelül háromszáz, bábákkal kísért szülése miatt igazán nem kellene az orvosoknak és a kórházaknak az egzisztenciájukat félteni. Mindezek ellenére folyamatos meg nem értésnek, hatósági-, rendőri- és sajtózaklatásnak vannak kitéve, nemcsak a bábák és a dúlák, hanem az otthonszülés során kórházba került nők is.

Bár a kormány 35/2011. (III. 21.) rendelete az intézeten kívüli szülésről végre biztosítja a szülő nő Alkotmányból is levezethető jogait, az anya és az újszülött védelmében jelen esetben túlszabályozza az otthonszülés feltételeit.

Ugyan számtalan fórum és egyeztetés előzte meg a szabályozás létrejöttét mindkét Fidesz kormány idején, a rendelet mégis inkább „az otthonszülés lefejezéseként” értékelhető a szakmai kritikák szerint. Az otthonszülést választó anyának öt feltételnek kell megfelelnie, a mellékletben felsorolt huszonhét kizáró ok egyike sem állhat fenn vele szemben, harminc indikáció bármelyikének bekövetkezése esetén pedig haladéktalanul be kell szállítani a háttérkórházba. A szülés helyére hat feltétel vonatkozik, a bába táskájában pedig minimum negyvenféle eszköz és gyógyszer kell, hogy helyet kapjon. A három mellékletben a bábák szerint olyan egészségügyi kikötések, tárgyi feltételek is találhatók, amelyek a tapasztalataik alapján nem szükségesek egy biztonságos otthonszüléshez. A bábáknak több olyan műszerrel is rendelkezniük kell, amelyek használatára nincs is képesítésük, ez pedig felkelti a gyanút egyfajta gyógyászati műszeripar-lobbi iránt is. S mivel a nő a rendelet szerint még a szülése előtt négy héttel is dönthet az otthonszülés mellett, elvész a várandósság alatti személyes jelenlét, és afféle „Hívjon, jövök! bábaszolgálat” körvonalazódik.

A szakmában dolgozó bábák szerint azonban az a legszomorúbb, hogy a pénz szerepe megnőtt ezen a területen is. Aki eddig nem tudott fizetni az otthoni szüléséért, az nem fizetett - ezt megtehették a bábák, hiszen nem voltak kiemelkedő költségeik. Ez a helyzet drasztikusan megváltozott, hiszen ma a rendelet megköveteli a bábáktól a cégalapítást, az ezzel járó könyvelést, a jogi képviselőt, a felelősségbiztosítás meglétét, egy újszülött-újraélesztési tanfolyami vizsgával rendelkező gyermekorvos biztosítását, engedély kiváltását, a terhesgondozást azonban továbbra is állami kézben tartja. A társadalombiztosítás ugyanakkor diszkrimináló módon továbbra sem biztosítja az intézeten kívüli szülést semmilyen mértékben, pedig annak ára nem több mint a szülés után az orvos zsebébe csúsztatott boríték tartalma, körülbelül százötvenezer forint.

Mára mindössze három bába tudta kiváltani a szigorú feltételekhez kötött engedélyt, a meglévő cégek között nem jó az együttműködés, a bábák pedig túl későn jöttek rá, hogy egy nagy, átfogó cég alapítására lett volna szükség.

És hogy miért éri meg mégis születéseket kísérni, ha már ennyi rossz történt ebben a szakmában? Ahogy egy bába fogalmazott,„azért a pillanatért, amikor az a baba először rám néz. Ez talán kevésnek tűnik külső szemmel, de azt gondolom, hogy azért csinálom, mert nem tudok hallgatni róla, hogy tudom, merre van az oázis ebben a sivatagban eltévedt civilizációban. Talán a válság, amit itt átélünk, nemcsak a gazdaság válsága, hanem ezé az életformáé is.”

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.