Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér Éva katonái
2010. szeptember 23., csütörtök 01:00

Éva katonái

Írta:  Kiss Nóra

Mit csinálnának a nők hadseregben? Gyengék, összeesnek a fegyverek súlya alatt. Jelenlétük csak ingerli a „rendes” katonákat, szexuális vágyat ébreszt bennük, szerelmesek lesznek, és felborul a katonás rend és fegyelem. Na meg menstruálnak, és akkor minden bajuk van. Meg egyébként is, otthon a helyük a gyerekekkel, sem fizikailag, sem pszichikailag nem képesek olyan kemény megpróbáltatásokat kiállni, amit a háborúban ki kell.

A katonák a hagyományos szemlélet szerint mind férfiak. Ugyanakkor a nőkre szükség van a hadseregben. Szüksége van a hadseregnek a nőkre, és szüksége van a nőknek arra, hogy jelen legyenek a hadseregben, a ranglétra minden fokozatán. Szükség van a női jelenlétre a konfliktus sújtotta övezetekben, és a háborúban szolgáló nők pozícióját erősíteni kell. Az afganisztáni és az iraki háborúban szolgált nők ezrei kaptak különböző szintű kitüntetéseket, nagyon sok esetben közvetlenül a harctéren mutatott hősi viselkedésükért. A diszkriminációmentesség ugyanakkor nem csak passzív, hanem aktív hozzáállást igényel ezen a területen. A tapasztalatok bizonyítják, hogy a nők számára sokkal nagyobb pszichológiai terhet jelent a katonamunka, de nem a gyenge lelkület miatt. Például az Afganisztánban és Irakban szolgáló nők kétharmadán követett el nemi erőszakot saját szakasztársa, illetve sok esetben felettese. A nők részvételének erősítése, és általában az „empowerment” a hadseregben és a biztonságpolitikában csak az utóbbi egy-két évben került komolyan napirendre, annak ellenére, hogy hosszú évek óta hallhatók azok a hangok, melyek a nők részvételének erősítését a fegyveres akciók hatékonyságának alapvető feltételeként határozzák meg.

A fegyveres konfliktusok napjainkban nem a háborúk klasszikus mintáját követik. Ahol a NATO, illetve a nyugati világ harcoló alakulatait bevetik, feladatuk javarészt a civil lakosság védelme, a biztonság felállítása, és az újjáépítés biztosítása. Ha a nők kimaradnak a béketárgyalásokból és a rendezésből, nagyon nagy az esélye, hogy a műveletek nem hoznak tartós sikereket. Donald Steinberg, az International Crisis Group alelnöke ezt Angola példáján át szokta bemutatni, ahol a polgárháborút lezárandó nemzetközi tárgyalásokon minden felet férfiak képviseltek. A békeszerződés általános amnesztiát hirdetett, így nem vonta felelősségre többek között a civil nők és gyermekek ellen elkövetett erőszakot, ami így ahelyett, hogy a harcok leálltával csillapodott volna, tovább eszkalálódott, komoly biztonsági és társadalmi problémát okozva. A veteránok számára létesítettek reintegrációs programot, de kizárólag a férfiakra gondoltak. Az a több ezer nő, aki – általában akarata ellenében, fogolyként – a harcoló alakulatoknál a legkülönbözőbb munkákat végezte, teljesen kimaradt a számításból. A hosszú háborús periódus után a férfiak nehezen boldogultak annak ellenére, hogy kaptak némi pénzt, szerszámokat stb. Rekordokat döntött az alkoholizmus és a kábítószer függőség, ami az erőszak egy új hullámát indította el a nők ellen. Egy olyan alapvető művelet, mint a taposóaknák eltávolítása is egyszerűen a helyi nők ellen fordulhatott. A taposóaknákat több fázisban távolították el, először az utakról, ami látszólag hirtelen megnövelte a mozgásteret, viszont a kutakat, az erdőket és a termőföldeket csak sokkal később tisztították meg. Frissen letelepedett nők sokasága vált így aknabaleset áldozatává, mikor ivóvízért, tűzifáért vagy a földekre ment. A biztonsági szektor reformja, és a leszerelési és reintegrációs intézkedések köréből ezek mellett kimaradt az emberkereskedelemnek, a könnyűfegyverek terjedésének, a helyváltoztatás biztonságának, valamint az AIDS terjedésének problémájára való megoldáskeresés is. A gender-érzékeny szemlélet fontosságára túl későn ébredtek rá a nemzetközi békefenntartó erők. Annak ellenére, hogy később beindítottak bizonyos programokat – pl. anyák egészségügyi ellátása, leánygyermekek oktatása, aknafelszedő programok, mikrohitelek és a nőszervezetek támogatása – amik sikeresnek bizonyultak, már nem lehetett meggyőzni a lakosságot arról, hogy a béke nem a nagyhatalmak, hanem az ő érdekeiket szolgálja, s alig négy év múlva kiújultak a polgárháborús konfliktusok Angolában.

Sok esetben vált ki a katonák és ENSZ dolgozók viselkedése ellenséges érzelmeket. Elég csak olyan esetekre gondolnunk, mint a libériai, guineai és Sierra Leone-i „sex-for-aid” botrányok, ahol a katonák prostitúcióra kényszerítették a menekülttáborokban élő, minden tekintetben kiszolgáltatott nőket azzal, hogy szex fejében adagolták a segélyt. Ezek az esetek nem egyedülállóak. A konfliktus sújtotta területeken, a nemzetközi fejlesztésben dolgozók elmondása alapján szinte mindennapos az, hogy az ENSZ égisze alatt munkálkodó férfiak, a nőnemű releváns társadalmi kontroll hiányában súlyosan kihasználják anyagi és státuszbeli fölényüket a helyi nőkön, és gyereklányokon. Mindez még összetettebb negatív következményekkel jár ott, ahol sok esetben az erőszakos közösülésnek szimbolikus, fegyverértékű, erődemonstrációs jelentése is van, illetve a társadalmak igen tradicionálisak a nők szerepével kapcsolatban. Emiatt ugyancsak fontos a nők jelenléte, hogy a civil lakosság egészével lehessen kapcsolatot tartani.

A nők jelenléte a hadseregben és a nemzetközi fejlesztési erőkben a konfliktusövezetekben elengedhetetlen. Fontos a meghatározó jelenlétük a legmagasabbtól a legalacsonyabb szintig. Természetesen nem állíthatjuk, hogy minden katonanő egyben interkulturális gender-szakértő is, és bölcsességével megoldja a nehéz helyzeteket. Ez hatalmas terhet jelentene a női katonák vállán, ami ugyancsak egyenlőtlen esélyeket teremtene. Egyértelmű viszont, hogy hatékonyabbá válik bármely hadsereg munkája, ha biztosítja az esélyegyenlőséget minden szinten, biztonságos teret enged a közleányoknak, és női tiszteknek egyaránt. Ez vezethet oda, hogy a nemzetközi biztonság minden szintjén – a legfelsőbb államközi tárgyalásoktól, a helyi szervezetekig – megjelenjen a női nézőpont, ami kiegészíti, tökéletesíti az eddigi férfiak uralta színpadképet.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.