Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ember "A Föld sorsához képest gyíkfing, amit mi művelünk"
2010. máj. 13., csütörtök 01:00

"A Föld sorsához képest gyíkfing, amit mi művelünk"

Írta:  Kertész Anna
Erős kisugárzás, cinkos mosoly és fürkésző tekintet, ő Hajós András. Laza, a maga módján szociális és mindenről őszintén megmondja, amit gondol. Talán éppen ezért tud hiteles maradni, mindegy, hogy éppen énekel, műsort vezet, jótékonysági gyűjtésen vesz részt vagy interjút ad a Humanának. A környezetvédelemről, a zöldekről, a biciklikről és a társadalmi felelősségvállalásról is beszélgettünk.

ember_hajosandras_1
Mit foglal magába számodra az, hogy élhető környezet? Mitől lesz élhető egy környezet?

Én csak a saját élhető környezetemet tudom megfogalmazni, amiben sokkal kevesebb ember lenne és lassabban mennének a dolgok. Az én környezetem sokkal inkább szociokulturális oldalról közelíthető meg, mint mondjuk a környezetvédelem szempontjából. Szerintem a fák, a növények, az állatok mellett az emberi psziché is a környezet része, így elsősorban a fenntartható normalitás érdekel. Nem szeretnék máshol élni, mint Budapest, viszont örülnék neki, ha azok, akik nem szeretik a fővárost, nem élnének itt. Lassabb, sétálósabb, biciklisebb, Duna-partra kimenősebb várost szeretnék, ahol emberek hevernek a zöldben. Más helyeken is éltem hosszabb ideig; Liverpoolban, Jászberényben, de sosem értettem azokat, akik egy-egy nagyvárosban tett látogatásuk után arról áradoznak, hogy ott kertek vannak és minden jobb. Ezt itthon is meg lehet valósítani, mint ahogyan egyre többen bicikliznek, vagy használják pihenésre, feltöltődésre Budapest tereit. Szerintem a várost elsősorban nem közlekedési útvonalként kell felfogni.

Melyiket tartod a legélhetőbb városnak azok közül, ahol már jártál és miért?

Nehéz ezt így eldönteni, az a két-három hét, amíg az ember valahol átutazóban van, kevés idő. Barcelonát nagyon csíptem, de bármelyik várost, ami tenger közelében van, azt szeretem, ezért zavar különösen az, hogy a Dunával nem kezdünk semmit, mert az, amitől a tengerpart olyan vonzó sokak számára - hogy ki lehet ülni, mindig történik ott valami - azt itthon is meg lehetne valósítani.

Ha már azt említetted, hogy az élhető környezet számodra elsősorban szociokulturális szempontból lényeges, akkor milyen egy élhető társadalom?

Egy élhető társadalom őszintébb, kommunikatívabb, ahhoz képest, amit ma Magyarországon tapasztalok, hogy az emberek ugyan fizikailag nagyon közel vannak egymáshoz, de szellemileg nagyon messze. Én ezt éppen fordítva szeretném. Hihetetlenül fárasztanak a meccsek, a játszmák az emberi érintkezések során, valószínűleg azért, mert egy nagyon szabad és őszinte közegben mozgok, mind a munkámat, mind pedig a baráti kapcsolataimat tekintve. Azt látom a mai magyar társadalomban, hogy a kis stressz csomagocskáinkat rakosgatjuk át egymásra. Ezt felválthatná a nyílt és őszinte kommunikáció. Ha mindenki egy picit rendbe tenné a saját életét, akkor már azzal sokat javíthatnánk a mindennapi kapcsolatainkon. Egyébként is én egy '68-as hippi vagyok a lelkem mélyén és vállalom, hogy a világbékéről is beszélni kell. A magyar popnak volt egyszer egy olyan vonulata, ami a társadalmi felelősségvállalást magának érezte, nagyon csípném, ha ez visszajönne.

A zenén kívül milyen területeken lehetne még a társadalmi felelősségvállalást erősíteni?

Nyilván a nagyvállalati szektornak van egy fokú felelőssége, ami most ezt a CSR „hárombetűset" benyalta. Én a civil társadalom magára találásában is hinnék, szerintem lassan leszoknak arról, hogy egy szent célért pályázzanak. Inkább az olyan kezdeményezésekben bízok nagyon, amik a saját környezetükben próbálnak meg valamilyen célt elérni. Ebben még nagyon hátul járunk. Saját magunkat tekintve pedig az önmérsékletben hiszek. Az utóbbi húsz évünk a szerzésről szól, bár nem tekintem magam sem antiglobalistának, sem kapitalizmus-ellenesnek, de azért bizonyos cinizmussal igyekszem e folyamatokat szemlélni. A megszerzett szabadság, a megszerzett jogok, a győzelem mind a szerzésről szólnak, holott ennek is egyensúlyban kellene lennie, ezért is hiszek az önmérsékletben. Ha az egész világ összeesküdik ellenünk, akkor is lehet annyi szerepünk a történésekben, hogy önmérsékletet gyakorlunk és nem agresszióval vagy indulatokkal próbáljuk kezelni a kellemetlen helyzeteket.

Te mit teszel a környezeted védelméért?

Próbáljuk teljesíteni a programpontokat; szelektív hulladékgyűjtés, amikor tehetem, biciklivel járok, és tudatos vásárlónak tartom magam. Amikor a kocsinkat vásároltuk, akkor egy bioetanollal is működő autót választottunk. Persze vádolhatnak a jóléti társadalom divat hibridségével, de leszarom. Én azt tudom, hogy egy autónk van, és amikor a dugóban állunk és a szinte nulla károsanyag-kibocsájtású bioetanol ketyeg az autómban, akkor én igenis büszke lehetek magamra és nem érdekel, hogy ugyanebből a pénzből vehettem volna például navigációs rendszert. Egyébként is hiszem, hogy a Föld egy nagyon bonyolult ökológiai szisztéma, nem működhet úgy, hogy elhatározzuk, hogy minden fát megmentünk, mert akkor a fakitermelők munka nélkül maradnak. Ezeket az összefüggéseket látni kell és érteni, szerintem a Földet nem lehet megmenteni a Rottenbiller és Király utca sarkán, ott csak a Rottenbiller és Király utca sarkát kell bizonyos ésszerű határok mentén megmenteni.
Mindemellett azt gondolom fontos, hogy a környezetvédelmi szempontokat a gyerekeimnek is felvázolom. Az én generációm ezt felnőtt fejjel próbálja megtanulni, de mivel átadtuk a gyerekeinknek, lassan a mindennapjaink részévé válik. Nem vagyok betegesen környezetvédő, azt gondolom, hogy van olyan, amikor ki kell vágni a fákat egy parkolóház miatt, csak gondolkodjunk el rajta és ne automatikusan taroljunk, emellett pedig a tiltakozásnak is legyen meg a módja és az eszköze.

Említetted, hogy a helyi problémákra helyi válaszokat kell adni. Ezek alapján mit gondolsz, a globális civil mozgalmak hatékonyak tudnak lenni?

Nem tudok sokat erről a témáról, amit én a civil világból tapasztalok, az egy állandó küzdelem az európai bürokráciával. Szerintem én generációs okokból és a munkámból kifolyólag is kimaradtam ebből a nemzetközi körforgásból. A mi életünkben - akik a rendszerváltozás környékén kerültünk a munkaerőpiacra vagy az egyetemekre - még nem volt ilyen erősen jelen ez a civil vonal. A civil szféra egy nagyon jó felvevőterep, ahogy régen a katonaság volt, ahová a „mit kezdjek magammal bölcsészek" elmentek. Sorkatonaság helyett simán bevezetném a sorönkéntességet. Jót tenne minden fiatalnak, ha világot látna, kipróbálhatná magát, amíg nem dönti el, hogy mihez akar kezdeni.
Látom ugyan a globális civil hálót, de messze nem tartom olyan erőnek, mint akár a globális művészeti hálót, internetet, vagy annak idején a '68-as eszmét. Nem tudom, hogy ez a civil életérzés mennyire tud végigsöpörni a jóléti társadalmakon. Irigykedve is nézem néha, hogy például azoknak a fiataloknak, akikkel a 100 Legszegényebb Magyar projektet csináltam, az életük részévé vált ez a munka. Nekem ez nagyon furcsa, számomra még a befutni, elérni, megcsinálni régi értékek állnak a középpontban. Látok ilyen fiatal srácokat, akik halálosan jól elvannak azzal, hogy ugyan nem keresnek sok pénzt, de értelmét látják annak, amit csinálnak. Ha erre van lehetőség, akkor ez baromi jó.

ember_hajosandras_2

Ha újrakezdenéd a pályádat, változtatnál rajta?

Ha újrakezdeném egy raszta hajú, városi biciklista lennék, gerillazenész, aki megáll az utcán és a világbékéről énekel. De így sem panaszkodhatom, mert ha van valaki, aki megteheti, hogy a világbékéről énekel, akkor az éppen én vagyok. Nem nagyon hiszek az újrakezdésben, de például pont a biciklizéstől rengeteg tapasztalatot kaptam, amire nem számítottam. Ha valaki korábban azt mondja, hogy 35 körül ilyen mértékű szemlélet- és életmódváltáson megyek keresztül, biztos nem hittem volna el.

Mi a véleményed arról, hogy híres emberek, kihasználva népszerűségüket, felhívják a figyelmet globális problémákra? Ez inkább önpromóció, vagy tényleg fel lehet ezzel kelteni több ember figyelmét egy-egy fontos téma iránt?

Fontos dolog, de pont arra kell figyelni, amit említettél, hogy ez ne váljon önfényezéssé. Azt tartanám helyesnek, ha a médiában a közvéleményt formálók egy-két ügyet képviselnének. Ez persze nagyon kellemetlen tud lenni, hiszen így előfordul, hogy nemet kell mondani teljesen jogos felkérésekre is, de annak semmi értelmét nem látom, hogy hétfőn egy sajtótájékoztatón feltűnök roma ügyben, majd mire az a sajtóban megjelenne, már biciklis ügyben kampányolok, aztán valami egészen más cél érdekében állok ki. Ez hitelteleníti az üzenetet, szerintem. Mindenki tartozzon valahova, találjon magának egy ügyet, amit tényleg fontosnak tart, amiben hiteles tud lenni, mert különben nem működik. A kevesebb néha több.

Te milyen ügyek mellett állsz ki?

Az esélyegyenlőség, a roma kérdés, illetve az iskolai demokratizálódási folyamatok iránt még a szociológiai tanulmányaim során kezdtem el érdeklődni, a biciklis történetek személyes érintettség okán kerülnek előtérbe nálam, illetve viszonylag sűrűn járatom a számat konkrét belpolitikai kérdésekben is. A Heti Hetesben óhatatlanul szó van erről, de a radiocafé-s műsorunkban, a Bolhacirkuszban is előfordul a politika mint téma.

Elképzelhetőnek tartod, hogy a jövőben az ember összhangba kerülhet a természettel?

Szerintem az ember összhangban van a természettel a maga nagyon furcsa módján. Az ember is a természet része. Tudomásul kell venni, hogy azért még mindig a természet az úr, elég csak az árvizekre, vagy hasonló természeti katasztrófákra gondolni. Szerintem nagyrészt az ipari forradalom által felvázolt társadalom végét éljük és az információs társadalom ebből a szempontból kicsit más; a kevesebb autó és több wifi biztos, hogy valamennyit tisztít. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a Föld sorsához képest gyíkfing, amit mi művelünk. Valahogy nem vagyok képes elhinni, hogy tönkre tudjuk tenni a Földet.

Média

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.