Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ember „A tapasztalataimban hiszek”- interjú Joshi Bharattal
2010. április 15., csütörtök 01:00

„A tapasztalataimban hiszek”- interjú Joshi Bharattal

Írta:  Áts Márton és Varga Norbert

Joshi Bharat papi kasztban született Indiában 1955-ben. A honlapján azt írja, hogy „...biztos vagyok benne, hogy a mi sorsunk nem előre meghatározott dolog.” Már harminc éve él Magyarországon. Ez sem lehet véletlen.

 

ember_joshibharat

Hogy került Magyarországra?

Joshi Bharat: Bábszínészként ösztöndíjat kaptam. Mielőtt idejöttem különböző országokban jártam. A bábosoknak van egy nemzetközi szövetsége, és rajtuk keresztül kaptam az ösztöndíjat.

Hogyan lett az Állami Bábszínház művésze?

J. B.: Magyarországon végeztem el a bábszínész képzőt. Ez akkoriban a Színművészeti Főiskolának egy kihelyezett szakja volt. Papírom van róla. Régen, a nyolcvanas években, ahhoz, hogy valaki színész vagy rendező lehessen az Országos Rendező Iroda (ORI) engedélye kellett. Ez is megvolt nekem.

Mi tetszett meg Önnek hazánkban?

J. B.: Akkoriban magas fokú nyugalom volt. A szűkösséggel együtt járt a nyugalom is. Az emberek sokkal melegszívűbbek voltak. Stockholmból jöttem ide. Nagy volt a kontraszt. A színház és a bábszínház is nagyon tetszett. Tehát ez egy összetett dolog volt.

Van-e valamilyen kialakult képe a magyarokról?

J. B.: Harminc éve élek itt, tehát már nem tudok kívülállóként véleményt mondani. Ha az ember harminc évig él valahol, akkor már nem külföldi. Pláne ha a munkáim nézem: magánpraxisom vagy a tévét. Teljesen másként látom az embereket, mint sok átlag magyar ember. Ha ilyen szempontból nézzük, akkor nagyon érzelmesek és sokkal bizonytalanabbak. A lelke mélyén valahol mediterrán, de inkább keleti a lelkülete a magyar népnek. Lehet érezni, hogy ami történik körülötte az távol áll  tőle, ezért van magas fokú bizonytalanság mindenkiben. Attól befelé fordulóvá, gyanakvó válik az ember. Hozzáadódik ez az állandó túlélési kényszer, amiben van. Emiatt szétesik az, aminek alapnak kellene lennie. A nyolcvanas évek elején még lehetett látni, hogy nagyon fontos a családi kapcsolat, ami mostanra sokkal bizonytalanabbá vált.

Hogyan sajátította el ilyen jól a magyar nyelvet?

J. B.: Úgy tanultam, mint a csecsemők. Külföldiek számára volt magyar nyelvtanfolyam. Aztán váltottam, mert rájöttem, hogy így igazából nem működik a dolog. Túl lassú volt. Két hét után is azt gyakoroltatták az emberekkel, hogy hány óra van és mennyibe kerül a tojás. Nem működött, így nem is ment volna. Ahogy emberekkel beszéltem, úgy rám ragadt.

Milyen szellemben neveli a lányait?

J. B.: A Joshi-módszer szerint. Nem választom külön. Nem lehet Magyarországon indiai módszer szerint nevelni, mert az nem működne sehogy se. Ugyanakkor a lányok apja indiai, tehát a szellemisége megjelenik, de direktben nem az indiai rendszer szerint történik a nevelés.

Színésznek tanult, Indiában közgazdász végzettséget is szerzett, érdekli a kozmológia és jártas a sorselemzésben is. Ön minek tartja magát?

J. B.: Nem tudom, hogy mi vagyok. Talán majd kész leszek valamikor. Nyitott és kíváncsi embernek tartom magam, aki semmit nem tagad ki csak azért, mert rosszul hangzik vagy semmit nem fogad el, mert jól hangzik. Tapasztalataimban hiszek.

Volt olyan, amit nehéz volt megszoknia Magyarországon?

J. B.: Most már nincs olyan, viszont eleinte volt. Furcsának tűnt pár dolog, de akkoriban nagyon tipikus indai emberként néztem a világot.

Mit mondana, hogyha Magyarországot kellene ajánlania egy külföldinek?

J. B.: Nem hiszek abban, hogy bárkinek bármely országot tudnám ajánlani. Ez embertípus kérdése, ezért nem is merek senkinek semmilyen országot ajánlani, de egy biztos: itt azért jó és melegszívű emberekről van szó.

Ön hogyan ünnepelte a húsvétot?

J. B.: Ugyanúgy mint mindenki más. Régen, amikor ez tényleg működött akkor locsolkodtam, de sajnos ez már kiveszőben van. Nem úgy működik mint régen.

Média

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.