Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ember Global Muckracking: Az oknyomozó újságírás elmúlt száz éve
2014. augusztus 29., péntek 18:36

Global Muckracking: Az oknyomozó újságírás elmúlt száz éve

Írta:  Nagy Ibolya

 

Olyan időkben, amikor az újságírást annyi helyen támadják – Egyiptomban, Pakisztánban, Burmában, hogy csak egy párat említsünk –, jó hír, hogy olyan könyvek kerülnek kiadásra mint pl. a Global Muckracking: 100 Years of Investigative Journalism from Around the World (New Press, 2014. augusztus), amely az oknyomozó újságírás legutóbbi száz évének történelmét mutatja be.

 

A Global Muckracking az első olyan antológia, amely a fejlődő országok újságírásáról szól egészen a 19. századig visszamenően, és 46 olyan ikonikus példát tartalmaz, amelyekben újságírók, tudósok, történészek és aktivisták magyarázzák el az adott jelentés fontosságát és a megjelenésük által keltett – vagy nem keltett – hatást.

Halálosztagok, rossz munkakörülmények, emberkereskedelem, rendőri brutalitás, korrupció, a nők bántalmazása, természeti katasztrófák, élelmiszerhiány. Többek között ezekről a témákról számolnak be az újságírók – gyakran nagy árat fizetve szókimondásukért. Carlos Cardoso mozambiki tudósító például rejtélyes körülmények között halt meg, miközben történetén dolgozott. Ugyanez történt Henri Nxumalóval, a Drum egyik első számú riporterével, amely a Dél-afrikai Köztársaságban jelent meg az apartheid idején. Másokat zaklattak és rágalmaztak. Liu Binyan kínai újságírót – aki egyszer az ország legjobbja volt és „Kína lelkiismerete” néven vált ismertté – kétszer zárták ki a Kommunista Pártból, vidékre menesztették és mára szinte teljesen megfeledkeztek róla.

Néhányan ezek közül a hősies emberek közül, csak azért lettek újságírók, hogy hírét vigyék az igazságtalanságoknak, amelyeknek tanúi voltak. Benjamin Saldaña Rocca Peruban és ED Morel Belgiumban annyira felháborodtak a munkásokkal szembeni brutális bánásmódon, hogy azért alapítottak újságot, hogy napvilágra hozzák a kegyetlenségeket. Ezek volt, hogy közfelháborodáshoz vezettek, volt, hogy nem fordítottak rájuk túl sok figyelmet, valamilyen célt mindenesetre szolgáltak. 1930-ban, miután Gareth Jones írt a sztálini Oroszországban zajló éhezésről, nem küldtek élelmiszersegélytaz országba, de a beszámoló később a történészek számára értékes információval szolgált. Patricia Verdugo a pinocheti Chile egyik halálosztagáról írt riportját pedig felhasználták az eseményekkel kapcsolatos nyomozás során.

Az újságírók a múltban is ugyanazokat a technikákat használták, mint ma: titokban tartották kilétüket, tanúkat kerestek, túlélőkkel készítettek interjúkat és igyekeztek hitelesíteni a másodkézből szerzett információkat. Azok a tecknikák is ismertek számunkra, amelyekkel a jelentéseiket próbálták támadni: lobbizás, ügyvédek és PR szakemberek lefizetése, nyomásgyakorlás, esetleg erőszak bevetése.

A múltbeli jelentések és beszámolók olvasása felhívja a figyelmünket, hogy az újságírás fontos, hiszen megváltoztathat dolgokat és eszünkbe juttatja, hogy a világban mennyi igazságtalan dolgot követnek el.

Forrás: http://gijn.org/2014/08/11/global-muckraking-100-years-of-investigative-journalism/

Első kép: © iStockphoto

 

Média

Tovább a kategóriában: « Kiáltvány a jövő városáért

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.