Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ember Fiatalok, kreatívak és vállalkoznak
2013. április 05., péntek 22:00

Fiatalok, kreatívak és vállalkoznak

Írta:  Majsa Barbara

vasvero2
Két tehetséges fiatal, Kulcsár Bence és Buti Zsófia 2013 januárjában Vasverő néven vállalkozást alapítottak, hogy megmutassák, a kovácsoltvas termékek lehetnek tradicionálisak és innovatívak egyszerre.

Kezdeményezésükkel új színt szeretnének vinni a hazai kovács szakmába: a design segítségével megkísérelnek új távlatokat nyitni úgy, hogy közben adóznak a kovácsmesterség hagyományai előtt. Különösen azért örömteli kettejük vállalkozásának a híre, mert az évezredes múltra visszatekintő kovácsolás képzések és szakemberek híján akár rövid időn belül a múlt homályába veszhet. Tárgyi emlékek bizonyítják, hogy elődeink már a honfoglalás előtt foglalkoztak a vas megmunkálásával, a mesterség azonban csak a letelepedés után alakult ki. Napjainkban hiába képviselnek egyedülálló értéket a kovácsoltvas termékek, a műhelyeknek nemcsak a nagy áruházakkal, hanem az emberhiánnyal is egyre inkább számolniuk kell. Bencét és Zsófit elsősorban a lehetőségeikről, a terveikről és a céljaikról kérdeztem, de a kovács szakmát érintő problémákról is beszélgettünk.

 

Mi mondható el a kovács szakmáról a hazai és a nemzetközi viszonyokat tekintve?

Bence: Iskolában már szinte lehetetlen megtanulni ezt a mesterséget; én még Miskolcon, a Gábor Áron Művészeti Középiskolában végeztem 2005-ben. Úgy hallottam, már ott is jelentősen csökkentették a diákok keretszámát, de amúgy sem hiszem, hogy olyan sokan jelentkeznének manapság kovács szakra. Magyarországon tehát nem igazán lehet ilyen tanulmányokat folytatni, a nagyon elszántak viszont horribilis összegekért tanulhatnak nagy mesterektől, például Seregi Györgytől Szentendrén.

Zsófi: Vagy akár tőled. Bencének is van most egy tanítványa, aki lakatosnak tanul ugyan, de a műhelybeli munkát elfogadják gyakorlat gyanánt – csak így szerezhet papírt. A nemzetközi helyzetről nem igazán tudunk nyilatkozni, mivel még nincs igazán értelme a külföldi színtérrel foglalkoznunk, először hazai körökben szeretnénk ismertebbek lenni.

 

A válaszaitokból látszik, hogy igen sokrétű problémával kell szembenézni a szakmának. Minden bizonnyal már akkoriban is hasonló volt a helyzet, amikor a tanulmányaidat kezdted, Bence. Te miért döntöttél úgy, hogy kovács leszel? Ki vagy mi inspirált?

Bence: Igazából véletlenül alakult úgy, hogy kovács lettem. Eredetileg grafikusnak jelentkeztem, de amikor elindultam a felvételire, észrevettem, hogy otthon hagytam az egyik rajzmappámat, így aztán nem volt elegendő rajzom a követelményekhez. Az egyik tanár azonban lehívott a kovácsműhelybe, mondta, nézzek be, és válasszam inkább azt! Beléptem a műhelybe, megcsapott a szag, a fény, inkább úgy mondanám a hangulat. Akkor már tudtam, mit kell választanom.

 

Nem rettentett el a tudat, hogy valószínűleg a (munka)hét minden egyes napját kevés természetes fény mellett a műhelyben kell majd töltened?

Bence: Az apukám címfestő, grafikus és tervező volt, ami azt jelentette, hogy akár egész nap hígító- és festékszag vett körül. Persze, én is nyakig festékesen mászkáltam. Ezek után már sem a neon, sem a füst nem tudott elrettenteni.

 

Gondolom sokan – hozzám hasonlóan – sokáig úgy gondolták, hogy a kovácsolás mesterségét csak szakmunkásként lehet megtanulni, viszont te vagy az egyik élő példája annak, hogy más módja is van ennek. Kiket becsülnek meg jobban: a szakmunkásként végzett hallgatókat vagy a művészeti szakon végzetteket? E tekintetben kiknek könnyebb az elhelyezkedés?

Bence: Tapasztalatom szerint itt nem ez a lényeg. A rutin, illetve az idő számít, amennyit már dolgoztál. Az ügyesség a mérvadó. Főleg olyan helyeken, ahol inkább a termelés a fő profil; többet kell teljesíteni, minél rövidebb idő alatt.  De ez a minőség rovására is mehet ugye. Természetesen, tisztelet a kivételnek. Nálunk az iskolában nemcsak a szakmai részekkel foglalkoztunk, hanem mi is mintáztunk, festettünk és portréztunk, mint a többiek, valamint a művészettörténetet, a betűrajzot és a tervezést is megismertették velünk. Talán ez az egyik nagy különbség a szakközépiskola és a szakmunkásképző között, de hozzáteszem, mi is ugyanúgy végeztünk gyakorlatot. Többek között például nyári munkán foglalkoztattak bennünket, részt vettünk a miskolci Szinva terasz munkálataiban.

 

vasveroÉn úgy látom, hogy hazánkban a szakmunkásokat kevésbé becsülik meg. Annak ellenére, hogy te nem szakmunkásként végeztél, találkoztál valaha negatív diszkriminációval?

Bence: Nem mondhatnám. Eddig jó helyeken, nagyon jó kollegákkal sikerült dolgoznom. Amikor megemlítem, mi a szakmám, sokan tiszteletüket és elismerésüket fejezik ki, hiszen manapság már meglehetősen kevesen vagyunk.

 

Ha már a kollégákat említetted. A kovács szakmát mennyire nevezhetjük társas szakmának? A mester egyedül vagy inkább csapatban dolgozik?

Bence: Is-is. Találkoztam már beszédes, jó kedvű kováccsal, de csendes, szinte csak a legszükségesebb mondatokat használó, morózus mesterrel is. Alapvetően társas munka, mivel a kovácsnak egyes munkafolyamatok alkalmával mindenképp rá kell ütnie – egy nagy kalapáccsal – a vasra, a másiknak pedig meg kell fognia azt. Például: a levelek és egyes csigák erezésekor. Ha csapatban dolgozunk, mindenképpen hatékonyabbnak számítunk, mert fel tudjuk osztani egymás között az egyes munkafázisokat.

 

Pár mondatban összefoglalnád nekünk, hogy melyek a jó kovács ismérvei?

Bence: ,,Egy jó kovácsnak elég egy fogó és egy kalapács, azzal már minden további szerszámot meg tud magának csinálni.” A mesterem mondta ezt, és én is így gondolom. Egy jó kovács rugalmas, bármilyen kéréssel is forduljanak hozzá. Még ha elég megoldhatatlannak tűnik is, addig próbálkozik, míg meg nem tudja oldani a feladatot. Ehhez hozzájön még, hogy mind a mai napig csak kézzel dolgozunk.

 

Te foglalkozol saját tervezéssel, vagy jobban örülsz, ha már egy kész tervvel mennek hozzád?

Bence: A pácini Bodrogközi Kastélymúzeumba saját terveket kellett készítenem korhűen, 15. századi stílusban, ami igazán sokrétű feladatnak számított, mivel itt szerepeltek gyertyatartók, csillárok, bárd, jégcsákány, tűzikutyák is. Természetesen jönnek hozzám saját tervekkel is, de úgy is, hogy a megrendelőnek semmi elképzelése sincs, csak azt tudja, hogy például egy képkeretet szeretne. Ilyenkor összeülünk és átbeszéljük a lehetőségeket, majd terveket készítek, a megrendelő pedig eldönti, melyiket preferálja.

 

vasvero4Ezzel ugorhatunk is a Vasverő ötletére. Vállalkozásba fogni rendkívül kockázatos, főleg a mostani gazdasági viszonyok közepette. Ti miért döntöttek úgy, hogy saját vállalkozásba kezdtek? Megéri ma Magyarországon vállalkozásba kezdeni?

Zsófi: Ma Magyarországon semmi sem egyszerű. Friss diplomás közgazdászként azt tapasztalom, hogy kevés a pályakezdők számára is elérhető munkalehetőség, mindenhol tapasztalt rókákat keresnek. Vállalkozást alapítani természetesen nagy kockázattal jár, de szerintem az a legfontosabb, hogy soha ne elégedjünk meg azzal, amit már elértünk. Nem megélhetési vállalkozók szeretnénk lenni, inkább az innováció, a folyamatos növekedés, később az alkalmazottak felvétele a cél. Azért indulunk hátránnyal, mert nem áll mögöttünk senki, magunknak kell kitaposni az utat, megszerezni a szükséges pénzt és reklámozni magunkat. Szerencsére sok olyan barát vesz körül minket, aki jól ért valamihez. Így készültek el a tárgyfotók, a honlap grafikája és maga a honlap is.

Bence: Azért döntöttünk saját vállalkozás indítása mellett, mert beosztottként nem éreztem már jól magam. Szinte minden munkát egyedül készítettem el, és nem részesültem olyan bérezésben, ami megfelelt volna a munkám értékének. Ráadásul szeretnék nyitni a design felé, egy kicsit megújítani ezt a mesterséget, ami teljesen egyedi lenne ebben a szakmában. Azt azért mindenképp meg szeretném említeni, hogy a kezdet azért is nagyon nehéz, mert minden szerszámot saját magának készít el a kovács, ami rendkívül sokba kerül.

 

Szerintetek fel tudjátok venni a versenyt a többi műhellyel?

Bence: Nehéz megmondani, hogy hány műhely található hazánkban. Sok kis műhely lehet eldugva kis falvakban, ahová csak a környékbeliek járnak ilyen-olyan kívánságokkal. De sajnos a képzés hiánya miatt, valamint azért, mert a fiatalokat már nem érdekli ez a szakma, nem is fognak ezek a műhelyek fennmaradni. Amikor az öreg mester végleg leteszi a kalapácsot, nem lesz, aki átvegye tőle. A nagyobb műhelyek persze ott lesznek versenytársként, de mi egy olyan piaci rést szeretnénk betömni a design segítségével, ami még nem jellemző Magyarországon.

 

Véleményed szerint mivel lehetne meggyőzni és buzdítani a fiatalokat, hogy a kovács szakot válasszák?

Bence: A vas egy nagyon dekoratív anyag, de látványosnak vagy akár monumentálisnak is nevezhetném. Elég, ha egy hatalmas kaput megnéz az ember. Mikor ott állsz előtte, nézed és tudod, hogy minden kis centijét te tervezted, készítetted, cipelted – na, az egy nagyon felemelő érzés.

 

Vidéken nagyobb esélyetek lenne, vagy Budapest a legmegfelelőbb hely arra, hogy széles körben megismerjenek benneteket?

Bence: Budapest egyelőre talán több lehetőséget nyújthat, mint a vidék. Lehet, hogy ezt régiója válogatja, de mivel én is vidéki vagyok, azt tudom csak mondani, hogy felénk (Miskolc és környéke – szerk.) nem keresik annyira a kovácsoltvasat, de Budapest külső kerületeiben sem lehet túl rózsás a helyzet.

Zsófi: Az elhelyezkedés szerintem főnyeremény, hiszen tudomásunk szerint Budapesten csak a külvárosi részekben találhatóak kovácsműhelyek. Véleményem szerint, a Palota negyed közepén nagyobb eséllyel térnek be hozzánk emberek az utcáról. Igazi kuriózumnak számít egy működő kovácsműhely a Nemzeti Múzeum tövében. Turistacsoportok és egyéni turisták is le-letévednek, valamint a potenciális vevők sem szeretnek sokat utazni a semmiért, jobb az, ami karnyújtásnyira elérhető. Vidéken talán a design szemléletű termékek iránt kevesebb a kereslet, ott a műhely inkább egy tradicionális munkahely, valamint nagy valószínűséggel ott inkább egyszerű és praktikus tárgyakat keresnek, mint például kerítések, korlátok, ajtók stb.

 

vasvero3Nem féltek attól, hogy az olcsó termékeket áruló nagy áruházláncok miatt nem lendül fel eléggé az üzlet? Hogy látjátok: van piaca a műhelyekben készült egyedi kovácsoltvas termékeknek?

Bence: Természetesen az is egy réteg, de mi mindent kézzel készítünk egészen az utolsó kis szegecsig. Aki igényli a szépet, az remélem hozzánk fog jönni. Mi egy kicsit a szívünket is ott hagyjuk egy-egy munkánál, és ez a különbség mindig látszani fog a tömegesen gyártott termékekkel szemben.

Zsófi: Mi olyan embereket célzunk meg, akik értékelik azt, ha valami kézzel készült, tehát egyedi. Van erre kereslet, a design területén most kezd uralkodó irányzattá válni a kraft, a kézművesség. Reméljük, ez a tendencia mint piaci tényező nemsokára megjelenik Magyarországon is, és így a trendérzékeny vásárlóközönség útja egyenesen hozzánk vezet. A tradicionális kovácsoltvas mesterséget sem szeretnénk elhanyagolni, azokat is szívesen látjuk, akik a jól bevált, régimódi termékekre vágynak. Leginkább mégis egyedi termékeket szeretnénk készíteni, ezért fontos a személyes konzultáció. Örülünk formatervezők felkéréseinek, de szívesen készítünk hagyományos kovácsoltvas tárgyakat is. Megrendelések széles skálája fut be hozzánk: Bence most egy Amerika Kapitány-pajzson dolgozik, de említhetném a Baldaszti étterem cégérét is. Budapest utcáin sétálva sok kovácsoltvas díszítés, kapu, ajtórács, előtető fűződik a nevéhez.

 

WAMP vagy nem WAMP? Beszálltok a designer őrületbe?

Zsófi: Egyelőre még nem tartunk ott, hogy előre legyártott termékeink lennének, folyamatosan megrendelésekre készítjük el a munkákat. Azonban szeretnénk nyitott műhelyt szervezni workshopokkal; vállalunk csoportokat, akiknek egy kis rögtönzött bemutató segítségével mutatjuk be ezt a régi mesterséget. A jövőben szeretnénk megjelenni a design héten, illetve egyéb terveket is szövögetünk. 

Bence: A Wamp egy jó fórum arra, hogy egyrészt megismerjenek minket, másrészt a szakmát. A Wamptól eltekintve nem is nagyon találkoztam még ehhez hasonló kortárs művészeti piaccal, ahol megmutathatják magukat a különféle szakmák képviselői. Reményeink szerint a bakelit lemezből készült órák mellett a kovácsoltvas órák is kelendőek lesznek. Vannak ugyan fórumok, ahol kovácsok is fel-feltűnnek, pl. a Budai várban a mesterségek ünnepén, valamint jó pár kovács mutatta meg a tehetségét Miskolcon, az egy-két éve szervezett kovácsversenyen. Utóbbiak híre viszont csak egy szűkebb rétegekhez jut el. Sajnos az elmúlt évben én magam sem kísértem figyelemmel ezeket, így nem igazán tudok nyilatkozni az aktuális helyzetről.

 

Állásinterjúkon népszerű kérdésnek számít, hogy öt-tíz éves tervekről kérdezik az embert. Reményeitek szerint ti hol tartotok öt év múlva?

Zsófi: Ezt nehéz megmondani. A világ változik, ahogy majd mi is vele. Mindenképpen örülnék, ha addigra már megismernék ezt a nevet: Vasverő. Az emberek továbbra is keresnék a szépet, de fogékonyak lennének egy kis új, a megszokottól eltérő befogadására is.

 

További információért látogassatok el a következő weboldalak valamelyikére!

http://www.vasvero.com/

http://www.facebook.com/Vasvero

http://vasvero.tumblr.com/

https://twitter.com/Vasver0

Média

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.