Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ember Bukdácsoló esélyegyenlőség
2012. április 06., péntek 02:20

Bukdácsoló esélyegyenlőség

Írta:  Gabi

4.

Az Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Magyarország egyik leghátrányosabb helyzetű kistérségében vállalja - embert próbáló mindennapi munkával - a mélyszegénységben, hátrányos helyzetben élő gyerekek fejlesztésének, integrációjának előmozdítását. Milyen változást lehet elindítani egy ilyen projekttel? Milyen kihívásokkal küzdenek meg nap, mint nap a szervezet munkatársai? Mi lesz az Igazgyönggyel szeptembertől, ha elapad az állami normatív támogatás?

L. Ritók Nórával, az Alapítvány alapító-igazgatójával beszélgettünk, aki blogot vezet a munkája során tapasztaltakról, és a bejegyzésekből könyvet jelentetett meg Bukdácsoló esélyegyenlőség címmel.

Milyen az Alapítvány látókörébe kerülő emberek élethelyzete?

A berettyóújfalui kistérség a 33 LHH (leghátrányosabb helyzetű kistérség) egyike. A családok, akikkel az alapítvány dolgozik komplex esélyteremtő programjában, munkanélküli, vagy a közmunkaprogramba bevont szülők és gyermekeik, ennek megfelelően vagy a szociális járadékból, vagy minimálbérből és a családi pótlékból élnek, a létminimum alatt. Zömük cigány. Átlagban 5 gyerek él, családonként. A házaik félkomfortosak, vagy komfort nélküliek, lehangoló állapotúak, és zömében szegregátumokban találhatók. Jövedelmüket, ha lehetőség van, feketemunkával egészítik ki, de ez is egyre kevésbé jellemző. Ha nincs pénz, jön az uzsora, amiből aztán nagyon nehéz kitörni. A szolgáltatások ezeket a szegregátumban élő családokat csak korlátozottan, vagy sehogy nem érik el. Gyermekeik, a mai rendszerben is, újratermelik szüleik nyomorát, generációk óta. Sok a magántanuló, az iskolát elhagyó, a hamar gyermeket vállaló fiatal, akik között sok a funkcionális analfabéta, munkaerő-piaci szempontból értékelhetetlen tudással.

igazgyongyMilyen problémákkal találkozik az Alapítvány a mindennapi munkája során?

Leginkább azzal, hogy, amíg a rendszer fokozatosan szűkíti a jövedelmeket, pl. azzal a szándékkal, hogy munkára ösztönözze a családokat, nem biztosít lehetőséget számukra. Az intézményi rendszer tele van hézaggal, párhuzamosan futó hatásokkal, melyek sokkal inkább a protokoll betartására, a „papírgyártásra", semmint élethelyzetek segítésére fókuszálnak. Nincs például a jövedelemviszonyokhoz igazítva a gyerekek gyógyszerellátása, betegség esetén nincs miből kiváltani a gyógyszert, nem érik el a szűrővizsgálatokat, mert nincs pénzük még megelőlegezni sem az útiköltséget, lehetetlen annyi pénzt összeszedniük, hogy visszaköttessék a villanyt, nehéz bennük kialakítani az önfenntartás területeit, részben mert nincs rá pénzük, részben, mert tudásuk sincs hozzá. Egyoldalú, sokszor hiányos a táplálkozás, ami miatt a gyerekek fejletlenebbek. Nincs családtervezés, ennek is a pénztelenség az oka, (a tabletta drága ennyi jövedelemhez), és a felvilágosulatlanság. Ami nagy gátja még az előrelépésnek, az un. „tanult tehetetlenség", amit csak hosszú, kitartó munkával lehet megváltoztatni. A problémahalmaz annyira bonyolult, és egyéni, hogy csak családonként értelmezhető a megoldáskeresés is. A többségi társadalom pedig az esélyt sem adja meg nekik, elutasító, sokszor rasszista és általánosít.

A művészetterápia mellett, milyen jellegű, mire terjed ki az a munka, amit az Alapítvány, és Ön személyesen ellát?

Annak a modellnek, amiről azt gondoljuk, adaptálható módon mutathat megoldást, három része van. Egyik az oktatás, melyben a művészeti tevékenység kiemelt szerepet kap. Másik egy komplex családgondozás-közösségfejlesztés, melyben a krízishelyzetek elhárításán kívül az önfenntartás fejlesztésére, és a munkavállalásra is hangsúlyt fektetünk. Harmadik lába az intézményi együttműködések erősítése, a hatások harmonizálása.

Személyesen ezt a munkát koordinálom, és végzem a kollégáim segítségével. Felsorolni is hosszú, milyen konkrét feladatokat jelent mindez. Ösztöndíjprogramot, gyógyszerkiváltást, villanyóra visszakötést, élelmiszerosztásokat, tűzifaosztást, ruha-, cipő-, iskolaszerosztást, hivatali ügyek intézését, (pl. tb kártya, vagy közgyógyellátás, honosítás,) kiskertprogramot, önkéntes munka koordinálást, iskolán kívüli gyerekprogramokat, szakköröket, kulturális programokat, kirándulásokat, táborozásokat, egyetemisták fogadását (gyakorlóhely is vagyunk), támogatások, felajánlások szerzését, leszállításának és kiosztásának a megszervezését, társadalmi kerek-asztalok szervezését, vagy éppen a szociális webshophoz kapcsolódva az asszonyok tanítását, vagy az értékesítés megszervezését. Nagyon sok területen próbálunk hatni.

A Bukdácsoló esélyegyenlőség című könyv fejezetei, és blogbejegyzések sok apró, és nagy győzelemről is szólnak. Mi az, amire különösen büszke a munkája során, ami jó érzéssel tölti el a mindennapokban, vagy amikor a hivatására gondol?

Talán az, ha sikerül egy-egy családot érzékelhetően elmozdítani a mélypontról. Amikor érezzük, hogy hisznek abban, felnőttek és gyerekek is, hogy képesek lesznek kitörni abból, amiben élnek. És főleg, ha érezzük, hogy a saját akarat is megmozdul. Ha nem kellünk már valamihez, és nélkülünk is sikerül nekik. Az tényleg nagy öröm.

igazgyongy2Melyek azok a helyzetek, amelyeket emberileg a legnehezebb kezelni az Alapítvány munkájában?

A bűnöző családokkal boldogulunk a legnehezebben. Az ilyen családokban a szülőt nagyon nehéz partnerré tenni. Nekünk is legfeljebb csak átmenetileg sikerül. Ahol a lopás, rablás, prostitúció adja a pénzt, ott szinte lehetetlen a törvényeknek megfelelő életet elfogadtatni.

Emellett nehéz az is, amikor az intézményrendszer működésében nemtörődömséget, vagy szándékos betartást tapasztalunk. Amikor az emberi gyarlóság a rendszerben felülírja a szaktudás és emberség szerinti eljárást.

A mélyszegénység, a kirekesztettség, a hátrányos helyzet még igazságtalanabb a gyerekek esetében, hiszen ők kiszolgáltatottabbak a felnőtteknél, élethelyzetükről biztosan nem tehetnek. Hogyan lehet ezeket a helyzeteket megélni a gyerekek között, hogyan lehet jól segíteni, és mi az, ami továbblépésre ösztönzi?

Azt fontos megérteni, hogy az integráció sosem fog kizárólag az iskola falain belül sikert produkálni. Számunkra az oktatási integrációhoz családgondozás, közösségi munka is társul, komplex megközelítésben. A gyerek sérülékenyebb, nem fogja fel, mi történik vele. Ugyanakkor hoz, leképez mindent, ami körülötte történik. Fontos, hogy mi a gyerekeket teljes szocio-kulturális környezetével együtt ismerjük meg, és értelmezzük. Sajnos ezt a pedagógusok zöme nem így teszi, ezért sem értik, a gyerek miért olyan, amilyen, miért nem működik az ő elvárásaik szerint.

Mi segít továbblépni? Természetesen a gyerekek öröme. Mert minden apró pozitív dolgot visszacsatolnak. Azt is hozzá kell tennem, amióta ezt csináljuk, az első időszakhoz képest, már sokkal több töltekezést ad nekünk, mint energia elvonást.


igazgyongyHogyan gazdálkodik az Alapítvány, mennyi támogatást kap és milyen forrásokból a munkájához?

Az oktatáshoz egyelőre még állami normatívát kapunk, ami a költségek 70%-át fedezi. A szociális rész az alapítvány önként vállalt feladata. Mindkét területen állandóan pályázunk, ebből finanszírozzuk a programjaink nagy részét. Évről-évre több az 1 százalékos felajánlás részünkre. A blog hatására pedig támogatók sora kapcsolódott az alapítványhoz, akik adományaikkal lehetővé teszik a krízishelyzetek elhárítását, a szociális innovációk beindítását. Emellett egyre több az önkéntes munka felajánlás is. Az a célunk, hogy a munkánkat beépíthessük a már meglevő intézményi struktúrába. Most sok feladatot helyettük oldunk meg, ami hosszú távon nem fenntartható, ezért szépen lassan a szemléletünket szeretnénk beépíteni a már működő állami rendszerbe. Az oktatást azonban nem lehet felajánlásokra, adományokra építeni. Annak állami feladatnak kellene lennie, állami finanszírozással. És a szomorú hír a végére, hogy egyelőre nem látom, szeptemberben, mint alapítványi fenntartású művészeti iskola, mi lesz velünk.

Milyen jellegű segítségre szorul munkájához leginkább az Alapítvány?

Az adománygyűjtés mellett helyi programokban nyújtható segítségre, táboroztatásban, kirándulásokon, pályázatírásban, fordításokban kaptunk eddig hathatós segítséget. Gondot jelent számunkra, hogy az önkéntesek útiköltségére, szállásra, ellátásra nincs forrásunk, tehát, ha valaki segíteni akar, erre forrást kell keresnie.

 

Terveink vannak persze, amire egyelőre nincs erőnk, pl. az olvasás megszerettetése, különféle sporttevékenységek szervezése, korrepetálások, családi játszóházak, beszélgetések, közös zenélés, gitártanítás, sok minden, amire nincs kapacitásunk.

A segítségért cserébe kínáljuk a probléma megértését, és a szeretetet, amit ezek a gyerekek, családok nyújtanak az odafordulásért....

Részlet Pálos György Ali "Ahogy te akarod" című dokumentumfilmjéből:

Média

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.