Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ember Társaságban, mégis szabadon - interjú Feldmár Andrással
2010. november 19., péntek 00:00

Társaságban, mégis szabadon - interjú Feldmár Andrással

Írta:  Kertész Anna
A Kanadában élő, világhírű pszichoterapeutával, Feldmár Andrással beszélgettem a megszokott pszichológiai gyakorlatot felforgató emberközeli terápiát alkalmazó Menedék programjáról, az egyén szabadságáról, a szerepekről és a nehéz változásokról, valamint a boldogságkeresés modern formáiról is. 

ember_feldmar

Azt említetted az interjú kezdetén, hogy amiről igazán szívesen beszélgetnél, az az etikát – politikát és a pszichoterápiát érinti. Hogyan érnek ezek a fogalmak össze benned?

Igen, már 42 éve praktizálok és rájöttem, hogy a pszichoterápia tulajdonképpen nem a pszichológiának egy ága, hanem alkalmazott etika és politika. Arisztotelész ezt már korábban tudta, hiszen a tudományokat három csoportra osztotta: vannak az elméleti tudományok, például a matematika, fizika, aztán vannak a produktív tudományok, ezeket az jellemzi, hogy van egy előre kész séma, amit produkálni kell – ilyen például a késkészítő, hiszen hozzá lehet hasonlítani a kész produktumot a tervhez, de ide tartozik az orvostudomány, vagy az építészet. A harmadik csoportot a praktikus tudományok alkotják: az etika és a politika is ide sorolható. Nem lehet előre tudni alakulásukat, minden a pillanatnyi helyzettől függ. Az embernek ébernek kell lennie, és az, hogy valamit jól csinál-e, mindig az adott pillanatban dől el.

És akkor ez adja szerinted a pszichoterápia lényegét is?

Számomra nyilvánvaló volt, hogy a valódi, igazi és radikális terápia éppen ide tartozik. Az angol radics – gyökér - kifejezés is az azt jelenti, hogy a szavak gyökeréig kell visszamenni. Nagyon fontos, hogy az ember visszamenjen, egészen oda, ahonnan minden kezdődik, ahonnan eredünk. Az igazi terápiában nem létezik elmélet. Ezen a ponton ütközöm a jelenkori pszichiátriával és pszichológiával. Rájöttem, hogy ők azért tesznek úgy, mintha létezne egy elmélet, mert valójában éppen ők szoronganak túlságosan, ha úgy érzik, hogy nincs mibe kapaszkodniuk. A mai elméletek olyanok, mint a cumik. Nem a páciens javára léteznek, hanem a terapeutáért. Azon egyszerű okból, hogy a terapeuta ne érezze magát teljesen kiszolgáltatva a jelen pillanatnak, hanem úgy tehessen, mintha ő tudná, hogy minek kell történnie és merre kell haladni a terápia során, vagy éppen mi lenne a legjobb kezelés.

Ha nincsenek ilyen előzetes elméletek, fogózkodók, akkor mindig az adott helyzet hordozza magában a megoldást?

Így van. Minden pillanat új, és minden pillanatban egy jó terapeuta megpróbálja elfelejteni, amiről azt hiszi, hogy tud. Bion híres analitikus ezt az állapotot nulla-állapotnak hívta. Olyan, mint egy meditációs állapot, amiben a terapeuta, még ha a századik órára is jön a páciens, úgy tudja őt fogadni, mintha soha nem találkozott volna vele. Minden pillanatban frissen tartja magát és odaadja magát annak, aki éppen belép. Ez adja a maximum lehetőséget a páciensnek arra, hogy változzék.

Hogy egy egyszerű példát hozzak erre: sok fiataltól hallottam, hogy elmennek otthonról világot látni, és amikor egy pár év múlva visszajönnek, megütköznek azon, hogy a szüleik ugyanúgy kezelik őket, mintha el sem mentek volna. Így válik nagyon nehézzé nekik annak maradni, akivé váltak a különlét közben. Hogyha továbbra is ugyanúgy kezelik az embert, akkor az oda tér vissza, ahova várják

A környezetnek ezek szerint konzerváló hatása lehet egyes pszichológiai esetekben is?

Óriási hatása lehet. A terapeutának olyan környezetet kell teremtenie, önmagát is beleértve, ami maximálisan megengedi a páciensnek, hogy az legyen, aki. Erre nem létezik előzetes terv. Amikor megszülettem, nem volt a bokám köré egy cédula ragasztva, hogy a jó Feldmár Andrásnak ilyennek kell lennie. Senki nem tudja, hogy az milyen. A jó terapeutának, akárcsak a jó szülőnek nincsenek előzetes tervei, hogy kivé válik a gyerek vagy a páciens. Maximális nyitottság és kíváncsiság szükséges, nem a dogmatikus elvárások a tanító szerepében sem.

Ha ilyen szempontból vizsgálunk meg egy hosszabb terápiás kezelést, lehet egyáltalán fejlődésről beszélni?

Az egyes területek esetében tudom vizsgálni a fejlődést. Például, ha a páciens egy növény, amit szeretek, de nem ismerem, akkor nagyon erősen figyelni kezdem, hogy mire lehet szüksége. Több napra, árnyékra, vízre? Nem a növényen dolgozom közvetlenül, mert a növény tudja, hogy belőle mi lesz. Nekem nem kell ezt tudnom. Én, ha szeretem, akkor addig dolgozom és kísérletezem, amíg látom, hogy a növény egészséges lesz és élvezi az életét. Tehát a páciens körülményein kell dolgozni. Súlyos tévhit, hogy van olyan, hogy „te”. A környezeted hatására vagy valaki, aki állandóan változik. Ha tíz év múlva mással élsz, akkor majd megtalálhatsz egy olyan lehetőséget, amire nem találtál volna rá, ha nem az új partnereddel élsz. E.E. Cumings költő azt mondta, „Én rajtad keresztül vagyok annyira én.” A legnagyobb probléma éppen ennek a fenti gondolatnak a kiiktatása a jelenlegi pszichiátriából.

Mikor siklott ez az egész folyamat ennyire félre?

Amikor azok, akik szenvedtek, és akik elvesztették az útjukat – a bolondok, az őrültek, akik mások voltak, mint az átlag - az orvosok kezébe kerültek. Az orvosok meg tudták védeni őket, de attól fogva elhitették mindenkivel, hogy ők betegek.  Az elmebetegség nem más, mint egy hamis metafora. Olyan nincs, hogy elmebetegség. Vagy agyi betegségről beszélhetünk, vagy az élettel való problémák keserítik el az embereket. Az orvostudomány ennek ellenére az életproblémákból, egzisztenciális helyzetekből betegségeket gyártott.

A depresszió a kényszeres cselekvés vagy a függőség nem betegség, csak a reménytelenség szülte őket. Egy egzisztenciálisan megfogható problémát jelentenek. A félelem fokának egy rózsáját. Minél inkább fél vagy retteg az ember, annál inkább elfelejti, hogy mi ennek a félelemnek a forrása, és akkor olyan dolgokat csinál, amik segítik őt életben maradni a rettegés ellenére.

Ezeken a területeken próbál az általad életre hívott Feldmár Intézet változtatni?

A magyarországi Feldmár Intézet egy modellértékű kísérletet szeretne meghonosítani. Külföldi kísérletek már régóta statisztikailag is igazolják, hogy mindenféle mentális problémával élők együtt tudnak élni egy házban olyan emberek segítségével, akiknek semmilyen előképzettségük sincs, tehát nem pszichológusok vagy orvosok, és mégis átsegítik a „betegeket”. Olyan emberekkel kerülnek közelségbe a páciensek, akik lelkileg egészségesek, szeretik az életet és ezáltal tudnak segíteni azokon, akik éppen elvesztették az élettel való kapcsolatukat. Anélkül teszik mindezt, hogy eljátszanák, jobban tudják, mire van szüksége a betegeknek.

Ez egy lehetőség lenne, egy alternatíva. Sokkal olcsóbb és humánusabb sokszor így azokat kezelni, akik rászorulnak az életük egy szakaszán a támogatásra. Ehhez a gyógyulási folyamathoz, csak időre van szükség. Úgy gondolom, hogy a boldogtalanság legnagyobb oka nem más, mint a hatalomnélküliség. Vagy nem merek, vagy nem tudom hogyan legyek ura egy adott helyzetnek. Hatalom kell önmagam felett, hogy szabadnak érezhessem magam. Ha elveszítem a szabadságomat, elveszítem a kedvemet is. A Menedék segítene visszatalálni, és megtalálni újra saját hatalmunkat.

Hogyan őrizheti meg az egyén saját hatalmát önmaga felett?

Azt vettem észre, hogy az emberek egyre kevésbé bíznak a saját életenergiáikban, amik éltetik az embert. Amit én tanítok, az egyszerű: vegyék komolyan a saját élményeiket és vágyaikat a páciensek. Van valami, ami éltet engem, ami összerakott engem. Ugyanebből a forrásból táplálkoznak a vágyaid, az élményeid, ez egy szentség, erre kell figyelni, nem arra, hogy mások mit mondanak. A buddhisták úgy tartják, hogy az embernek önmagát megváltoztatni erőszak. Ez tökéletesen az ellentéte az európai vagy amerikai pszichológiának. A buddhisták azt mondják, hogy ismerd meg magad, szeresd magad és minden energiádat tedd abba, hogy teremts egy olyan környezetet magad körül, ami kompenzál téged azért, amilyen vagy. A környezetedet változtasd, ne önmagad. Ez egy forradalmi gondolat.

Szerintem lehetséges egy olyan közösséget formálni, amiben annak az ára, hogy részt vehessek ebben a közösségben, nem az, hogy nem lehetek önmagam. Vegyük példaképpen a házasságot, mint vállalt közösséget.  Ha ebben a felek nem önzően várják el egymástól, hogy valamilyen szerepet eljátsszanak, akkor nem válik egy rossz színdarabbá a kapcsolat. Ellenkező esetben természetes, hogy belefáradunk a szerepjátszásba, mert nagyon nehéz a színpadról lelépni. A szeretet az, ami annyi teret és szabadságot ad a másiknak, hogy az önmaga lehet.

Mi segítheti át az egyént a változáson, ha sokáig egy adott szerepbe kényszerült és változtatni akar?

Egy olyan ember, aki már átment ugyanezen és megtette a kezdő lépést. Ez az ember bátorítani tud, példát mutatni. Pontosan ez a terapeuta dolga. A legtöbb ember azt hiszi, hogy ha szabad, akkor nem tartozhat sehová, hiszen minden társaságért a szabadság feladásával kell fizetni. Nekem az a feladatom, hogy megmutassam, képes vagyok szabadon élni, mégis van társaságom. Remélem, hogy ez a lehetőség, amit én képviselek, megfertőzi majd az embereket.

Keretesbe:

A Feldmár Intézet célja, feladata és küldetése, hogy a mentális zavarral küszködők és környezetük számára alternatív megoldásokat keressen. Feldmár András és társai 2008-ban Budapesten elindították a Menedék Programot, amelynek előképe a Philadelphia Association, de amely a mai magyar valóság talajára épül, és tevékenységében, elveiben és gyakorlatában támaszkodik a legkorszerűbb elméletek és praxisok tapasztalataira, tanulságaira. Az első magyarországi Menedék a szükséges szakmai, szervezeti és anyagi alapok megteremtése után tudja megnyitni kapuit.

Támogasd te is a Menedék programot!

Kedvezményezett: Feldmár Intézet Nonprofit Kft.
Bankszámlaszám: 10918001-00000064-02490003
Közlemény: támogatás a Menedék Programnak 

Média

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.