Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ébresztő Globális segélyezés vagy lokális kereskedelem
2010. máj. 13., csütörtök 01:00

Globális segélyezés vagy lokális kereskedelem

Írta:  Lesti Laura

A gazdasági világ szereplői között hosszú évek óta komoly vita folyik a globális segélyezési rendszer helyességéről, mivel számos közgazdász szerint a feltételek nélkül jutatott segélyek kifejezetten károsan érintik a szegény, fejlődő országokat. A nagy mértékű nyugati jótékonykodás hatására a gazdaság visszaesik, a működőtőke-beáramlás lelassul, megnő a korrupció és a politikai rendszer instabillá válik.

Ezek mellett pedig nem hagyhatjuk figyelmen kívül a multinacionális vállalatok szerepét sem. Vajon ők lennének a folyamat legnagyobb nyertesei? Vajon a multinacionális cégek segélyei valójában csak a gazdasági haszonszerzést célozzák meg?

A zambiai származású, brit és amerikai egyetemeken tanult közgazdász, Dambisa Moyo 2009-ben jelentette meg Halott Segély, avagy miért nem működik a segélyezés, és mi szolgálná Afrika fejlődését című könyvét. Elemzésében részletesen feltárja, hogy a globális segélyezési rendszer mai formája miért is nem szolgálja valójában Afrika, így a fejlődő országok érdekeit, illetve rávilágít arra is, hogy kik a valódi nyertesei a folyamatnak, valamint hogy hogyan lehetne valódi fejlődést elérni a leginkább érintett területeken.

„Az Afrikának juttatott alamizsna ötletét szinte mindenki támogatja. Milliók hajlandók felvonulni az ügy érdekében, hírességek kampányolnak a segélyekért, és kormányok megítélése múlik az Afrikának nyújtott támogatásokon. Egyre többen, egyre hangosabban követelik a jelenleg 50 milliárd dolláros nemzetközi támogatás megduplázását. A tények azonban sajnos azt bizonyítják, hogy a segélyek csak nagyobb szegénységet és gazdasági lassulást okoznak

Ezen kívül az írónő azt is kifejti, hogy a hosszútávú növekedést nem lehet segélyekre alapozni. Sőt, a támogatások megnehezítik a gazdaság talpra állását és a nyomor okainak felszámolását.

A világ vezető közgazdászai közül sokan szintén úgy vélik, hogy a fejlődő országok érdekeit valójában az szolgálná, ha képesek lennének a lehető legnagyobb mértékben betagozódni a határokon átnyúló liberális világkereskedelembe. Többek között Mike Moore, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) egykori vezetője, illetve a szabadkereskedelem elkötelezett támogatója is az érintett térségek nemzetközi kereskedelmi folyamatokba való integrálása mellett tette le voksát a fokozott segélyezés helyett. A globalizált gazdaság hátrányait azonban, azt hiszem, nem vitathatjuk érdemben. A legtöbbször hangoztatott ellenérvek között olyanokat találunk, mint hogy a globalizáció valójában a legvagyonosabbak további gazdagodását szolgálja, illetve hogy elfojtja a helyi kereskedelem fejlődését, ellehetetleníti a helyi kisvállalkozásokat. A globalizáció veszélyei természetesen fokozottan fenyegetik a legszegényebb államokat, ugyanakkor látni kell, hogy segélyezéssel sem kerülhetők el a fenti problémák.

Elég ha Afrika példáját vesszük. Az elmúlt években nyújtott óriási mértékű, 1000 milliárd dollárnyi támogatás ellenére a kontinens gazdasági alapvetően nem fejlődött. Sőt, az egy főre jutó GDP ma kevesebb, mint 30 évvel ezelőtt volt. A természetbeni juttatások pedig szintén nem kedveznek a növekedésnek. A külföldről beáramló, ingyenesen osztogatott élelmiszerek miatt például gyakorlatilag lehetetlenné válik a hazai termelők áruinak értékesítése. A helyi piac így teljesen elpusztul, semmi sem ösztönzi a fejlesztéseket, illetve a helyi kereskedelembe való bekapcsolódást. Az egyes országok tehát így továbbra is totális függőségben maradnak az adományozó államoktól, továbbra sem lesznek képesek a növekedés önálló beindítására. Emellett Moyo tanulmányában kiemeli azt is, hogy a segélyek jelenléte a korrupció egyik legfőbb forrása is.

A fejlődő országokban a meggazdagodás egyetlen lehetősége a segélyek jelentős mértékű megcsapolása. A fejlett világok kormányai által nyújtott támogatások sokszor egyáltalán nem jutnak el oda, ahol valóban életet tudnának menteni ezek a külföldi források. A korrupt és erőszakos kormányok azonnal ráteszik kezüket az adományokra anélkül, hogy bármit is juttatnának a rászorultaknak. Az Afrikai Unió 2002-es nagygyűlése évi 150 milliárd dollárra becsülte az elsíbolt támogatásokat. A nemzetközi szervezetek – a Világbankkal az élen – tétlenül nézik, hogy a fejlesztésre és a szegénység felszámolására szánt pénzeket ellopják.

„A feltételek nélkül folyósított segélyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy a rosszul működő kormányokat hatalmon tartsák. A korrupt és gyakran a nyílt erőszaktól sem visszariadó afrikai rezsimek nem szorulnak adóbevételekre – a segélyekből fenn tudják tartani a hadsereget, a hadsereg támogatásával pedig a hatalmukat. Így természetesen a gazdaságélénkítés sem áll érdekükben.” – írja Moyo. Szabad választások, illetve demokratikusan működő intézményrendszer nélkül a fennálló helyzet nem tud változni, hiszen jelenleg a politikai és gazdasági befolyás elnyerésének egyetlen lehetséges módja az adományok megcsapolása.Természetesen ismeretesek azonban olyan megalapozott vélemények is, amelyek megkérdőjelezik a globális gazdaságba való betagozódás előnyeit a fejlődő országok viszonylatában.

A fejlődési mechanizmusok teoretikusaként ismert Richard Peet így fogalmaz a szabadkereskedelem és a gazdasági növekedés közti összefüggésekkel kapcsolatban: ”Az elmúlt két évtizedben hatalmas nyitás volt megfigyelhető a fejlődő országokban a liberális világkereskedelem felé, illetve kereskedelmük is nagyobb mértékben fejlődött a világ átlagánál. Mindez azonban mégsem hozott az egyes államok számára érzékelhető és jelentős növekedést.”

Emellett pedig a globalizációs folyamatokba való csatlakozás elnyomja az egyes országok egyéni fejlődését. Hiszen nem feltétlenül igaz az, hogy: „Egy passzol mindenhez” Minden országnak egyedül kijárnia a számára megfelelő utat, hiszen egyéni problémákkal és egyéni nehézségekkel kell megküzdeniük.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.