Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ébresztő Porrá leszünk? - Ökologikus temetkezés a XXI. században
2010. máj. 12., szerda 22:01

Porrá leszünk? - Ökologikus temetkezés a XXI. században

Írta:  Sós Eszter

A legtöbben tisztában vannak saját múlandóságukkal, azzal, hogy a természet örök körforgásának részesei. Sokan azt is elismerik, hogy nemcsak globális összefogás eredményeképpen, hanem személyenként is sokat tehetnek környezetük védelméért. Ám az már lényegesen kevesebb emberben merül fel, éljen bármily környezettudatosan is, hogy halála után sem mindegy miként válik eggyé a földdel, amely egy emberöltőn át az életet biztosította számára.


Pedig azért is fontos lenne, hogy mielőbb mindenkinek látóterébe kerüljön a környezetbarát temetkezés alternatívája, mert az elkövetkezendő években az Európai Uniós előírásoknak megfelelően fokozatosan át kell térnünk Magyarországon is a környezetet kímélő, újrahasznosított anyagokból, például papírból készített koporsók és urnák használatára.

Mindez azért szükséges, mert a jelenleg használt fakoporsók olyan ragasztóanyagok alkalmazásával készülnek, melyek a bomlás során rendkívüli módon szennyezik a talajt, a különböző fémekből (leggyakrabban rézből) készült urnákból pedig szintén mérgező anyagok szivárognak a földbe.

Meiler Zsuzsa kegyeleti tanácsadó, aki egyben az Alkony-Fény Temetkezési Szolgáltató Kft. igazgatója is, mindenképpen hosszú távú folyamatként képzeli el az Európai Uniós normákra történő átállást, hiszen több évszázados hagyományokat kell majd újragondolni ennek érdekében.

„A magyar temetkezési szokásokat átformálni nagyon nehéz. Elég, ha csak azt vesszük alapul, hogy a szórásos temetést mennyi ideig tartott elfogadniuk az embereknek. Hogy a papírurnák és koporsók mikorra fognak elterjedtté válni, azt nem lehet előre megjósolni, hiszen ezek teljesen mások küllemre, mint a ma megszokottak.”

Külföldön már jelentős iparággá nőtte ki magát a papírurnák és koporsók gyártása. Az egyik legnevesebb cég az angol Ecopod, akik újrahasznosított papírból, kézzel készítik formatervezett termékeiket. A cég koporsói mindösszesen tizennyolc kilósak, ám szerkezetüknek köszönhetően százhúsz kilót is elbírnak, nem beszélve arról, hogy előállítási költségük jóval alacsonyabb, mint a hagyományos koporsóké. Mindemellett a küllemre is nagy hangsúlyt fektet az Ecopod: elegáns vonalvezetés és visszafogott színek jellemzik a koporsóik új generációját, amelyek valóban nem hasonlítanak a ma használatos darabokhoz, sokkal inkább idézik fel az ókori kultúrákra jellemző és természeti népeknél használt koporsókat.  Jóval megdöbbentőbb külalakkal bírnak a cég által gyártott urnák, amelyek tölgyfa makk formájúak, utalva ezzel is a természet körforgására és megújulására. Ám fellelhetőek a piacon kevésbé visszafogott küllemű termékek is. Némely cég borítékhoz hasonló urnákat gyárt, míg mások arcképekkel díszített, szív és kagyló formájú darabokat készítenek, és koporsók tekintetében sem a brit cég egyszerű eleganciája a mérvadó, hiszen vannak fűzből és bambuszból font változatok is, az egyedi megrendelésekre készült, elhunytra jellemző dolgokat ábrázoló mintákról nem is beszélve.

„Budapesten jelenleg még egyáltalán nem használnak papírkoporsót.” – mondja Meiler Zsuzsa. „Vidéken sem igazán jellemző, bár Győrben már van lebomló urna. Jelenleg egy-egy vállalkozó foglalkozik idehaza ezzel. Ami most a leginkább környezetbarát temetkezésnek nevezhető az a hajóról történő szórás. Igazából a temetőkben alkalmazott vizes szórásról is azt tartják, hogy nem ökologikus, mert szennyező anyagokat mos bele a földbe. Lehetőség van arra is, hogy az elhunyt földi maradványait, még életében tett végakarata szerint, egy általa meghatározott helyen szétszórják. Igazából egyértelműen az lenne a leginkább környezettudatos megoldás, ha papírurnában és papírkoporsóban kerülnének a maradványok a földbe. Én azért is pártolom ezt, mert véleményem szerint az elhunytak helye a temetőben van. A pszichológia szerint három részből áll az úgynevezett „eltávolító rítus” folyamata: a halálból, a temetkezésből és a gyászból, de az utóbbi kimarad manapság az életünkből. Sok lelki probléma visszavezethető valamilyen szinten a feldolgozatlan gyászra. Szükség van tehát arra a folyamatra, amelynek során a hozzátartozók „elbúcsúzhatnak” az elhunyttól, és ebbe beletartozik az is,  hogy időnként kimennek a temetőbe, és olyan emberekkel, beszélgethetnek akik ugyanazt élik át, mint ők. Ám ha valaki otthon tartja az urnát, akkor mindennap újra szembesülnie kell a másik elvesztésével.  A jelenleg készülő törvénytervezet afelé hajlik, hogy ha valaki haza szeretné vinni az urnát, akkor sem tarthatja majd a házban, hanem a kertben, vagy az erre kijelölt helyen a temetkezési szolgáltatónak el kell majd helyeznie a földbe a lebomló anyagból készült urnát.”

Az urnák hazavitelének száma manapság egyre növekszik. Nem csak anyagi, hanem érzelmi okok miatt döntenek sokan emellett. Pedig a temetőkben lenne hely, Magyarország legnagyobb részén ezzel egyáltalán nincsen probléma. Huszonöt év után ugyanis „üresnek” tekinthetőek a sírhelyek, mivel a tudomány mai állása szerint ennyi a teljes bomlási idő. A papírkoporsók használatával ez a folyamat tíz-tizenöt évre redukálódna. Ennyi idő után lehetne újra temetni a sírok helyére, hacsak nem váltja meg azokat további időre a család, ami sajnos szintén egyre kevésbé jellemző idehaza.
Azonban van egy másik probléma is a temetkezési szokásaink terén, mely akkor sem oldódna meg, ha áttérnénk a papírkoporsók használatára.

„Ha papírkoporsóba akarunk temetni, akkor azt is kellene szabályozni, hogy milyen ruhában helyezzük végső nyughelyére az elhunytat. A nejlonzokni, a nejlonharisnya és a különböző műszálas ruhaneműk egyáltalán nem bomlanak le, így ezeket is tiltanunk kellene, ha abszolút környezetkímélő technikával szeretnénk temetkezni. Magánemberként, és környezetvédőként maximálisan egyetértek ezzel a törekvéssel, de ismerve a magyar temetkezési kultúrát, nem gondolom, hogy ez olyan simán fog menni. Mi próbáljuk kommunikálni, hogy erre fel kell készülni, de hogy mikor fog odáig eljutni a társadalom, hogy tízből nyolc ember ne a fakoporsót válassza, azt nem tudom.”

Mint látható, valójában először egy tudatformálásra lenne szükség, hogy az emberek számára ezen a mégoly kényes területen is elsőrendűek legyenek a környezetkímélő megoldások. Persze a probléma eleve ott kezdődik, hogy egy olyan országban kellene az ökologikus temetkezési formákat meghonosítani, ahol a temetők nagy részében nem lehet komposztálni a szerves hulladékot, ahol még mindig a művirágból készített koszorúk élik reneszánszukat, és ahol a legtöbb sírt műkővel díszítik, ahelyett, hogy élő növényekkel ültetnék be azokat. Ebben a közegben valóban nehéz a papírkoporsók és papírurnák hasznossága mellet érvelni, pláne felhívni a figyelmet arra az egyszerű tényre, hogy mindegy, miben próbáljuk rövidebb-hosszabb ideig konzerválni enyészetté váló testünket, az így is, úgy is porrá lesz.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.