Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ébresztő Mit mondanak a számok? – Javult-e a nők helyzete az elmúlt 20 évben?
2015. március 20., péntek 20:12

Mit mondanak a számok? – Javult-e a nők helyzete az elmúlt 20 évben?

Írta:  Arnold Eszter

 

Jó lenne egyértelmű igennel felelni a kérdésre, de a helyzet nem ennyire fekete-fehér. Az árnyaltságot egyrészt a világ földrajzi régióinak sokszínűsége okozza.

Például a nigériai iskolás lányok helyzete a Boko Haram szélsőséges szervezet megjelenése óta jelentősen romlott, közvetlen életveszélynek vannak kitéve, közvetetten pedig az iszlamisták a lányok olyan emberi jogait korlátozzák, mint az oktatáshoz való jog vagy a szabad párválasztás joga. Ugyanakkor a válasz attól is függ, hogy az élet mely területéről beszélünk. Az Egyesült Államokban például hamarosan lehet, hogy megválasztják az első női elnököt, Hillary Clintont 2016-ban, mindemellett a nőnek a testéről való önrendelkezési joga abortusz esetén sok konzervatív államban egyre nehezebben gyakorolható.

Ezt az összetett képet vizsgálja az ENSZ napokban ülésező konferenciája. Értékeli, hogy a korábban megegyezésre került programok, mint például a „Nők 2000: nemek közötti egyenlőség, fejlődés és béke a 21. században” által kitűzött célok teljesültek-e és ennek fényében milyen további lépések szükségesek az előrelépéshez. 1995-ben fogadták el a Pekingi Cselekvési Platformot, az eddigi legátfogóbb globális szakpolitikai keretrendszert, ami a női egyenjogúsághoz, a női nem megerősödéséhez és a nők emberi jogainak gyakorlati megvalósulásához ad iránymutatást. Az ENSZ ötévente áttekintette, értékelte az elért eredményeket és döntött a további teendőkről.

A mostani ülés egyben a 2015-ös felülvizsgálatot is jelenti, ahol a szervezet szeretné hallani a regionális bizottságok véleményét is az adott lokális helyzetről. Utóbbiak felmérésében, megfogalmazásában helyi civil szervezetekkel együttműködve készített jelentést a 164 tagállam, amiből a konferencia előkészítéséhez a világszervezet Gazdasági és Szociális Tanácsa múlt év decemberében jelentette meg az átfogó analízisét.

Fontos leszögezni, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdésének rengeteg fokmérője van, nagyon sok faktor befolyásolja azt, amik egymással is kölcsönhatásban vannak. A tanulmány tizenkét kérdéskörre (szegénység, oktatás, egészség, erőszak, fegyveres konfliktusok, gazdaság, hatalom, intézmények, emberi jogok, média, környezet, lány-gyermek) terjed ki, ebből csak egy pár témakör kerül a cikkben kiemelésre.

 

Az elmúlt húsz év legkimagaslóbb sikertörténete az oktatás területén zajlott. 2012-re a fejlődő országokban az általános iskolába nagyjából egyenlővé vált a nemek aránya. A fejlődés ellenére a lányok még mindig lemaradásban vannak szubszaharai Afrikában, Óceániában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában. A középiskolai adatok is hasonló képet mutatnak, sőt Közép- és Dél-Amerikában és a Karib-térségben a lányok kerültek fölénybe. A felsőoktatási helyzet is javult; 1995-ben világszerte a diákok 48% volt nőnemű, ami 2012-re 51%-ra nőtt.

A földrajzi térségeket tekintve a lemaradás ugyanazokban a térségekben jellemző, ahol az alacsonyabb fokú iskolákban. A tanulmányok tárgyát tekintve is megfigyelhető eltérés a nemek között; az országok több mint 80%-ában a lányok az oktatás területén tanulnak, míg a mérnöki, gyártási témakör még mindig fiúk által dominált. Világszerte csökkent az írás-olvasás tudatlanság, bár ennek ellenére 2012-ben még mindig 781 millió felnőtt és 126 millió gyerek analfabéta, aminek 60% nőnemű. Az oktatásban részesülők száma nőtt, azonban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy nem feltétlenül minőségi oktatásról beszélünk. A vidéken, szegénységben, hátrányos helyzetben élő lányoknak általában kisebb az esélye színvonalas oktatást nyújtó iskolákba járni.

A nők egészségi helyzete természetesen nemcsak a biológiai adottságaiktól függ, hanem a szociális, politikai és gazdasági státuszuktól. Világszerte a nők születéskor várható élettartama magasabb a férfiakénál biológiai és életviteli okok miatt. 1990 és 2012 között a nőknél ez a szám 67-ről 73-ra nőtt, míg a férfiaknál 62-ról 68-ra. A nemi diszkrimináció azonban ezt a várható élettartamot jelentősen meg tudja rövidíteni.

2013-ban kb. 289 000 anyai (terhességgel, szüléssel, gyermekággyal kapcsolatos) halálozás történt (ezeknek csaknem 90%-a szubszaharai Afrikában és Dél-Ázsiában együttesen). Ez azt jelenti, hogy az 1990-es adathoz képest a szám majdnem a felére csökkent, de még így is elmarad a kitűzött céltól. Az esetek nagy része megelőzhető lenne, ha ezeknek a nőknek megfelelő hozzáférése lenne az egészségügyi rendszerhez, nőgyógyászati ellátáshoz, a szülésnél jelen lenne szaktudással bíró segítő és elérhető lenne a megfelelő fogamzásgátlás.

Ha az anyának a terhesség előtt más betegsége is volt, akkor a halál esélye természetesen még nagyobb. Így megint csak arról van szó, hogy a halmozottan hátrányos helyzetből induló lányok esélyei sokkal rosszabbak a gyerekvállaláskor is. 2008-ban 47 000 nő halt bele nem biztonságos abortuszba. Jó hír, hogy a fogamzásgátlás használata óriásit ugrott; 11%-ról 63%-ra (fejlődő országokban, 15-49 közötti párkapcsolatban élő nőket tekintve). A lányanyák aránya is csökkent mind a fejlett, mind a fejlődő területeken. A HIV vírussal fertőzött nők száma 2001 óta sajnos még mindig folyamatosan nő, 80%-uk a szubszaharai régióban él. Világszerte pedig elmondható, hogy a 15 és 24 év közötti nők 50%-kal nagyobb eséllyel fertőződnek meg, mint férfitársaik.

A világon élő nők több mint egyharmada élt már át nemi vagy testi erőszakot! Az adat földrajzi területenként változik, de mindenhol elfogadhatatlanul magas az arány, még Európában is 27%! A leggyakoribb a párkapcsolaton belül elkövetett erőszak, a meggyilkolt nők felének életét a partnerük  oltotta ki, míg fordítva ez az arány 5%. Az erőszakot elszenvedett nők nagy része nem kér segítséget, így pontos adatok sem állnak rendelkezésre, de európai becslés alapján kevesebb mint egyharmaduk jut el segítőhöz.

Ebben részint felelősek az áldozatot hibáztató szociális normák (emlékezzünk vissza a tavaly megjelent magyar rendőrségi bűnmegelőzési videókra), sok társadalomban a nők maguk is elfogadandónak tartják a helytelen viselkedésért járó büntetést. 2010-ben létezett olyan európai uniós ország, ahol a megkérdezettek 86%-a szerint a nő hibás az ellene elkövetett nemi erőszakért! Az erőszak más formája jelenik meg az illegális emberkereskedelemben, ami szintén jobban sújtja a nőket. Még mindig léteznek országok, ahol a lányok nemi szervét megcsonkítják, hogy ne tudjanak szexuális örömöt megélni. Az UNICEF becslése szerint 2013-ra több mint 125 millió nő lett ilyen formán megcsonkítva. A brutális szokás eltűnőben van, de a népesség szám nő, így a számok is nőnek.

A nők a döntéshozásban is egyre jobb helyzetbe kerülnek lassan-lassan, a parlamenti részvételi arányuk folyamatosan nőtt az elmúlt 20 évben. Világszerte 1995-2014 között 13-ról 23%-ra (Közép- és Dél-Amerikában a legmagasabb az arány 26,4%, Óceániában ez csak 3%). A legmagasabb pozíciókban azonban rettentően alulreprezentáltak; 2014-ben csak 18 országban (9,3%) volt női elnök vagy kormányfő (1995-ben 12). Világszerte a miniszterek 17%-a nő, de hagyományosan a szociális, oktatási vagy esetleg egészségügyi tárcát kapják, nagyon ritka például gazdasági és külügyminiszteri poszton nő.

A nemek egyenjogúsága kérdésében a korábban elért fejlődés megakadni látszik. A szükséges jogi hátteret a tagországok túlnyomó többsége biztosította, ennek ellenére általánosságban azt kell megállapítani, hogy a fejlődés elfogadhatatlanul lassú, néhány területen pedig nem is lehet fejlődésről, sőt visszafejlődésről kell beszélni. Egyes országokban még mindig életben van bizonyos jogi diszkrimináció, különösen a családjogot tekintve. Hiába válnak a világ női iskolázottabbá és jelennek a munkaerő piacon, a foglalkoztatottságuk, fizetésük és az előrelépési lehetőségeik mégis elmaradnak a férfitársaiktól. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet számításai szerint, ha az előrehaladás továbbra is ilyen tempóban zajlik, akkor legalább 75 év kell ahhoz, hogy a nők és férfiak ugyanazért a munkáért ugyanakkora díjazásban részesüljenek. A nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények száma vészjóslóan magas, adott régiókban még mindig nagy a szülő nők halálozási rátája és még mindig általános a nők politikai, döntéshozatali alulreprezentáltsága.

Különösen lassan halad előre az ügyük azoknak a nőknek és lányoknak, akik hátrányos helyzetből indulnak; vidéken vagy városi szegénységben élnek, bevándorlók, homoszexuálisak, és így tovább. A 2008-as válság hatására pedig megváltoztak a kormányok gazdasági modelljei, ami marginális csoportoknak nem kedvez. A bevezetett megszorításoknak köszönhetően pedig a területre fordított költségvetési összeg nem növekszik. Általános tapasztalat, hogy ott sikerült jobb eredményeket elérni a nemek közötti egyenlőség témájában, ahol a női mozgalmaknak sikerült együtt dolgozniuk kormányokkal, helyi döntéshozókkal, politikai pártokkal, nem pedig önállóan, elszigetelten próbálnak dolgozni.

2014-re 143 ország biztosítja alkotmányában a nemek közötti egyenlőséget, azonban ebből 26 ország öröklési jogszabályai különbséget tesznek a nemek között. Most akkor elértük-e a nemek egyenlőségét vagy sem?

 

forrás: http://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=E/CN.6/2015/3

képek forrása: sxc.hu

 

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.