Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ébresztő Őslakosok állatkertekben?
2014. március 01., szombat 19:05

Őslakosok állatkertekben?

Írta:  Molt Míra

A késő 19. században, de még az 1950-es években is afrikaiakat – és néhány esetben amerikai őslakosokat – mutogattak kiállítva állatkertekben. A felvilágosodás előtti idők emléke már ugyan rég a múlt homályába veszett, az effajta kiállítások azonban egészen a 2000-es évekig tovább folytatódtak Európában, igaz, ekkoriban már csak olyanokat „állítottak ki”, akik önként jelentkeztek.

 A 20. század kezdetén Németországban rendezték meg, ahogyan ők nevezték, „Népek Show”-ját vagy más néven a Völkerschaut, ahol afrikaiakat mutattak be karneváli vagy állatkerti kiállítási darabként. Csupán pár évtizeddel korábban Európa olyan nagyvárosaiban léteztek „emberi állatkertek”, mint Párizs, Hamburg, Antwerpen, Barcelona, London, Milánó és Varsó. New Yorkban a 20. században is folytatódtak a népszerű kiállítások, amelyek átlagosan 200-300 ezer látogatót vonzottak.

Carl Hagenbeck Németországból üzemeltetett egy kiállítást, amit ő csak „a tisztán természetes” populációknak hívott, ahol általában kelet-ázsiai szigetlakókat mutattak be, 1876-ban aztán elküldte egyik munkatársát Szudánba, hogy hozzon „vadállatokat és núbiaiakat”. Az utazó núbiai kiállítás óriási siker volt Párizsban, Londonban és Berlinben is. Az 1889-es világkiállításon 28 millió látogató volt kíváncsi a 400 őslakosból álló fő attrakcióra. Az 1900-as világkiállítás, valamint a Gyarmati kiállítások Marseilles-ben (1906 és 1922) és Párizsban (1907 és 1931) folytatták a „hagyományt”, tehát meztelen vagy félmeztelen embereket mutogattak ketrecekben. Csak Párizsban 34 millió ember vett részt a kiállításon hat hónap alatt.

Csupán négy évvel a 20. század kezdete után, a Cincinnati Állatkertben száz sziú indiánt tartottak három hónapig egy álfaluban. 1906-ban az amatőr antropológus, s egyben a New York-i Zoológiai Társaság vezetője, Madison Grant a bronxi állatkertben, New York Cityben állította ki a kongói pigmeust, Ota Bengát, akinek gyakran kellett csimpánzok és más majmok közt pózolnia. A fajnemesítéssel foglalkozó állatkert igazgatója, William Hornaday Otát, a „Hiányzó Láncszemnek” bélyegezte. A közönség csak úgy özönlött, hogy láthassa a kiállítást.

Benga íjjal és nyíllal lőtt célba, zsineget szőtt és birkózott egy orángutánnal. Bár a New York Times szerint „néhányan hangosan kifejezték nemtetszésüket amiatt, hogy egy emberi lény majmokkal él egy ketrecben úgy, mintha társak lennének”, az igazi vitát egy fekete lelkész robbantotta ki, aki bűncselekménynek minősítette a helyzetet. „A mi rasszunk, azt hiszem, épp eléggé depressziós anélkül is, hogy egyiküket majmokkal együtt állítsák ki” – mondta James H. Gordon atya, aki a fekete árvákat nevelő Howard Brooklyni Menedékháznak volt a felügyelője. „Azt hiszem, méltók vagyunk arra, hogy olyan emberi lényként kezeljenek minket, akiknek lelke is van.”

1906-ban a bronxi állatkertben Ota Bengát egy emberi kiállításon mutatták be, ahol az elkerített területen kívül található táblán a következőket lehetett olvasni: „Életkor: 23 év, Magasság: 149,86 cm, Súly: 46,72 kg. Dr. Samuel P. Verner hozta a délközép-afrikai Kongó szabad államából, Kasai folyótól. Megtekinthető szeptemberben, minden délután.”

Az effajta „emberi állatkertek” később is folytatódtak. A brüsszeli 1958-ös Világkiállításon egy kongói falu makettjét is bemutatták,1994 áprilisában pedig egy elefántcsontparti falut lehetett megtekinteni egy afrikai szafari kiállítás részeként a Nantes-tól nem messze fekvő Port-Saint-Père (Planète Sauvage) közelében. Németországban, az Augsburgi Állatkertben még 2005 végén is tartottak hasonló kiállításokat. 2005 augusztusában a londoni állatkert embereket állított ki fügeleveleket viselve.

2007-ben pedig az Adelaide-i Állatkertben napról napra emberek népesítették be a korábbi majomházat, persze ők este szabadon távozhattak, nem úgy, mint a korábbi rasszista kiállítások „résztvevői”. Sokan gondolják, hogy az „emberi állatkertek" elhallgatott rasszizmusa megmarad a múltban, de az esetek visszhangjai az utóbbi években azt mutatják, hogy ez nincs így. A múlt rasszizmusa ugyanis belefolyik a jelenbe.

 

Forrás: http://politicalblindspot.com/through-the-1950s-africans-and-native-americans-were-kept-in-zoos-as-exhibits/

Fotók: Political Blind Spot

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.