Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ébresztő Akik az életre (is) edzenek
2012. november 04., vasárnap 12:57

Akik az életre (is) edzenek

Írta:  Zámbó Eszter

eletredzenekA gyermekotthonban nevelkedők számára a folytonos ide-oda csapódás, a célok hiánya, a deviáns viselkedés preferálása megnehezíti majdani beilleszkedésüket a szabályokkal teli társadalomba. A sport az egyik leghatékonyabb pedagógiai módszer, amely hozzájárul a gyermek testi, lelki és szellemi fejlődéséhez.

De ahhoz, hogy ez valóban így legyen, szükség van egy olyan edzőre és/vagy pedagógusra, akinek szakmai és erkölcsi tudása is a helyén van, és példamutatásával öntudatlanul is hozzájárul a gyerekek személyiségének alakulásához. Veres Judit és Nagy Bandor, a Magyar Korfball Akadémia és annak karitatív munkákat ellátó szervének a Juvenalisnak tagjai, már hat éve edzik a Kossuth Lajos Gyermekotthon és Általános Iskola tanulóit. Nehézségekről, sikerekről és tudatos nevelési technikájukról beszélgettünk.

Számítottatok arra, ami az első pár edzésen fogadott benneteket?

Nagy Bandor: Először annyi volt a tervünk, hogy bemegyünk edzéseket tartani, de helyette sokszor csak fegyelmeztünk. Volt, hogy a gyerekek verték egymást, köpködtek egymásra, összeverekedtek, letépték egymás mezét… 

Veres Judit: A legelső edzést sima sorversennyel kezdtük és a gyerekek nem azon küzdöttek, hogy előbb beérjenek, hanem hogy a másikat megsemmisítsék, fellökjék, kigáncsolják. Nekik ez jelentette a megoldást a győzelemhez. Ez valahol meglepett bennünket, de tisztában voltunk vele, hogy olyan helyre jöttünk, ahol ez előfordulhat. Elfáradtunk, de nem ijedtünk meg.

Már hat éve ott vagytok, tehát valamilyen változásnak történnie kellett.

N.B.: A mai napig megvan az a dokumentum, ami az edzésre vonatkozó szabályokat lefekteti. Ezt a gyerekekkel is aláírattuk. Kitartunk ezen elvek mellett, és tűzön-vízen át betartatjuk velük. Ez azért volt eleinte nehéz, mert nincsenek hozzászokva a következetességhez, nem így élnek a mindennapjaikban. Még így is idő és helyfüggő, négytől-ötig a tornateremben betartják a szabályokat, de a hét másik 167 órájában bizonyos keretek között a saját szabályaik szerint élnek. Amit mi képviselünk, az szerintem közelebb áll ahhoz, ahogy a világ működik, és amit egy társadalom elvár.

V.J.: Ahol mi felnőttünk, azt tanultuk, ha rosszat csinálunk, akkor például beállítanak a sarokba. Náluk ez gyakran úgy történik, hogy ugyanazért a cselekedetért egyszer jutalmat, máskor meg büntetést kapnak.       

N.B.: A mi rendszerünk kiszámítható és racionális, a szabályok szerint jutalmazunk vagy büntetünk.

Hogy néz ki a jutalmazás és a büntetés?

V.J.: Csináltunk egy jutalmazó rendszert, aminek a végleges formája kb. három év alatt alakult ki. Az volt a célunk, hogy megérje nekik jól viselkedni az edzésen. Ha jót csinálnak, piros pontot kapnak, ha megszegnek valamilyen szabályt, akkor feketét, ami megeszi a piros pontot. Amennyi piros pontod van, az érték, mint pénz. Van egy listánk, amiről vásárolhatsz. A legkisebb érték, 15 pontért egy sportszeletet, a legnagyobb 125 pontért egy korfball labdát.

N.B.: Ahhoz, hogy a csokit kiválthasd is kell legalább 6-7 edzés, a labdáért pedig másfél év kemény munka. Szóval „szoktatjuk” arra őket, hogy elgondolkozzanak: Mit kell nekem ma megtennem azért, hogy majd akár egy év múlva az enyém lehessen a karkötő vagy a labda? Az ő életükből abszolút hiányzik az ambíció vagy a célkitűzés. De most már szerencsére többen begyűjtötték a listán szereplő jutalmakat, lassan gondolkodhatunk valami nagyobb értékű ajándékon is…

 

 

 

Jól hangzik, de mit kell nekem ahhoz tennem, hogy piros pontot kapjak?

N.B.: Alapvetően viselkedéshez kötjük a jutalmazást. Ha önzetlenül segítesz a társadnak, összeszeded a labdákat, betartasz minden szabályt, ezekért jár a piros pont. Van, amikor csapatokra vannak osztva, és egy-egy csapat teljesítményét jutalmazzuk, vagy pont-dobásos versenyt rendezünk. De ez a ritkább. Inkább a fegyelem, a hozzáállás az, amiért a pontok járnak.

V.J.: Tavaly elindítottunk egy csapatot a Magyar Szövetség korosztályos bajnokságában. Tartunk egy általános edzést és egyet az „elit csapatnak”. Ez egy extra-motivációs eszköz, hogy a jók is még jobban küzdjenek, hiszen a csapatba jutás és a versenyeken való részvétel is piros-ponthoz kötött. Mindig azt mondjuk, nehéz bekerülni az elit-be, de könnyű kiesni, és ez valóban így van. Aki valami szabálysértőt tesz, egy hónapos eltiltást kap, de ilyenkor legalább a többiek is észbe kapnak, és az eltiltott általában kisangyalként viselkedik utána.

Mennyire jellemző, hogy véglegesen eltiltotok valakit az edzésekről?

N.B.: Eleinte arra gondoltunk, hogy a folytonos fegyelmezések elkerülése miatt, megmondjuk, ki járhat és ki nem. De rájöttünk, hogy ezt nem tehetjük meg, nem taszíthatjuk el őket, hiszen ugyanazt élik meg ezzel, amit eddigi életükben állandóan. Úgyhogy a nagyon durva esetek kapcsán időszakos (egy hónapos) eltiltások vannak. Véglegesen csupán pár embert kellett kizárnunk az edzésekről, akik azért jöttek le, hogy így megpróbáljanak kiszökni az otthonból. Nem sikerült nekik, de ez már a nevelők felelőssége és nem a mi hatáskörünk, sem jogunk, sem képesítésünk nincs a probléma kezelésére, így inkább azt választottuk, hogy ezeket a gyerekeket eltanácsoltuk az edzésekről. Egyszer amúgy még nekik is hirdettünk (a nevelőkkel egyeztetve) „amnesztiát”, és egyikük azóta a csapat oszlopos tagjává vált, az egyik legszorgalmasabb játékosunk lett.

A sport közösséget épít, személyiséget fejleszt és a világ is sokszor kitárul általa… Mennyit fejlődnek más területen is ezek a gyerekek?

N.B.: Erre egy jó példa, az egyik „lányunk”, aki mostanában rájött, hogy németül tanulni jó dolog. Volt az Otthon szervezésében külföldön és ott is megerősödött benne, hogy ha akar venni egy fagyit, akkor jó, ha tud legalább makogni valamilyen idegen nyelven. Ez óriási dolog, mert itt nem az a trendi, hogy a tanulmányaidban jó vagy. Az érték az, ha vagány vagy, ha rosszat csinálsz, ha pedig börtönbe kerülsz, akkor aztán példakép leszel. Meglátogattak minket hollandok, és amikor valaki megpróbált velük angolul beszélni, a többi gyerek kinevette. Kvázi kiközösítik, aki próbálkozik. De ellenszélben, apránként azért lehet haladni.

Mit adnak a gyerekek nektek?

N.B.: Rengeteget adunk a gyerekeknek, de szerintem, mi sokkal többet kapunk vissza tőlük. Juci talán még többet, mert őt még jobban szeretik…

V.J.: De ez egy tudatos leosztás volt már az elején.

N.B. : A jó rendőr és a rossz rendőr. „Apa” a kemény vonal, „anya” a lágy vonal. Én lépek fel erélyesen, és osztogatom a fekete pontokat, ha kell, Juci meg a pirosakat. Meg is vannak olyankor lepődve, amikor csak ő tart edzést.

V.J.: Olyankor muszáj felvennem a rossz rendőr szerepét is, és szigorúbb leszek. Azt hiszik, hogy jobban kijövök a sodromból egyedül, pedig minden a rend kedvéért történik, sosem haragszom igazából rájuk.

N.B.: Ezt is jól megtanultuk, hogy úgy fegyelmezzük őket, néha akár erélyesebb hangon is, hogy belül valójában mosolygunk az egészen. És a gyerekek érzik, hogy szeretjük őket.

V.J.: A legtöbb nevelő és szülő ott követi el a hibát, hogy indulatból, dühből megy neki a gyereknek, és ezért az fél, és védekezik. Évekbe telt, mire megszokták, hogyha erélyesen lépünk fel velük szemben, nem kell automatikusan védekezniük, hiszen nem akartuk soha megütni őket. Nem vagyunk rájuk mérgesek belül, de kell a szigor, az ő érdekükben.

 

foto:sxc.hu

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.