Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ébresztő Miért nem mentem tüntetni? Civil politizálás nincs és tisztelgés 1956 előtt
Nyomtatás
2012. október 23., kedd 00:00

Miért nem mentem tüntetni? Civil politizálás nincs és tisztelgés 1956 előtt

Írta:  Gabi

noSzinte az összes – tágabb társadalmi problémák iránt érzékeny – barátom tüntet ma. Jobbára a Milla szervezésében. Már napok óta foglalkoztatott a gondolat. Erkölcsi kötelességem-e tüntetésre menni ma a demokrácia vagy a változás ügyéért?

Olvasom a híreket, hallgatom a megemlékezéseket. Ezrek-százak itt vagy ott valamelyik párt- vagy civilnek álcázott pártkezdemény és az állam megmozdulásain.

Mivel van a bajom? Csak az időzítés vagy a politikai igazhitűséggel szembeni szkepticizmusom a valódi baj, vagy nem érzem az erőt? Miért van bajom a tömegtüntetés szervezéssel, a vélt vagy valós párhuzamok sejtetésével 1956. október 23-ával?

Ma újra olvasgattam a már sokszor, percről percre hallott forradalmi eseményekről, eszembe jutott egykori történelemtanárom órákon át tartó, szomorú meséje 56 őszéről, nézem-hallgatom a tudósításokat. És kezdem tudatosan megélni, mi a bajom.  Mélységes tisztelet érzek az 56-osok iránt. Azok iránt is, akik úgy gondolják, hogy a felhívásra ma el kellett menni tüntetni, mert ez a változás része, mert fontos a politikai önkifejezéshez, az elkeseredés megéléséhez a hozzájuk hasonlóan gondolkodókkal. De valahogy megfogalmazódik bennem a gondolat: na de azért mégis! 1956-ban emberek haltak meg a pesti utcákon a szabadságért, a változásért. Elkeseredetten, kétségbeesve, valóban együtt, erősen politikusokat kényszerítettek megszólalásra, hadsereget meghátrálásra, és változásokat generáltak. Ma is nagyon nagy baj van, és elkeseredés, kétségbeesés, bizonytalanság is. De valóban egy politikusok, „civil politikusok” által szervezett tömegtüntetésben van a változás ereje, és nekem ott a helyem?

Szerintem ma roppant egyszerűen annyi adott - és ezt igazolták a szónoklatok is - hogy világosan vagy nem, de formálódnak az ellenzéki pártok (nem civilek!) a 2014-es választásokra. Semmiképpen nem korábbra, és nem forradalmi elsöprő karizmával. Ilyen forradalmi erő és szándék egyetlen pártban (civilben) sincs, ám szavazóbázist kell gyűjteniük 2014-re.

 Így azt érzem, hogy a nagy bajban mindenre kész tömeg ereje helyett, megosztott, félig informált embereket hívtak a politikusok! az utcára a megosztott pártok választási stratégiáinak részeként.  Szimbolikus ereje persze lehet például annak, melyik kereszteződésig ért a tömeg. Van ennek a civil politikai színrelépésnek az időzítésében sok politikai meg pszichés ráció is: mikor mennének máskor „tüntetni” az emberek, mint négynapos semmittevés után, napsütéses őszi délutánon, ráadásul úgy, hogy még 56 hősi szellemiségével is párhuzam vonható számukra. (Jó a napsütést nem lehetett előre tudni.) És hát mégiscsak meg kell mutatni a pártoknak (a Fidesznek), hogy az ”összefogás” létezik, és tömegek állhatnak mögéjük.

2014 igencsak közeledik… és mivel azonnali reformokat nem tud felmutatni a nagyon elszánt összefogás, akkor legalább megmutatja, hogy nagyon, de nagyon készül a változásra. Ez is rendjén van. Bár azt halljuk két éve, hogy borzasztó a baj, nincs demokrácia, de annyira ez mégsem antidemokratikus, hogy a rezsimet meg kelljen dönteni most azonnal…. Majd 2014-ben. Tehát, ahogy én értelmezem, egy elhúzódó forradalmi erő formálódik, ami majd egy újabb fülkeforradalomban csúcsosodik ki a rendes választásokon, és végül 56 forradalmi örökségéből táplálkozva leverik a kollégistákat a „civil politikusok”, ahogy a pesti srácok megmutatták nekik az utat. Jaj. És bár tüntetni hívtak, igazából megalakultak Együtt 2014-gyé. Nem civilpárttá. Nem választási szövetséggé. Jaj.  Nem a megalakulással van a baj, és nem azzal a valóban nehéznek tűnő elhatározással, hogy tenni kell valamit, mert a változásra való politikusi, ellenzéki elszántságot szintén nagyon tisztelem. Azt is elismerem, hogy ezt a váltásra való készséget, készülődést tudatosítani kell sokakban, mert aki nem ismerte fel, az nem tud majd mellette dönteni.

De vajon ez a fajta önkép a megalakuló pártszövetségről, választási szövetségről, miszerint nem az ami, hanem csak „Együtt 2014”, célra vezet majd? Egyébként lehet. Csak én vagyok szkeptikus. Nem látom be, mert nem vagyok képes politikusi fejjel gondolkodni, hogy a párttól undorodó népek sokkal jobban állnak majd az Együtt 2014, mint „valami” mögé, semmint egy választási pártszövetség mögé, amit Együtt 2014-nek hívnak. Nem lehet megértetni azt a tömegekkel őszinte egyenes módon, hogy lehet nem szeretni a politikát, és a politikusokat, de ha nagyon nagy bajt éreznek, akkor szavazniuk kell értelmes alternatívákat nyújtó pártokra? ÉS nem lehet megértetni az értelmes alternatívákat nyújtó pártokkal, hogy koalícióra/választási szövetségre kell majd lépniük? Be leszünk csapva, vagy nem, ha majd kiderül, hogy választást mégiscsak szavazatokkal lehet nyerni, és az Együtt lesz az egységes keret, ha lesz ilyen, amire szavazatot lehet leadni? És elegáns (forradalmi) dolog- e így puhatolózni addig, amíg nem tudjuk, hogy elég erősek vagyunk e? Mert persze ebből a formációból mindig adott a lehetőség, hogy feltegyék a résztvevők a kezüket: Össze akartunk fogni, de nem jött össze mások miatt, és mi mindig csak az együttműködés felkínált kerete voltunk. (És ne feledjük: bár a Milla, illetve az Együtt 2014, mindenkire nyitott, de azt szeretnék, hogy az identitás, például zászlóval történő kifejezésével senki ne mutassa meg a jelenlévők közül, kihez tartozik…)

Nekem úgy tűnik, mintha a résztvevő tömegek, nem vennék észre az aprócska, de fontos becsapást a dologban, mintha az értékelések elégedettek lennének, mert végre történt valami.  Szerintem abban, ami október 23-án történt a Milla tüntetésén - az odainvitálás módjában, és az ott történtekben – van valami nagyon szokványos, egyáltalán nem „civil forradalmi”, hanem „hagyományos politikai”.

Így én a változás forradalmi szelét -  ami miatt valóban érdemes utcára menni - egyáltalán nem, ám a hagyományos politika hagyományos eszközrendszerét pl.: civil tömegtüntetésnek álcázott kampányindító nagygyűlések képében annál inkább felfedezni véltem a mai megmozdulások szervezésében, ezért azt is sikerült megértetni magammal, hogy nem kell mennem. Nem erkölcsi kötelességem ennek részesének lenni. Másrészt mindennek az 56-os eseményekkel való párhuzamba állítása az én ízlésemnek nem tetszik. Így hát tényleg itthon maradtam. A politikai akaratom kifejezésének lesz majd megfelelő, hagyományos helye a szavazóurnák előtt, 56 nagysága előtt pedig magamban tisztelgek nagyon mélyen 2012. október 23-án.

Amikor ezt írtam nem értettem, mi az, hogy civil politikaJ (by Juhász Péter)

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.