Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ébresztő Egyetemet foglaltak a fellázadt tüntetők
2012. február 24., péntek 00:00

Egyetemet foglaltak a fellázadt tüntetők

Írta:  Pénzes Éva

 Meglepetésszerű egyetemfoglalásba torkollt az új felsőoktatási törvény ellen szervezett, február 15-ei HaHa (Hallgatói Hálózat) tüntetés. A hivatalos keretek között megszervezett felvonulást követően a jórészt egyetemistákból, gimnazistákból és tanárokból álló tömeg átvonult az ELTE jogi karára és birtokba vette az egyetem harmadik emeleti nagyelőadói termét, egy spontán létrehozott hallgatói fórum ürügyén.

IMG 9351Az eseményeket megelőző békés tüntetés délután 3-kor kezdődött az ELTE Lágymányosi kampuszának déli bejáratánál, ahol izgatott diáksereg gyülekezett transzparensekkel és hangosbeszélőkkel felszerelkezve. Az egész napi havazás és hideg ellenére szép számú csoport lepte el ez egyetem előtti teret. Negyed négy körül megafonokkal szócsatát vívó diákokra lettek figyelmesek az egybegyűltek. A szervezők ugyanis egy előre megtervezett párbeszéd-sorozatot imitált, ahol gimnazistákat, egyetemistákat és tanárokat, valamint Hoffmann Rózsát és Orbán Viktort szólaltatták meg. A politikusokat eljátszó fiatalok a „nincs szükség rátok” és „menjetek haza” felkiáltásokkal a tömeg szétoszlatását és a rendeletbe való belenyugvását követelte. A diákok és tanárok hangján megszólalók pedig kijelentették, hogy történjék bármi, ők maradnak, tiltakoznak, mert az egyetem, az ország és a jövő az övék. Ezen felkiáltások végigkísérték a Műegyetemi rakparton végigvonuló körülbelül ezer főt számláló tömeget, a legnagyobb sikert elérők azonban a „nincsen Rózsa tövis nélkül” skandálók közül kerültek ki.

A vidám hangulatú, dobosokkal kísért demonstrálók áthaladtak a Szabadság-hídon és a Fővám térre érkezve hangos zene és pulpitus fogadta őket, ahol többek közt K. Horváth Zsolt, egyetemi tanár és Csurgó Dénes, a HaHa egyik tagja szólalt fel, követelve a felsőoktatási törvény visszavonását. A tömegben az LMP néhány képviselője is felbukkant, akik egyetértenek a szervezet céljaival. Az éljenzést kiváltó beszédek és maga a tüntetés hivatalosan öt órakor ért véget, de az egyik szónok utolsó mondatából, az „ez még csak a kezdet”- ből számítani lehetett némi meglepetésre.

Az emberek között sejtelmesen rohangáló és suttogó rendezők arra biztatták a jelenlévőket, hogy a dobosokat követve vonuljanak át az ELTE jogi karára, ahol majd közösen hallgatói fórumot tartanak. A kíváncsi sereg tehát rendületlen jó kedvvel és közfelkiáltásokkal elindult az Egyetem térre, majd a szervezőket követve egyenesen be az épületbe, fel a harmadik emeletre, ott is a kilences számú terembe. A diákok és tanárok helyet foglaltak a hatalmas lépcsőzetes auditóriumban, mintha csak egy egyetemi óra venné kezdetét. Viszont az ablakokra és a táblára időközben kifüggesztett hatalmas plakátok és feliratok jelezték, hogy itt sokkal többről van szó, mint egyszerű közös csevegésről: az egyetemet (legalábbis a kilences számú termet) visszavonhatatlanul elfoglalták. A helyzet komolysága ekkor éleződött ki igazán és a jó kedélyű menetelés érezhetően komoly hangvételű tüntetésbe fordult.

Az épületbe beáramló sereg nagy meglepetést keltett az egy szem biztonsági őrben, aki hirtelen azt sem tudta, mihez kezdjen a tömeg láttán. Megszeppenése nem kis ideig tarthatott, hiszen a tüntetők túlnyomó többsége problémamentesen bejutott az épületbe.

P6210412Az ablakokból kifüggesztett feliratok okot szolgáltattak arra, hogy a lépcsőkön feláramló sokasággal szembeszegülve kabát és mindennemű személyes holmi nélkül a térre rohanjak és pár bizonyítékul szolgáló fényké-pet süssek el. A kimenetel még csak a szembejövők miatt okozott problémát, a visszajutás viszont (pár perc leforgása alatt) az időközben felocsúdó biztonsági őr intézkedései miatt teljesen képtelenné vált. Dobosok, transzparenseket tartó tünte-tők és öltönyös zenészek közt álltam a bejárati ajtó előtt a kőkemény hidegben. Az öltönyös zenészek, mint ahogy az a helyszínen kiderült, nem a harmadik emeleti előadóba szerettek volna bejutni, hanem a hónapok óta gyakorolt és tervezett komolyzenei koncertre, ahol nem mellesleg ők maguk voltak az előadók. Pár perc tanácskozás után egy idegesen   fel-le rohangáló hölgy engedélyt adott a biztonsági őrnek az ajtó kinyitására, miközben szüntelen azt hajtogatta: „Csak a zenészek, csak a zenészek.” Sajnos mondatával nem hatotta meg a kívül rekedteket, ugyanis velem együtt még számos „nem zenész” bejutott az épületbe. Ezt követően valószínűleg szorosabbra fogták a gyeplőt, későbbi információk szerint ugyanis (a zenészeken kívül természetesen) se be, de még ki sem engedtek senkit.

A terembe visszaérve már fektették le az alapszabályokat a kommunikáció problémamentességének érdekében. Az egyetértést tapssal, az ellentmondást a levegőben x- et mutató karokkal jelezték a résztvevők. Elsőként felolvasták a 10pontot, mely a törvény módosításait szorgalmazza, pontosabban felolvasták volna, ha a 8. pontnál nem ütköznek vitába. Voltak ugyanis, akik kifogásolták a pont egyértelműségét, és ez újabb és újabb vitákat eredményezett. Minden hozzászólás után a tömeg szavazott, hogy elfogadja- e az újabb javaslatot, de mindig akadt legalább egy x- et formáló karpár az éljenzők között. Ekkor vonult be teljes méltóságával az egyetem dékánja, Dr. Király Miklós, aki, miután megkapta a tüntetők engedélyét a beszédre elmondta, hogy ő is híve a szólásszabadságnak és támogatja a fiatalok célkitűzéseit, de az ilyen fajta gyülekezéshez előzetes bejelentés szükséges és legyenek szívesek fél hétig elhagyni az egyetem épületét, mert nyolc órától más rendezvények kezdődnek. A mindössze fél órát kapó tömeg a dékán úr ezen kijelentését korántsem díjazta, majd távozása után szavazást indítottak arról, hogy elhagyják-e a termet a kért időpontra. Röpködtek a mellette szóló és ellenjavaslatok, megegyezésre azonban sehogysem jutottak. Majd egy roppant éles meglátás szerint ezen kérdést a vitatott időpontra kellene hagyni és a fórum valódi céljával foglalkozni. Az idő azonban szűkös volt, ezért (szintén demokratikus szavazás útján) egy kilenctagú delegációt küldtek a dékánhoz időhosszabítást kérvényezve.

Eközben a vita tovább folytatódott arról, hogy milyen további intézkedésekre volna szükség a győzelem érdekében. Először közösen elfogadták az előre megírt tíz pontot, bár abban egyetértettek, hogy egyes megfogalmazások korrigálásra és pontosításra szorulnak. A legfőbb kérdés azonban, hogy milyen úton lehetne nyomást gyakorolni a kormányra a rendelet visszavonását illetően, továbbra is nyitott maradt.

Az időközben visszatért delegáció örömmel tudatta a társasággal, hogy a dékán úr nyolc óráig haladékot adott a fórum befejezésére, ez azonban a végső határidő. Ezután ismét kezdetét vette az értelmetlen szavazás arról, hogy elfogadják-e ezt az időpontot, vagy vállalva a következményeket addig maradnak az épületben, amíg döntés nem születik a fő kérdésekben. Az időhúzás teljesen felesleges volt, a szavazás kimenetele ugyanis az előzőhöz volt hasonló; erre a kérdésre visszatérnek nyolc órakor, ha addig nem születik döntés. A társaság ekkor már érezhetően kezdett fáradni a sok megszavaznivalótól és a lényeges kérdések még hátra voltak. A teremből is szállingóztak el az emberek, a kezdetben csordultig levő terem addigra kissé kiürült. A bennrekedt társaságban azonban a Milla (Egymillióan a sajtószabadságért) egyetem elé szervezett szimpátiatüntetése még tartotta a lelket.

Fél nyolc körül egy külső hír rázta fel a társaságot: SMS-ben kapták a hírt, miszerint az ELTE Hallgatói Önkormányzata a következő nyilatkozatot tette: „A mai napon Egyetemünk több mint 375 éve alapvető tevékenységeit, az oktatást és a tudomány művelését zavarták meg illetéktelenek. Az ELTE Hallgatói Önkormányzata elítéli, ha bármilyen csoportosulás a véleményét oly módon szándékozik kifejezni, amellyel társadalmi normákat sért.” A felbőszült tömeg újabb hosszas vita után egy delegációt választott meg, akik megfogalmazták válaszukat a sértő kijelentésre reagálva. A kérdésre azonban, hogy mi történjen ezután, még mindig nem született válasz és az időkorlátokat figyelembe véve a közhangulat igencsak feszült volt. Hosszas viták után azonban sikerült a dolgokat a helyükre rakni és közmegegyezéssel elfogadták azt a javaslatot, miszerint ultimátumot küldenek a kormánynak, melyben felszólítják őket a rendelet visszavonására. Ha ez nem történik meg a hétfői parlamenti ülésen, további, az egyetemfoglalásnál is drasztikusabb akciókra lehet majd számítani. Ezt a célt szolgálva létrejöttek a Hallgatói Hálózat sejtjei, melyek az egyetemek egyes karain és a gimnáziumokban megalakulva döntenek a további lépésekről.

A tüntetők szerint sikerrel záruló hallgatói fórum nyolc óra előtt véget ért és a megállapodás szerint békésen elhagyták az egyetemet. Odakint rendőrök, újságírók és a Milla szimpatizáns tüntetői várták őket, akikkel karöltve még együtt skandálták a tüntetés fő jelmondatát: „Az egyetem a miénk!”. Hogy a több órás tárgyalást valóban siker koronázza-e, majd a hétfői parlamenti ülésen kiderül, annyit azonban biztosan kijelenthetünk, hogy a fiatalság elszántsága és küzdelme mélységes tiszteletet érdemel.

Szerző és képek: Pénzes Éva

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.