Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ébresztő Médiatörvény - 2011 - PRO
2011. február 08., kedd 00:00

Médiatörvény - 2011 - PRO

Írta:  Dr. Millen Csaba

A magyar, az uniós és a nemzetközi médiában rég nem látott visszhangot keltett az új magyar médiatörvény. A hazai sajtó körülbelül kétharmada többé-kevésbé (inkább kevésbé) visszafogottan reagált az új jogszabályra, sokan a magyar sajtószabadság halálát vizionálták, lapok jelentek meg fehér címlappal, honlapok sötétültek el az egységes „black-out” mozgalom keretében.

ebreszto_mediapro
Jelen cikkben azt kívánom megvizsgálni, hogy valóban ennyire apokaliptikus-e a helyzet, vagy néhány meggondolatlan jogszabályhellyel elrontott, de alapvetően jó (szándékú) kódexről van szó.

Kezdjük először a közszájon forgó „médiatörvény” fogalmával, tekintettel arra, hogy a jelenlegi kormányzat a 2011-es évben háromszor nyúlt a média területéhez1, mire megszületett „A” médiatörvény, vagyis a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény. Igen hosszú jogszabályról (230. §§, 108 oldal terjedelemben hivatkozások, indokolás nélkül)2 van szó, és ember (jogász) legyen a talpán, aki végigolvassa – mit szóljon akkor az átlagember, aki életében nem olvasott el egyetlen jogszabályt sem?

Két gondolat erejéig szeretnék itt megállni.

Az egyik: ilyen esetben, amikor nagy horderejű, mindannyiunk életét, életviszonyait érintő szabályozást készül megalkotni az országgyűlés, nagyon fontos szerepe van (stílszerűen) a kormányzati kommunikációnak. Az általam bemutatni kívánt „pro” érvektől eltekintve nem véletlen, hogy Fellegi Tamás a törvénnyel kapcsolatos kommunikáció kapcsán gyurcsányi módon foglalt állást.3

A másik: annak ellenére, hogy jogászként, ügyvéd-jelöltként a mindennapjaim része a meglévő tudásom fejlesztése, frissítése, az utóbbi időben nem, vagy nagyon nehezen tudok lépést tartani a jogszabálygyárral. Kénytelen vagyok szelektálni, és a közvetlenül engem, vagy a környezetemet nem érintő jogszabályokat (kövezzenek meg érte!) nem olvasom el, annak politikai leképeződését kívül rekesztem kis világomon. A médiatörvény majdnem kint rekedt, és nagyon sokaknál, sajnos, a mai napig kint is maradt. Ezzel egy probléma van: az emberekben csak annyi tud megmaradni egy döntés, egy politikai lépés kapcsán, ami az esti fél hetes vagy fél nyolcas híradó két percébe belefér, és slussz. És ha még azt is hozzávesszük, hogy az „átlagember” politikai memóriája két hét, akkor bizony a médiatörvény a többség szemében nemhogy szálka, hanem egy hatalmas nagy gerenda. Hát műtsük ki…

A médiatörvénynek ugyanis vannak jó elemei4. Kezdjük a legelején.

Az alapelvek (3-8. §§) felsorolásánál megfogalmazottak reményt keltőek, olyan értékeket véd a jogalkotó, amelyek vitán felül állnak (sokszínűség, jóhiszeműség, tisztesség stb.).

Ezt követően a számomra legkedvesebb és általam (is) régóta várt, egységes szabályok következnek a médiaszolgáltatás tartalmával kapcsolatosan: a gyermek- és a kiskorúak védelme. Ha elfogadjuk, hogy a szabályozás struktúrája a kodifikátor értékrendjét, a hatalomnak a szabályozás tárgyához való viszonyát tükrözi, akkor ez mindenképpen kiemelendő pozitívum. A (törvény hatályba lépésekor még) gyerekek, kiskorúak a mindenkori jövő záloga. Az, hogy ez a jövő milyen lesz, nagyban múlik rajtunk, és azon, hogy (jelen esetben a médiáról lévén szó) mit engedünk nekik nézni, hallgatni, megtapasztalni. Ez csupán látszólagosan szubjektív kategória: az európai zsidó-keresztény kultúrának igenis vannak közös értékrendi gyökerei, amelyek ismeretében bárki képes eldönteni egy jelenségről, hogy az jó, avagy rossz. Egyáltalán nem kultúraépítő, ha délután négy órakor vad orgiákat, szétfröccsenő zombikat és trágár beszédet láthat, hallhat egy éppen kibontakozó lélek. Egy református gimnázium igazgatója egy interjúban azt mondta: „A gyermeki lélek olyan, mint a szivacs: mindent magába szív. Ha tiszta forrásvízzel találkozik, azt, ha pocsolyával, akkor azt…5” A szabályozás ugyan nem lehet szubjektív, de nem is kell értékmentesnek lennie. Nagyon jó gondolatnak tartom, hogy szabályozzák a műsorsávokat, besorolják az egyes műsorokat, és kőkemény bírságok kiszabásával szorítják a csatornákat ennek betartására.

Hasonlóan fontos „A figyelem felhívása a sértő tartalmakra” címet viselő 14. §.

Ennek kapcsán röviden gondolkozzunk el azokról a bírálatokról, amelyek amiatt érik a törvényt, mert sok benne a „képlékeny” fogalom (pl.  „demokratikus társadalmi nyilvánosság”, vagy a 2010. évi CIV. törvényben: „a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró esemény”). Ez a fogalomalkotási tendencia nem idegen a jogalkotástól, azonban tény, hogy az angolszász jogterületen a gyakoribb; a kontinentális Európában a versenyjog területén bevett gyakorlat (pl. „üzleti tisztesség”6). Nem gondolom ebből fakadóan, hogy a jogállam halála, ha ilyen fogalmakat emelnek be egy törvénybe, sőt az sem (kövezzenek meg ismét!), ha ennek megítélését egy olyan hatóságra bízzák, amely bírságkiszabási jogkörrel van felruházva (hol van ez az APEH szerződésminősítési gyakorlatához képest?). A folyamat végén ugyanis egy bíróság áll, amely meg fogja tölteni tartalommal ezeket a fogalmakat, és be fogja határolni magának az NMHH-nak7 a jogkörét.

Magyarországon nagyon sokan küzdenek alkoholproblémával, sokan közülük egyenesen alkoholbetegek, horribile dictu alkoholfüggők. Pontosan emiatt dicséretre méltó az a paragrafus, amely lehatárolja az alkoholtartalmú italok, termékek reklámozási lehetőségét (24. § (2) bek.).

Modern, kissé szintén angolszász a médiapiaci koncentráció megelőzésére vonatkozó – általam szintén pozitívnak értékelt – szabályozás, amely megakadályozni hivatott médiamonopóliumok kialakulását a média sokszínűségének védelme érdekében (68. §).

A jogalkotónak a fentieken túli, kiemelt célja egy olyan közszolgálati műsor- és műsorszolgáltató-struktúra kialakítása, amely valóban értékes és nézhető műsorokat sugároz (ez nem igazán valósult meg a közelmúltban, tisztelet a kivételnek). Meghatározza a célokat, az azok eléréséhez szükséges eszközöket, és azt, hogy a közszolgálati médiának díjmentes, de (elsődlegesen) nem profitorientált működését a mindenkori magyar államnak garantálnia kell. A célok közül néhány: nemzeti összetartozás elősegítése, a házasság intézményének és a család értékének tiszteletben tartása, az alkotmányos jogok megismertetése, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás stb. A kritikusoknak azért látniuk kell (lehet), hogy ezek nem ördögtől való dolgok…

A pozitívumok felsorolása itt véget ér – és higgyék el, nem azért, mert innentől kezdve lényegében a – bőséges kritikával illetett – médiahatóság és kapcsolódó szervek, személyek (pl. a Média- és Hírközlési Biztos) intézményének anyagi szabályai és az eljárásukra vonatkozó szabályok következnek a törvényben.

Bizakodó vagyok a tekintetben, hogy a törvényben megfogalmazott gondolatok érvényre juttatása kapcsán megálmodott jogintézményeken a jogalkotó finomítani fog. Ez elengedhetetlen lesz a nemzeti együttműködés jegyében, sőt, az Európai Unión belüli tengerzúgás lecsillapításához vezető legrövidebb út is ez lesz. Nem azt állítom ezzel, hogy az olykor önkényesen kiragadott, Európa különböző szegleteiben politizáló hölgyek és urak szájából elhangzó vélemények mindegyikére adnunk kell, de igen sok a megfontolandó.

Részleteiben kifejthetném még jobban a fent elmondottakat, de akkor már jelentősen meghaladnám a cikk terjedelmét, sőt, nem biztos hogy elég idő jutna a médiatörvény negatívumairól szóló cikk elolvasására – az objektivitás jegyében…


  1. 2010. évi LXXXII. törvény a médiát és a hírközlést szabályozó egyes törvények módosításáról, 2010. évi CIII. törvény a médiát és a hírközlést szabályozó egyes törvények módosításáról, 2010. évi CIV. törvény a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól
  2. a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság honlapján, a http://www.nmhh.hu honlapon lévő verzió
  3. http://www.hir24.hu/belfold/196643/fellegi-a-mediatorveny-rendben-van.html
  4. Hangsúlyozandó, hogy csak és kizárólag az előnyök összegyűjtésével és felsorolásával foglalkozom, csak a nagyon kirívó esetnél említem a negatívumokat.
  5. Tarics Péter: Istennek, hazának, tudománynak nevelünk, In: Magyar Nemzet, 2010. november 27.; a cikk teljes, Interneten is olvasható szövege itt: http://ww.mno.hu/portal/750581
  6. a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 2. §
  7. Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság; erről még nem esett szó, vélhetően a „Médiatörvény – Kontra” cikkben annál inkább…

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.