Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ébresztő Ingyen lakhatás Európában
2010. november 19., péntek 00:00

Ingyen lakhatás Európában

Írta:  Szabó Gabriella

Hozzávetőlegesen százmillió ember él fedél nelkül világszerte. Ebből hárommillióan Európában, harminc-negyvenezren Magyarországon, ezen belül is tizenöt-húszezren Budapesten.A nyugat-európai lakhatási helyzet sem fest túl jól , mert körülbelül tizenötmillióan laknak embertelenül túlzsúfolt, és nem higénikus körülmények között. Növekszik a hajléktalan nők és gyerekek száma is egész Európában, ami még sürgetőbbé teszi e kérdés megoldását.

Sokféle elmélet született már arra , hogyan lehetne orvosolni a problémát, mégsem hozott egyelőre egyik sem átütő eredményt. Európa-szerte a migrációs hullámok is létrehoztak egy újfajta hajléktalanságot, valamint egyre több ember kerül kilátástalan helyzetbe az egyre bizonytalanabb gazdasági helyzet miatt.

A hajléktalanok nagy része egyedülálló, de egyes országokban, például Írországban és Olaszországban gyakran egész családok kerülnek utcára.

Egész Európában születnek újabb és újabb akciótervek, amelyek arra irányulnak, hogy ezeket az embereket minél előbb visszasegítsék az életbe, és ezt próbálják elősegíteni különböző programokkal, valamint szociális házak kiutalásával. Azonban itt felmerül egy másik kérdés, hogy vajon kik azok, akik belegyeznének abba, hogy esetleg az üresen álló házukat/lakásukat átmenetileg hajléktalanoknak utalják ki? Vagy szociálisan rászoruló családoknak, például? Mert a magánkézben lévő, üresen álló ingatlanoknál (is) fennáll a veszélye annak, hogy az esetleges rongálások után senki nem téríti meg a kárt, és az, aki csak segíteni szeretett volna, szembesülni kényszerül azzal, hogy neki kell állnia a lakás renoválását, mert a beköltözők tönkeretették az ingatlant. Mert erre is van példa, sajnos.

Egészen október elsejéig én sem tudtam ezekről, de pont belekerültem egy tüntetés kellős közepébe, az akaratomon kívül. Amsterdam belvárosában dolgozom egy kávézóban, és egy illegális, de békésnek szánt tüntetés, sajnos, elfajult, így - pár arra sétáló turistával együtt - kénytelenek voltunk megvédeni a kávézót, ugyanis pont a  felettünk lévő lakást szemelték ki az ún. lakásfoglalók. Miután az álarcos fiatalok berúgták az ajtót és feljutottak az emeletre, kitűzték a zászlajukat, s erre hatalmas üdvrivalgásban tört ki az amúgy már illuminált állapotban levő tömeg.

Igazából sokáig nem is értettem miről van szó, mert sem a holland (kraken), sem az angol szó (squatting) nem volt ismerős. Ennyire számít, hogy Magyarországról jöttem, ahol a nyolcvanas években nem voltak tömegesen üresen álló házak, és nem volt letelepedni kívánó tömeg sem. A lakásfoglalás tulajdonképpen azt jelenti, hogy a tulajdonos beleegyezése nélkül elfoglalják az üresen álló ingatlant. A világon rengeteg országban ez bűncselekménynek számít, mint ahogyan október elseje óta így van ez Hollandiában is... Viszont előtte, ha valaki birtokba vett egy üresen álló ingatlant, a rendőrség nem tehetett semmit, hiszen ez nem ütközött semmilyen törvénybe.

Afrikában is nagy hagyománya van a lakasfoglalásnak, ún. telepek alakultak ki a nagyobb városok környékén, azonban itt sem csatornarendszer, sem tiszta ivóvíz nincs. Mumbaiban, Indiában körülbelül a város lakosságának fele lakásfoglaló... Ezek egy része többemeletes betonházakat foglal el, míg mások az út szélén tengetik életüket és szinte semmilyen vagyonnal nem rendelkeznek.

Európában is számos telep alakult ki, ahol nemcsak szociális, de kulturális tevékenység is zajlik. Például Berlinben az újraegyesítes után számos  állami tulajdonban lévő ingatlant foglaltak el, de sok területet ki is ürítettek, mint például 2009 novemberében a berlini Brunnenstrasse 183-at. Olaszorszagban 1968-ban kezdődtek az első lakásfoglalások, majd a mozgalom politikailag kettéosztódott, egy baloldali marxista-leninista és egy anarchista szárnyra. Olaszországban  a lakásfoglalás a kezdetektől fogva illegális. Görögországban is főleg az anarchista mozgalmakhoz kötődnek a lakasfoglalások, ott a legkorábbiak a nyolcvanas évekre tehetők. Spanyolországban pedig a hatvanas-hetvenes évekre tehető a mozgalom virágzása, amikor is az urbanizáció felgyorsulása miatt beszűkültek a lakhatási lehetőségek a nagyvárosokban, és sokan kénytelenek voltak ilyen megoldáshoz folyamodni. Angliában és Walesben is megközelítőleg tizenötezer lakásfoglaló él. Mielőtt a tulajdonos visszakaphatná a jogos tulajdonát, számos eljárást kell indítania, mivel ez nem számít bűncselekménynek, es többszáz éves múltra tekint vissza a szigetországban.

De térjünk vissza Hollandiába, ahol sikerült ezzel a fogalommal megismerkednem!

Egy héttel a törvény bevezetése előtt elfoglaltak egy korábban tűzoltóságként használt épületet, amit aztán szeptember 30-án elhagytak, majd a valódi tüntetések elsején kezdődtek.

A múltban, amennyiben egy épület már egy éve üresen állt, és a tulajdonos nem akarta kiadni vagy eladni, akkor azt bárki használatba vehette, aki lakást akart foglalni.

Egyedül akkor ütközött törvénybe ez az akció, ha az ingatlant használatba akarták venni. (Például egy hónapon belül egy bérbeadási szerződés vonatkozott rá.) Amennyiben egy ingatlant elfoglaltak, a tulajdonosnak küldtek egy levelet, és a rendőrségnek jogában állt ellenőrizni a lakásfoglalókat. Amennyiben a lakásban volt asztal, szék, ágy és egy működőképes zár az ajtón, a lakásfoglalás legálisnak minősült. Időnként a lakásfoglalók  találkozókat is szerveztek , ahol a tapasztaltak tanácsot adhattak az újoncoknak, hogy mit és hogyan érdemes elfoglalniuk.

Néha a lakásfoglalást törvényes úton is "szentesítik" mint ahogyan 1982-ben egy rotterdami épület esetében történt, ahol a lakók megegyeztek a városházával, hogy  lakbért fizetnek. Ez a legtöbb esetben a töredéke a normál bérleti áraknak. Valamint a korábbi években is hasonló volt a helyzet, több diákvárosban a diákok foglalhattak el üresen alló épületet, és a tulajdonos beleegyezésével laktak ott egy jelképes összegért. 1978 óta próbálták törvényben tiltani a lakásfoglalást, de mindig akadtak olyan politikusok, akik ellenezték ezt.

Az október elsejei tüntetésen számos holland fiatal mellett a "Fekete Blokk" is részt vett, és a feltételezések szerint az anarchista résztvevők célja a rendőrökkel való szembeszállás volt, nem pedig a lakásfoglalás betiltása elleni tüntetés. Ezért történhetett meg az, hogy ahogy közeledett a tüntetők csoportja, az elől állók ráordítottak a sétálgató turistákra, és bekergették őket a szomszédos boltokba, illetve épületekbe, valamint megtiltották -többek között nekem is- hogy telefont használjunk. Visszagondolva ez egy rendkívül logikus lépés volt, hiszen ha előbb jelezzük a rendőrség felé, hogy be akarnak törni a felettünk lévő lakásba, akkor talán sok minden másképp alakul.

Az este további részében olyan érzésem volt, mintha egy budapesti tüntetésen lettem volna, de most nem otthonról néztem, hanem résztvevőként éltem át. A füstbombák és a tégladobálás, illetve az utca közepén való tűzrakás nem kelléke egy békés demonstrációnak.  Sajnos, ezzel sokat ártottak a lakásfoglalas ügyének is, mert nagyon sokan így kerültek kapcsolatba először ezzel a fajta lakásszerzési móddal, és nem fogják ezt a jövőben támogatni, ha azt látják, hogy vandalizmussá fajul egy pénteki felvonulás. Az október elsejét követő napokban tévériporterek és újsagírók hada özönlött a kávézóba, és minden szemtanútól interjút kértek, valamint próbálták lefilmezni a hat lakásfoglalót, akiket szinte hőssé avattak a társaik, és lentről, az utcáról dobáltak fel nekik élelmet és ruhát. Idős hollandok kiabáltak fel nekik, hogy ők nem akarják eltartani a csőcseléket, és hogy ha mindenki más dolgozik és fizet lakbért, akkor nekik is ezt kellene tenniük, de mivel nem hollandok voltak, egy szót sem értettek az egészből. Majd, pár nappal kesőbb, amikor a rendőrség kivonult, hogy elvigye őket, már senki nem volt a lakásban.

 

Amíg nem olvastam utána a lakásfoglalásnak, én is a tüntetés alapján vontam le a következtetést, hogy ez egy büntetendő dolog, és semmilyen körülmények között nem szabadna ennek helyt adni. De azt gondolom, hogy túl sok rászoruló ember van, és szinte képtelenség fizetni a lakbért, ha az embernek, például diákként, saját magát kell eltartania, vagy egyedülálló anyaként kell albérletet keresnie. Tehát azt gondolom, hogy lehet, hogy ezt majd újra végiggondolják itt, Hollandiában, és más országokban is, és lehetőséget biztosítanak majd a rászoruló embereknek, hogy átmenetileg elfoglaljanak ingatlanokat, amíg nem rendeződik a helyzetük, vagy ameddig lehetőseg van rá. Magyarországon és a többi európai országban is lehetne találni valamilyen módon megoldást arra, hogy több hajléktalan ember tölthesse az éjszakát fedett helyen, főleg a rendkívül hidegnek ígérkező tél közeledtével.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.