Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Civil Gyermekkatonák - A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának reintegrációs programja
2010. március 18., csütörtök 00:00

Gyermekkatonák - A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának reintegrációs programja

Írta:  Sáfár Brigitta
Azok a gyerekek, akik fegyveres konfliktus sújtotta övezetben élnek, és akiknek családja a háború hatására szétszakadt, ki vannak téve annak, hogy erőszakkal kényszerítsék őket a háborúban való részvételre, fegyveres támadásra – sokszor akár a saját családjuk ellen. Gyermekkoruk ezen a ponton megtörik, életre szóló testi-lelki sebeket szereznek.

A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) szigorúan semleges és pártatlan; feladata, hogy segítséget nyújtson a fegyveres konfliktusok és belső zavargások árnyékában élő embereknek, és az emberi jogok örökös védelmezője szószólójaként lépjen fel a nemzetközi színtéren. Tevékenysége során kiemelt figyelemmel kezeli a gyermekeket, külön programot dolgozott ki a gyermek katonaság leküzdésére.

Programja a következő szakaszokból áll:

  • megakadályozni a gyerekek toborzását a fegyveres konfliktusok előtt és alatt és védeni a fogvatartott gyerek katonák érdekeit
  • támogatni az egykori gyerek katonák rehabilitációját fegyveres konfliktusok után
  • visszahelyezni a gyerekeket saját családjukba – amint az lehetséges.

Minden gyermeknek joga van a normális gyermekkorhoz és ahhoz, hogy érző, emberi lényként kezeljék. Mégis – háborús időkben – a gyermekek gyakran tehetetlen alanyai az agressziónak. Kínzásoknak vetik alá, bebörtönzik, vagy más módon szakítják ki őket a családjukból, esetleg ők maguk döntenek úgy, hogy elmenekülnek. Gyermekkatonák elsősorban azokból a gyermekekből lesznek, akik kiszakadtak az ismerős környezetből, nincs jövőképük és szem elől tévesztették szeretteiket.

Háborús övezetekben gyakran a szociális háló működésképtelensége, a hiányzó támogatási struktúrák, a társadalmi körülmények kergetik a gyermek katonaság csapdájába a fiatalokat. Ilyen körülmények között a fegyveres csapatokhoz való csatlakozás jelenti az egyetlen lehetőséget a tőlük való védettségre, a túlélésre. Sok esetben előfordul azonban, hogy a fegyveres csapatok a lakosság terrorizálásával, zsarolásával kényszeríti ki, hogy átadják számukra gyermekeiket. Amellett, hogy egyeseket közvetlenül a harcokban vetnek be, másokat kémnek, cselédnek és szexuális rabszolgának is használnak. Ezeket a gyermekeket megfosztják a családi élet biztonságától, a tanulás lehetőségétől és mindattól, ami egy normális felnőtt életre készítené fel őket. A gyermek katonákat toborzó fegyveres csoportoknak éppen ez a céljuk: manipulálható, a jó és a rossz fogalmát még nem ismerő, minimális veszélyérzettel rendelkező katonákat nevelni. Gyakran alkoholt és drogokat adnak nekik, ezek hatása alatt fognak fegyvert, hogy a csoport részének érezzék magukat; így még nagyobb veszélyt jelentenek – saját magukra nézve is. A háború borzalmai során őket ért trauma sokszor olyan erejű, hogy a fegyveres konfliktusok véget értével is fennmarad.

A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága arra ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyenek eleget küldetésüknek és törvény adta kötelezettségeiknek: minden erejükkel igyekezzenek megóvni a gyermekeket a rájuk leselkedő veszélytől, valamint tartsák szem előtt a Genfi Egyezményeket és a Gyermekek jogairól szóló konvenciót (38. cikk.)

Évente több ezer gyermeket ítélnek tartós szabadságvesztésre, amiért – önként vagy kényszer hatására – fegyveres konfliktusokban vesznek részt. A büntetést és az azzal járó megaláztatást nehéz feldolgozniuk és a megbélyegezettség ellehetetleníti a jövőjüket.

A Harmadik Genfi Egyezmény kimondja, hogy nem lehet büntetőeljárást indítani kiskorú ellen fegyveres konfliktusban való részvétel vádjával, és azt, hogy a háborús foglyokra vonatkozó bánásmód vonatkozik a gyerekekre is nemzetközi fegyveres konfliktus esetében. A civil lakosság védelméről – így a gyermekekéről is – a Negyedik Genfi Egyezmény rendelkezik, valamint 1977-es I. Kiegészítő Jegyzőkönyve. A nem nemzetközi fegyveres konfliktusok esetében a gyermekek biztonságát az 1949-ben elfogadott Genfi Egyezmény 3. cikke, valamint 1977-es II. Kiegészítő Jegyzőkönyve garantálja.

Háborús időkben előfordul, hogy az erőszakos cselekmények elkövetői gyermek katonák. De vajon felelősségre vonhatóak-e tetteikért? Egyfelől sokkal inkább felelősek azok a felnőttek, akik kényszerítik, vagy csak éppen engedélyezik a gyermekek részvételét az erőszakos cselekményekben. Másrészt viszont a gyermekek is ugyanolyan bűnösek, mint minden katona, aki megsérti az emberi jogi törvényt. Mindenesetre a Genfi Egyezmények és Kiegészítő Jegyzőkönyveik szigorúan tiltják a halálbüntetés bevezetését a 18 évesnél fiatalabb érintettekre vonatkozólag.

A gyermekkatonaságban érintett gyermekekkel kapcsolatosan különleges intézkedésekre van szükség. A Nemzetközi Vöröskereszt küldöttei mindent megtesznek, hogy az őrizetben lévő gyermekeik jogai ne sérüljenek és – többek között – a következő feltételekre kötelezik a hatóságokat:

  • a fogva tartott gyermekek minden esetben a felnőttektől külön legyenek elhelyezve, kivéve, ha a felnőtt a családtagjuk
  • amennyiben hosszantartó fogva tartásra kell számítani, akkor a gyermeket át kell szállítani egy kifejezetten kiskorúak számára létrehozott intézménybe
  • a gyermeknek biztosítani kell a lehetőséget a közvetlen, rendszeres és gyakori kapcsolattartásra a családjával
  • korának megfelelő étkezési, higiénés és orvosi ellátást kell biztosítani
  • amikor csak lehet, biztosítani kell a szabad levegőn való tartózkodást
  • lehetőséget kell biztosítani a gyermeknek tanulmányai folytatására.

Azok a gyermekek, akik elvesztették szüleiket, sokkal veszélyeztetettebbek, az ő esetükben nagyobb a kockázat, hogy fegyveres csoportok markába kerülnek. A másik kockázatos csoport azoké a gyerekeké, akiket elrabolnak szüleiktől.

A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága arra törekszik, hogy a családokat együtt tartsa, amikor pedig egy fegyveres konfliktus szétszakítja, megpróbálják újraegyesíteni a családokat. Igyekszik biztosítani az elszakadt gyermekek védelmét: addig, amíg nem sikerül visszahelyezni őket a saját családjukba, befogadó szülőknél vagy intézményben helyezi el őket.

Azok a gyermekek, akik a harcok során mély testi, lelki és társadalmi sebeket szereztek, sokszor reménytelenül gyógyíthatatlannak tűnnek, de a megfelelő gondoskodás segíthet nekik talpra állni. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága programjával segíti őket, hogy felkészülten vágjanak neki az életnek. Háborús konfliktus után a gyermekek jelentik az egyetlen lehetőséget a társadalmak számára, hogy újjáépíthessék magukat. Éppen ezért a békeegyezményekben különös figyelmet kell fordítani a gyermekek szükségleteire.

Alapvető fontosságú, hogy a reintegráció során az intézkedések figyelembe vegyék a társadalmi, pszichológiai és egészségügyi aspektusokat. Kiemelt prioritás, hogy a gyermek visszakerüljön a családjába, a biztonságot adó, ismerős környezetbe. Amennyiben a családi környezetben a megfelelő ellátás anyagi nehézségekbe ütközik, úgy a helyi hatóságokhoz pénzügyi segélyért folyamodnak. Ideális esetben az egykori gyermek katonákat visszahelyezik az oktatási rendszerbe vagy segítenek számukra munkát találni a megfelelő szakképzés után. Sajnos – minden igyekezet ellenére – előfordul, hogy néhányan az átélt erőszak és félelem hatására képtelenek visszailleszkedni a családba, ilyenkor megfelelő – hosszantartó – terápiára van szükség. Mivel a fegyveres konfliktusok során általában összeomlik az ellátó rendszer, a Vöröskereszt saját pszichoszociális támogatóprogramot indított útjára, amelyet a gyermekkatonák esetében is sikerrel alkalmaz.

A gyermekkatonák leszerelési és reintegrációs programja egyike a Nemzetközi Vöröskereszt Mozgalom legfontosabb tevékenységének a háborús övezetekben. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága együtt dolgozik a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetségével, a Nemzeti Társaságokkal és más humanitárius szervezetekkel, hogy az adott szituációnak, helynek megfelelően kezelhesse a gyermekkatonaság problémáját.

Sierra Leone-ban a helyi Vöröskereszt Nemzeti Társaság, a Nemzetközi Mozgalommal karöltve hozta létre „Gyermek érdekképviselet és rehabilitációs program”-ját, mely a fegyveres konfliktusban részt vett kiskorúak társadalmi visszailleszkedését segíti. Rendkívül fontosak a hasonló programok, hogy ne a gyermekek fizessék meg a felnőtt társadalom háborújának árát, hiszen azok a felnőttek a felelősek a gyermekek szenvedéseiért, aki a törvényt megsértve kiskorú katonákat küldenek a harctérre. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága arra is felhívja a figyelmet, hogy a gyermekek sebezhetőségét azáltal is csökkenthetik, hogy stabilizálják életkörülményeiket. A stabilitás alapja a család: összetartani a családokat a fegyveres konfliktus által sújtott területeken, illetve újraegyesíteni őket, ha mégis megszakadt volna a kapcsolat a családtagok között a háborús viszály során.

A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága ezen programjával, más – gyermekek jogait védő szervezettel együtt – azon dolgozik, hogy a fegyveres konfliktus által érintett gyermekeket visszahelyezze a családba. Az egykori gyermekkatonák támogatásra szorulnak, hogy képesek legyenek összeszedni összetört gyermekkoruk darabjait és elinduljanak előre, a szebb, félelem és erőszak nélküli jövőbe.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.