Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Civil Foglaltház, másképp
2014. szeptember 05., péntek 14:54

Foglaltház, másképp

Írta:  Szabó Gabi

 

 

Vajon mit rejt belülről egy gyárépület? Miért élnek fiatalok és idősek foglaltházakban? Hogyan szerveződik a maastrichti vegán közösség? Milyen előnyökkel jár a vegán életmód? 

Amikor pár hónapja megérkeztem Maastrichtba, annyit tudtam Hollandia egyik legrégebbi városáról, hogy itt írták alá a maastrichti szerződést 1992-ben, ami aztán szép lassan az Európai Unió kialakulásához vezetett. Minden délután munkából hazafelé bicikli hiányában a buszról figyeltem az inkább belgának tűnő város utcáit, mígnem megakadt a szemem egy fura, fémből készült szoborcsoporton egy gyárkomplexum mellett. Pár nappal később, mikor eldöntöttem, hogy kiderítem, mit keresnek egy elhagyatott gyárépület közelében színesebbnél színesebb graffitik és furcsa szobrok, egy lengyel kolléganőm meghívott egy vegán főzőestre. A főzés pedig pont ezen a furcsa helyen volt, egy hatalmas tölgyfára épített faház konyhájában. Mikor először megérkeztünk a barátaimmal az estre, azt éreztük, hogy a legvadabb gyerek- és kamaszkori álmaink válnak valóra. Fel-alá mászkáltunk az épületek között, képeket készítettünk és rögtön felmásztunk a fa tetejére épített faházba. A faház teraszán fiatalok beszélgettek és nevetgéltek, némelyikük füves cigit sodort, vagy biosört ivott, és az egész jelenet inkább egy hetvenes évekbeli hippifilmre hasonlított, mintsem egy kora júniusi holland estére.

A barátaimmal a kedd esti főzés állandó programmá vált, és heteket töltöttem azzal, hogy megismerkedhessek azokkal, akik a főzőestet indították, illetve akik szobafoglalóként az elhagyott gyárhelyiségekben élnek. Bár én nem tudnám elképzelni, hogy beköltözzek egy elhagyott gyárépület egy sarkába, de valahogy mégis vonzónak tűnik, hogy lehetséges lakbér nélkül, kommunaszerű körülmények között, „erőszakmentes” elveket követve élni a város közepén. A közösség legidősebb lakója egy nyolcvanon túli bácsi, aki már évek óta a saját maga által felépített falak között él az elfoglalt épület egyik elkerített területén. Az egyik főzés alkalmával megkérdeztem az egyik ott lakó fiatal srácot, hogy mi vitte őt rá, hogy beköltözzön egy elhagyott gyárépületbe, a válasza az volt, hogy csak ki akarta próbálni, hogy milyen szabadon élni az egyetem befejezése után, kötöttségektől mentesen.

 

 

Hollandiában 2010. október 1-jétől a házfoglalást törvény tiltja. Amikor a törvény bevezetésre került, hatalmas ellentüntetést szerveztek Amszterdamban. Akkoriban egy belvárosi kávézóban dolgoztam, és az ellentüntetők a kávézó feletti lakást foglalták el, miközben a rendőrség páncélozott járművekkel próbálta visszaszorítani az egyre agresszívabbá váló tüntetőket. Kevésszer volt halálfélelmem az életemben, de amikor aznap beszorultunk a kávézó pincéjébe, mert a rendőrök és tüntetők összecsaptak és tüzet gyújtottak az utcán, akkor azt gondoltam, hogy ez a házfoglalás egyáltalán nem tűnik civilizáltnak vagy békésnek. Aztán később, ahogy utána olvastam, megtudtam, hogy a hatvanas években a növekvő népesség házigénye megnövekedett, de nem voltak elérhető ingatlanok a piacon. Sok-sok ház és irodaépület üresen állt akkoriban, mert a tulajdonosok így próbálták befolyásolni és feljebb nyomni az ingatlanpiaci árakat. A házfoglaló mozgalom egyfajta spekuláció-ellenes arculatot öltött, és évtizedekig megtűrt volt Hollandiában. A nyolcvanas években azonban egyre inkább kezdett anarchista mozgalommá alakulni, és a társadalom is megosztottá vált a házfoglalás kérdésében.

Így hát szinte csodának számít, hogy Maastrichtban, ami hétvégénként megtelik főként nyugdíjas korú belga, német és francia turistákkal, akik a luxusüzletekben szeretnék elkölteni a pénzüket, megmaradt az elmúlt tizenöt évben egy hatalmas terület, ami tulajdonképp senkié. Az elfoglalt kőépület egyfajta kulturális központtá nőtte ki magát, ahol üzemel egy koncertterem, mozi, színház, és időről időre helyet ad irodalmi és zenei fesztiváloknak is. A gyárépülettel szembeni faház pedig heti háromszor alternatív konyhaként nyitja meg az ajtaját az érdeklődők előtt. A konyha keddenként vegán főzésnek, pénteken az úgy nevezett ételbanknak (a pénteki piacról kapott zöldségek és gyümölcsök elajándékozása és közös főzés az ott lakókkal és bárkivel, aki arra téved), szombatonként pedig kenyérsütésnek ad helyet.

Vegetáriánusként (és lassan vegánként) lelkesen kezdtem járni a keddi programra, ahol megtanultam többek között sajttortát sütni kesudióból készített sajttal, céklás humuszt készíteni, uborkalevest főzni és még sok minden más finomságot készíteni bármiféle tejtermék (és persze hús) hozzáadása nélkül. Évekig küzdöttem magammal, hogy vajon át tudnék-e térni a vegán életmódra, hiszen az már csak egy lépcsőfok attól, ahol most vagyok. De sajnos még mindig vannak nehézségeim, főleg olyankor, amikor otthonról érkezik sütemény, amiben van tojás, vaj és tej is…

A pszichológiát hallgató Carolin szerint, aki már hónapok óta állandó tagja a főzőestnek, a fő célja ennek a keddi estének, hogy segítsen összehozni a már vegán embereket Maastrichtban, illetve hogy megmutassa azoknak, akik még csak ismerkednek ezzel az életmóddal, hogy mennyire változatos és ízletes tud lenni ez az étkezési forma. És valóban, az este hétkor kezdődő főzőszeánsz alatt három fogást készítünk el, és mind a három fogás megállná a helyét bármelyik színvonalasabb éteremben is. A különbség csak annyi, hogy itt öt eurót kell fizetni érte és még jól is érezzük magunkat, miközben zöldséget pucolunk, mosogatunk vagy épp kenyeret dagasztunk.

 

 

A résztvevők között sokan azzal érvelnek a vegán életmód mellett, hogy ez az egyetlen járható út a jövőben. Ezt vallja Julian is, aki a Maastrichti Egyetemen tanult jogot, és a szakdolgozatát az állatjogokból írta. Szerinte a hús- és tejipar környezetre gyakorolt káros hatásai nem fenntarthatóak a jövőben és pár évtizeden belül mindenki vegán lesz, mert nem lesz más út a fenntartható fejlődéshez. Ha belegondolunk abba, hogy az állattartás sokkal nagyobb mértékben felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásáért, mint az autóhasználat vagy a légi közlekedés, akkor megérthetjük, hogy miért érvelnek a veganizmus és vegetarianizmus mellett egyre többen a fenntartható fejlődés szószólói is. Nem beszélve arról, hogy az egészségre gyakorolt hatásai is bizonyítottan pozitívak a főleg növényalapú étkezésnek.

Akkor mi az oka, hogy még mindig azt hallhatjuk mindenhonnan, hogy növényektől nem kaphatjuk meg a szükséges fehérjét vagy hogy feltétlenül tehéntejet kell inni ahhoz, hogy a csontjaink ne töredezzenek szét? Vajon miért nem a majom vagy tigris tejét? Vagy miért nem reklámozzák, hogy a spenótból több kalciumot tudunk feldolgozni, mint a tehén tejéből, amit az európai lakosság több mint fele amúgy sem tud megemészteni. Valószínűleg az ésszerű válaszok itt is a pénz és érdekek mögött rejtőznek, és rajtunk múlik, hogy mit hiszünk el, és mit eszünk meg abból, amit próbálnak nekünk eladni. Ha Marx és Engels még élnének, valószínűleg mosolyogva vennének részt a növekvő maastrichti alternatív közösség politikai és gazdasági vitáiban és főzőestjein, és örömmel tapasztalnák, hogy vannak még olyanok, akik hisznek az egyenlőségben, a közös tulajdon fejlesztésében, az erőszak- és kizsákmányolás-mentes fenntartható fejlődésben és a munkamegosztásban.  

 Fotók: Süle Viktória

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.