Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Civil Mit tudhat egy hajléktalan?
2012. máj. 03., csütörtök 06:40

Mit tudhat egy hajléktalan?

Írta:  Kertész Anna

homeless

Nem adománygyűjtéssel segítünk az utcán élő emberek sorsán, hanem megtanítjuk őket arra, hogyan tudják saját érdekeiket érvényesíteni, több esélyt nyerve ezzel a munkaerőpiacon és egyben a többségi társadalomban való elhelyezkedésre.” – irányít útba Horváth Kinga Zsófia, a Mathias Corvinus Collegium hajléktalanügyekkel foglalkozó csoportjának munkatársa, aki egy kifejezetten az utcán élőknek szervezett őszi tehetségkutató műsor sikerén fellelkesedve vágott bele a hajléktalanság problémáját újszerűen megközelítő mentor-programba. Miért van minderre szükség és milyen alternatívát jelenthet ez a képzés az elzárásokkal, aránytalan szankciókkal és mérhetetlen közönnyel terhelt társadalmi csoport számára?

A hagyományos álláskeresési tréningekkel szemben a Szakkollégium önkéntesei a motivációra helyezik a hangsúlyt, hogy a tartósan, akár 20 éve munkanélküliként résztvevők is érezzék, önerőből, kis segítséggel és gyakorlati tapasztalattal ők is képesek változtatni. Hat hajléktalan mentor vehetett részt kommunikációs, karrier – és informatikai tréningen és az itt megszerzett tudást közel 15-20 főnek adták át pár hónapon keresztül. Nincsenek hangos sikerek, de a mentorálás célja nem az azonnali elhelyezkedés vagy önálló lakhatás feltételeinek a megteremtése. „Sokkal inkább közösséget, célokat és az ezek eléréséhez vezető eszközökkel akartuk megismertetni a BMSZKI lakóit. Mert adva volt a kérdés: mi az, amivel mi egyetemisták a leginkább rendelkezünk? Motiváltak vagyunk, van jövőképünk és tervezünk. Ebben a közegben éppen ezek az értékek vesznek el, amint évről-évre kevesebb lehetőség mutatkozik a kitörésre.” – vall a kezdetekről Kinga – „Ha hajléktalanok adják át a tapasztalataikat sorstársaiknak, egyrészt egy sokkal elfogadóbb és nyitottabb közegben találják magukat az állástalanok, másrészt pedig eredményesebbé válik a befogadás is. Felismerik, hogy nem adhatják fel, tenniük kell azért, hogy kikerüljenek a jelenlegi helyzetükből és a szavakon túl, azokat erősítve jó példaként állnak előttük a mentorok, akiknek sikerült. Négyen közülük állást kaptak és páran önkormányzati lakásba is továbbléphettek.

A sikeresen végzettek és teljesítők táborát erősíti István, aki 52 évesen saját elmondása szerint nem gondolta volna, hogy még vár rá valami. Évekkel ezelőtt nyilvánították rokkantnak, nyugdíjra még nem jogosult, állást pedig tartósan nem sikerült találnia. A programra is a kíváncsiság, és persze a tenni akarás sodorta. A kezdeti félelmei ellenére hamar feloldódott, élvezte a társaságot, sokat tanult a kezdeti tréning alkalmakon, és a későbbiekben saját sorstársaitól. „Még mindig vannak ezek a sztereotípiák, hogy aki hajléktalan lesz, az a saját vizeletében fetreng az aluljáróban. Mi vagyunk az élő példák rá, hogy ez nincs így. Dolgozni akarunk, csak kapjunk egy esélyt. Több hajléktalanszállón is laktam, pár éve pedig párkapcsolatba kerültem és azóta együtt élünk. Munkám is akad szerencsére. Ahogy visszajöttem a BMSZKI-ra nincsenek rossz érzéseim, de az ember ezt az állapotot nem felejti el soha.”

A hajléktalanok is mutattak újat a felkészült pszichológusoknak, trénereknek és önkénteseknek, akik a gyakorlati alkalmakon figyelhették meg először milyen hétköznapi buktatókkal és hendikeppel indulnak a BMSZKI lakói egy egyszerű álláskeresés során. A munkáltatók egy-egy hosszabb kimaradás okát firtató rutin kérdései könnyen válhatnak támadási felületté, ahogy az történt Szilvi esetében is, aki vidékről menekült gyermekével a fővárosba egy komoly bántalmazói kapcsolat elől, majd egyedül volt kénytelen helyt állnia, minden szülői, intézményi támogatás híján. Így talán nem meglepő, hogy a megtört és elcsigázott asszony még egy állásinterjút szimuláló gyakorlat során is, amikor elhangzik a kérdés, hogy mi legyen a munka, amire alkalmazzuk, a konyhai kisegítő cseppet sem hálás szerepét vállalja fel. Talán tudja, ennél nagyobbat még játékból sem szabad álmodnia. „A segítő szakmában elhelyezkedők sok esetben csak a tévéből vagy a médiából tudják mi a hajléktalanság, de az elhelyezkedés és kitörés nehézségeit, problémáit nem ismerik, így nehezebben tudnak segíteni a speciális helyzetbe kerülteken.” – mondja István, aki szerint a társadalmi közönyt és előítéleteket a legnehezebb áttörni, és csak remélni tudja, hogy a jelenlegi program majd több hozzá hasonlóan nehéz életkörülmények között élő számára jelentheti a kezdeti lépést.

És hogy mi kell ahhoz, hogy a reményvesztett helyzetben lévők ne adják fel, elmenjenek a következő állásinterjúra, vállalják a következő elutasítást is? A résztvevők szerint egy hasonló program folytatása, mert a Szakkollégium tréningjei azokat a hézagokat pótolják, ahol a társadalmi támogatásra igazán szükség van: készség-fejlesztés, karriermenedzsment, önbizalom-fejlesztés és kapcsolat-építés. Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy egyre többen felismerik majd, nem lehet önerőről és önmenedzselésről beszélni, ha az alapokhoz nem nyújtunk - sok esetben az intézményrendszeri hiányosságokat pótló, rugalmas és célirányos segítséget.

A projekt a NESCAFÉ 3in1-Effekt pályázatának köszönhetően valósult meg, amin a Hajléktalanokkal a hajléktalanokért csapata 1 millió Forintot nyert.

foto:sxc.hu

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.