Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Civil Felzárkózási Stratégia - Emberi jogi szempontok
2012. április 13., péntek 00:00

Felzárkózási Stratégia - Emberi jogi szempontok

Írta:  Gabi

kép2

Magyarországi, – romákkal és romákért tevékenykedő roma és nem roma civilek civil szervezetek együttműködésében elkészült egy, a magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiával kapcsolatos civil szakmai észrevételeket tartalmazó dokumentum, a Stratégia szakmai értékelésében és továbbfejlesztésében közreműködő európai és hazai szereplők számára.

A civilek észrevételeinek célja, hogy növeljék a 10 éves stratégia szakmai elfogadottságát, és segítsék annak hatékonyabb, kormányokon is átívelő megvalósulását. A dokumentum az emberi jogok, oktatás, foglalkoztatás, lakhatás, és kultúra területén, valamint a roma nők esélyegyenlősége kapcsán, és az érintettek részvétele szempontjából fogalmaz meg szakmai véleményt. dr. Átol Dorottya az Amnesty International Magyarország képviseletében vett részt a civil szervezetek munkájában:

Mi késztette a civileket arra, hogy együtt megszólaljanak a Nemzeti Felzárkóztatási Stratégia kapcsán, és kiadjanak egy közös állásfoglalást?

 Ez a civil összefogás már 2011 elején létrejött, amikor összeültek a romák jogaiért küzdő, roma és nem roma civil szervezetek, az Európai Roma Jogok Központja szervezésében, hogy kialakítsanak egy közös álláspontot a magyar EU-elnökség egyik prioritásának tartott uniós roma keretstratégiával kapcsolatban. Az Amnesty International ezen kívül része egy európai szintű civil szervezeti együttműködésnek, az Európai Romaügyi Koalíciónak is (European Roma Policy Coalition[1]), amellyel uniós szinten kampányolunk és lobbizunk roma-ügyekben. A célja ennek, és a magyarországi civil szervezeti együttműködésnek az volt, hogy elérjük, az uniós keretstratégia létrejöttét, másrészt, hogy az valóban a roma lakosság érdekeit szolgálja, és jogaik védelmét garantálja. Később ezt az együttműködést vittük tovább a nemzeti stratégia kapcsán is.

Tavaly nagyjából ilyenkor, április 8-án, a Budapesten megrendezett roma platform találkozó helyszíne előtt tartottunk egy civil tüntetést, amellyel annak a kifogásunknak adtunk hangot, hogy pont az érintetteket, a roma közösségeket, és a civil szervezeteket nem vonták be a keretstratégia elkészítésébe. Amire még felhívtuk a figyelmet, hogy miközben a keretstratégia készült és Magyarország vitte az EU-elnökséget, Gyöngyöspatán roma embereket származásuk miatt ért napi rendszerességgel fenyegetés és zaklatás, anélkül hogy véleményünk szerint a magyar hatóságok hatékonyan beavatkoztak volna, vagy a magyar kormány, illetve az Unió felemelte volna szavát a diszkrimináció és a rasszista erőszak ellen. Sőt az akkor készülő keretstratégiában nem sok szerep jutott ennek a kérdésnek, illetve az emberi jogok védelmének.

 

Mindeközben az EU készült az egységes roma keretstratégia elfogadására….

Végül szerencsére elkészült az uniós keretstratégia, és végső változatában már kicsit nagyobb hangsúllyal szerepeltek az emberi jogok. Tehát valamennyire sikerült javulást elérni. Mindazonáltal már akkor is jól látszódott, hogy a döntő az lesz, hogy a tagállamok külön-külön milyen stratégiákat készítenek, és hogy azok elkészítésébe és végrehajtásába mennyire vonják be a roma közösségeket és a civil szervezeteket, illetve, hogy az Unió mennyire lesz képes ellenőrizni és betartatni a keretstratégiát.

 

A stratégiák kidolgozásába mennyire volt beleszólása a civileknek?

Az uniós keretstratégia készítésébe csak nagyon korlátozott mértékben, talán csak brüsszeli informális lobbizással tudtak a civilek valamelyest beleszólni. A magyar nemzeti stratégia kapcsán volt elvileg egy minisztérium által tartott, rövid konzultációs folyamat, de ebben – tudomásom szerint – nem sok civil szervezet tudott részt venni. Nem igazán volt lehetőség érdemi konzultációra. Mi is csak az írásbeli véleményezési szakasz részeként, tavaly november elején nyújtottunk be egy kritikai véleményt a nemzeti stratégiához.


Mi történt a stratégia megszületését követően?

A kormány annak elkészülte után még kevésbé adott lehetőséget a nemzeti stratégiáról való konzultációra, a civil szervezetek a Partners Hungary Alapítvány vezetésével mégis folytatták az ezzel kapcsolatos együttműködést. Szerintünk a részvételi lehetőségeknek nem kellene elapadniuk a dokumentum létrejöttével, hanem fontos, hogy az érintett roma közösségek és a civil szervezetek beleszólhassanak a stratégia végrehajtásába és annak ellenőrzésébe is.


Mit szeretne elérni ez a nagy méretű civil összefogás  a nemzeti stratégia kapcsán?

A célunk, hogy észrevételeinkkel és javaslatainkkal hozzájáruljunk a nemzeti stratégia szakmaiságának növeléséhez, annak hatékony végrehajtása érdekében. Ez a stratégia tíz évre szól, 2011-től 2020-ig, ezért kormányokon átívelő, hatékony végrehajtását szeretnénk elérni. A most márciusban közzétett közös állásfoglalásunk tulajdonképpen egy civil árnyékvélemény arról, hogy mit találunk problematikusnak a stratégiában, illetve annak végrehajtásában mi lenne a fontos, min lehetne javítani. A munkában nagyon sokféle civil szervezet vett részt, született elemzés többek között a lakhatásról, oktatásról, és a roma nőkkel kapcsolatos kérdésekről is. Első körben egy rövid anyagot a nemzeti stratégiákat felülvizsgáló Európai Bizottságnak juttattunk el.

 

kép1Melyek a fontosabb észrevételeitek és javaslataitok?

A nemzeti stratégiával kapcsolatos általános észrevételként azt kiemeltük, hogy abban ugyan megfogalmazódtak jó célok és irányok, de legtöbbször nem rendeltek hozzájuk konkrétumokat, hiányoznak a pontosabban meghatározott célok, eszközök, források, valamint sokszor a felelős intézmények, illetve személyek is. Ez nagy mértékben gyengítheti a stratégia hatékony végrehajthatóságát. A másik általános, több részterületre is érvényes véleményünk, hogy a stratégiai célok sokszor ellentmondásban állnak a nemrég elfogadott törvényekkel, ami szintén kérdésessé teszi azok gyakorlati megvalósíthatóságát.

 

Az Amnesty International – a Társaság a Szabadságjogokért és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda munkatársaival együttműködésben – elsősorban emberi jogi szempontból vizsgálta a nemzeti stratégiát. Röviden és tömören azt állapítottuk meg, hogy alapvetően hiányzik a stratégiából az emberi jogi megközelítés, és nincsenek a dokumentumban megfelelő diszkrimináció-ellenes célok és intézkedések sem.

 

Ehhez kapcsolódó, érdekes tapasztalatunk volt, amikor az Országgyűlés emberi jogi bizottsága[2] tavaly novemberben tárgyalta a nemzeti stratégiát, amelyre meghívtak minket, igaz, hogy megszólalási jogot már nem kaptunk. A stratégiáról Balog Zoltán, társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár, illetve egy lelkésznő, egy lelkipásztor, és egy akadémikus büntetőjogász számoltak be. Az ülésen mindössze egyszer vagy kétszer említették meg az emberi jogokat, akkor is szinte csak mellékesen, de olyan fogalmak, mint például kirekesztés vagy rasszizmus el sem hangzottak.

 

Ez jól tükrözi a nemzeti stratégiába foglalt szemléletet is, amely szintén csak névlegesen tér ki a jogok védelmére, érdemben azonban nem foglalkozik velük. Hiányzik a dokumentumból az a felismerés is, hogy a roma emberek elsősorban az őket érő hátrányos megkülönböztetés és kirekesztés miatt vannak aránytalanul nagy arányban a mély-szegénységben élők és a leszakadó rétegek között. Beadványunkban felhívtuk a figyelmet, hogy az integrációban addig nem lehet áttörést elérni, amíg nem ismerjük fel a jogok védelmének fontosságát, és azt, hogy elengedhetetlen a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés az oktatásban, foglalkoztatásban, lakhatásban, és más fontos gazdasági-társadalmi területeken.

A stratégia első változatának másik megdöbbentő hiányossága az volt – különösen annak fényében, hogy milyen jogsértések történtek Gyöngyöspatán -, hogy megalkotói nem tartották fontosnak az etnikai előítéletből elkövetett bűncselekmények megemlítését. Az Amnesty International által a tavaly novemberben beadott kritikai vélemény következtében végül ez már bekerült mint téma a nemzeti stratégia végső változatába, azonban nagyon problematikus módon. Ugyanis ugyanabban a fejezetben, ahol elismeri a stratégia, hogy a cigány emberek gyakran válnak gyűlölet- bűncselekmények célpontjaivá, illetve az államnak kötelessége ez ellen hatékony intézkedéseket hozni, azt is leírja egyúttal a stratégia, hogy a romák egyben a bűnelkövetés kibocsátói is. Ezzel tulajdonképpen teljesen megalapozatlan félrevezető módon, pont az eredetileg a helyzetük javítására hívatott stratégia bélyegzi meg a cigány embereket. Ez a stigmatizálás pontosan azt az előítéletességet – és azon keresztül a gyűlölet-bűncselekményeket - táplálja, amellyel szemben az államnak kötelessége mindenki számára védelmet nyújtani.

 

A észrevételekkel a rövid távú cél a Bizottság tájékoztatása volt, mi az az eredmény, amivel hosszú távon elégedettek lennétek?

Az Amnesty számára fontos, hogy folytatódjon ez a civil együttműködés a jövőben is, akár azzal, hogy rendszeresen megvizsgáljuk, hogy alakul a stratégia gyakorlati megvalósítása. Emellett szeretnénk elérni, hogy a stratégia végrehajtásában, a hozzájuk kapcsolódó cselekvési tervek kialakításában, nagyobb szerepet kapjanak a roma közösségek és a civil szféra is, mind nemzeti, mind uniós szinten. Természetesen az uniós keretstratégia és a hozzá kapcsolódó nemzeti stratégiák még frissek, tehát érthető, hogy formálódóban van a működésük. Ezért próbáljuk uniós és nemzeti szinten is elérni azt, hogy jöjjön létre egy valóban inkluzív, érdemi konzultációra lehetőséget adó, formális részvételi rendszer a nem-kormányzati szereplők számára. Jelenleg ez csak korlátozott mértékben lehetséges, és uniós szinten szinte csak informálisan működik. Az mindenesetre biztató jel, hogy az EU szervezésében a civil együttműködésünk két képviselője – a Partners Hungary és a Romaversitas egy-egy munkatársa – lehetőséget kapott észrevételeink szóbeli prezentációjára március 6-án, egy az unió és a magyar kormány, valamint a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség képviselői számára szervezett találkozón.

 

Mik az eddigi tapasztalatok a javaslatok sorsáról?

A javaslatainkat még csak nemrég, március elején hoztuk nyilvánosságra. Arra hivatalos reakció tudtommal még nem érkezett, viszont az Európai Unió Bizottsága most készíti a nemzeti stratégiák felülvizsgálatát, amelyben reményeink szerint a mi észrevételeinket és javaslatainkat is figyelembe veszik.


kép5Az Amnesty számára van egy kiemelten fontos terület, a rasszista bűncselekmények.

Valóban, az Amnesty International Magyarország számára az ezzel kapcsolatos legfontosabb téma a gyűlölet-bűncselekmények, illetve azon belül az etnikai indíttatással elkövetett bűncselekmények, és az azokra adott állami válaszok vizsgálata. Említettem korábban, fontos, hogy a nemzeti roma stratégia kimondja, hogy az állam kötelessége fellépni a rasszista bűncselekményekkel szemben. Érdemes kibontani, hogy mit is jelent ez az állami kötelezettség. Egyrészt olyan jogszabályi hátteret kell kialakítani, amely lehetővé teszi a jogalkalmazók – elsősorban a rendőrség és az igazságszolgáltatás különböző szervei – számára, hogy hatékonyan lépjenek fel az előítéletes motivációval elkövetett bűncselekmények ellen. Másrészt elengedhetetlen egy megfelelő intézményi háttér működtetése, amelynek része egy  gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos adatgyűjtésen alapuló országos monitoring-rendszer felállítása, a rendőrség számára a gyűlölet-bűncselekmények hatékonyabb felderítését célzó bűnügyi protokoll kidolgozása, az ezekkel kapcsolatos képzések indítása, valamint ezen bűncselekmények sértettjei és családjuk számára megfelelő áldozat-segítési mechanizmusok fenntartása. Mindezen ajánlásokat már a 2010 végén bemutatott jelentésünkben megfogalmaztuk. Jelenleg pedig a TASZ-szal, NEKI-vel és a Magyar Helsinki Bizottsággal közösen fogalmaztunk meg ajánlásokat, és lobbizunk, hogy a készülő új büntető törvénykönyvben valóban a leghatékonyabban alkalmazható jogszabály szülessen meg a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatban. 


Mi lehet a hozzáadott értéke egy globális civil szervezet megszólalásának ezekben a témákban?

Legyen szó akár globális vagy helyi szervezetről, nem csak az Amnesty-ről, a civilek munkája mindenképp hozzáadott értéket jelent. Már csak azért is, mert a civil szervezetek teljesen más szemszögből tudnak beszámolni a helyzetről, az adott problémáról, mint a kormány vagy az állami intézmények. A civil szervezetek általában gazdag helyi tapasztalatokkal rendelkeznek, ezért adott esetben felhívják a figyelmet bizonyos gondokra, beszámolnak arról, hogy egy-egy intézkedésnek milyen hatása van nemzeti szinten, vagy épp hogyan valósul meg a helyi közösségekben. Globális szervezeteknél, mint az Amnesty pedig fontos a nemzetközi tapasztalat, és a nemzetközi jó példák ismerete, amely alapján megfogalmazzuk ajánlásainkat.

Sajnos manapság eléggé divatos azzal vádaskodni, hogy a civilek mennek külföldre árulkodni. Ez nem csak nagyon káros, hanem félrevezető és teljesen hamis képet fest a munkánkról. A civil jogvédők küldetése az embereket érő jogsértések feltárása, és azok megszüntetése, a mindenkori kormányok felé megfogalmazott ajánlások, követelések révén. A követelések pedig egyszerűen azokon az emberi jogi normákon alapulnak, amelyek teljesítését az országok önként vállalták, mikor aláírtak egy-egy nemzetközi emberi jogi dokumentumot, vagy csatlakoztak olyan szervezetekhez, mint például az Európa Tanács. Amikor egy nemzetközi szervezetnek elmondja például az Amnesty a véleményét a magyar emberi jogi helyzettel kapcsolatban – mint ahogy azt tettük az ENSZ-ben Magyarország Egyetemes Időszakos Felülvizsgálata (UPR) során –, azt szeretnénk elérni, hogy a nemzetközi szervezetek kívülről nyomást gyakoroljanak a hazai döntéshozóra a helyzet javítása, az adott jogsértés felszámolása érdekében. Ez mindannyiunk érdeke. A civilek részéről ez egy abszolút építő hozzáállás, hisz csak azt szeretnénk elérni, hogy az adott döntéshozók és végrehajtók, a kormányok és a hatóságok az emberi jogi normák szerint járjanak el.


Mi lehet a nemzetközi fellépés eredménye?

Nemzetközi színtéren fontos felhívni a figyelmet bizonyos emberi jogi problémákra és azok lehetséges megoldására, mert ez hatással lehet a kormányokra és egy ország emberi jogi helyzetének alakulására. Ez nem csak nemzetközi sajtófigyelmet jelent, hanem azt is, hogy nemzetközi szervezetek tudomást szereznek egy adott emberi jogi problémáról, és számon kérik a kormányon emberi jogi kötelezettségét. Arra, hogy a nemzetközi nyomásgyakorlás működik, jó példa az előbb már említett ENSZ kereteiben zajló UPR, amely során Magyarország elfogadta és vállalta a végrehajtását a több tagállam által is megfogalmazott javaslatoknak a gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni állami fellépés javítása érdekében. Ebben jelentős szerepe volt az Amnesty-nek, és mindazon civil szervezetnek, amelyek benyújtottak árnyék-jelentést a Felülvizsgálathoz.

 

Az Amnesty International szempontjából óriási jelentőségű az is, hogy van egy több mint 3 milliós tagságunk világszerte, akiket levélírással, petícióval vagy más akciókkal mozgósítunk. Annak hatalmas ereje van, ha adott esetben akár több százezer, vagy több millió ember is egy-egy ügy mellé áll. A szervezetünk célja, hogy emberi jogi problémákat tárjon fel, és azok megoldása érdekében, pozitív emberi jogi változásért kampányoljon, többek között emberek tömegeinek mozgósításával. Magyarországon még meglehetősen kicsi a táborunk, ezért arra buzdítanék mindenkit, hogy ha zavarják az igazságtalanságok vagy az egyenlőtlen bánásmód, akkor tegyen is ellenük, és csatlakozzon hozzánk.

 

[1] Ennek tagja 12 nemzetközi civil szervezet, köztük a Nyílt Társadalom Intézet is

[2] Emberi jogi, kisebbségi, civil-, és vallásügyi bizottság, http://parlament.hu/internet/plsql/ogy_biz.biz_adat_uj?P_Ckl=39&;P_Biz=A339&P_stilus=nyito.css.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.