Lépjen be a nappalimba!- címmel invitált minket egy rendkívüli városi sétára a Menhely Alapítvány az Emberi Jogok Világnapján, amit a Gödörben rendeztek meg. A séta különlegessége az idegenvezetőnk személyében rejlett, aki saját bőrén tapasztalta meg a hajléktalan létet.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán rendezett konferencia címe megtéveszthette az érdeklődőt, és ez a felvetés a későbbiekben bizonyossá is vált. A rendezvény magvát ugyanis egy kutatás adta, ami az OSI Magyar Szükségalap támogatásával jöhetett létre, és a nyilvánosságra hozatal első állomásaként ezen a rendezvényen került bemutatásra. A programot záró kerekasztal-beszélgetés témája volt az igazságszolgáltatás rendszerén belüli hátrányos megkülönböztetés előfordulása, annak megvitatása.
Rékának két kisfia van: öt és tizenegy évesek. Réka csak kéthetente láthatja őket. A válásakor aláírattak vele egy olyan megegyezést, amiről nem tudta, hogy ezzel lemond a gyerekekkel kapcsolatos jogairól. Két éve csak ennyit kap belőlük. De hogyan is jutott idáig?
A Corporate Social Responsibility, azaz a CSR alatt a vállalatok társadalmi felelősségvállalását, a fenntartható gazdasági fejlődéshez való hozzájárulását értjük. A szakszerű definíció mellett a CSR-t akár egy “mindenki nyer játszmaként” is felfoghatjuk. Így pedig adódik a kérdés: kik a játszma szereplői, mi a tárgya és mik a “játékszabályok”?
Mohamed egy gyújtózsinórban végződő turbánnal a fején – klasszikus, sztereotipizáló karikatúra, még csak nem is különösebben vitriolos. Valószínűleg rajzolója, a dán Kurt Westergaard sem gondolta volna, amikor öt évvel ezelőtt, elmondása szerint alig negyven perc alatt papírra vetette őket, hogy ez a néhány kép a közelmúlt egyik legmélyebb diplomáciai kríziséhez vezet majd Európa és az arab világ között, és közvetve százötven ember halálát okozza. Ennyien haltak meg ugyanis a karikatúrák elleni tüntetéseken.
