December 10-én a Gödör Klubban, az Emberi Jogok Világnapja rendezvénysorozat keretében egy workshop keretében közelebbről is megismerkedhettünk a hajléktalanság nehézségeivel. A Város Mindenkié csoport „Első kézből a hajléktalanságról" címmel interaktív előadást szervezett az érdeklődők részére. Helyszíni tudósítás.
A Braun & Partners a vállalati szektorban végzett felmérése alapján kijelentette, hogy Közép-Kelet-Európában nem bevett szokás az önkéntesség. Míg a versenyszférában valóban komoly elmaradásaink vannak, az ifjúsági területen számos példát találhatunk régóta működő kezdeményezésekre. Ilyen a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) Közöd! programja is.
Ha Magyarországon egy alapítvány megéri a 20 éves kort, az sokat elmond a szervezetről: tudhatjuk, hogy jelenléte hiánypótló és indokolt, céljai megvalósíthatóak és relevánsak, és hogy alkalmazkodó képessége is kiemelkedő. Nem csak azért feltételezhetjük ezt, mert 20 évnél idősebb civil szervezetek nem is nagyon létezhetnek hazánkban, és mert a rendszerváltás óta eltelt évek sem kímélték a harmadik szektort, hanem mert lépten-nyomom hamvába holt kezdeményezésekkel találkozunk, ami nem pusztán a rendszer hibája.
Sok külföldinek Magyarországról Puskás Ferenc, a Rubik kocka vagy éppen a pálinka jut eszébe. Pedig igazi magyar találmány az is, hogy adónk 1+1 százalékát felajánlhatjuk az általunk választott civil szervezet, egyház vagy kiemelt költségvetési irányzat számára. Kökény Dalmával, a Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOK) Alapítvány munkatársával beszélgettem erről.
Én megértő vagyok, de… Nincsenek előítéleteim, de… Engem nem zavar, amíg nem előttem csinálják. És még lehetne sorolni azokat a mondatokat, amelyeket az önmagukat nyitottnak és elfogadónak valló fiatalok hangoztatnak, amikor megkérdezik őket a zsidó, roma, vagy éppen a meleg téma kapcsán. Vajon szélmalomharcot folytatnak azok, akik megpróbálnak velük szót érteni, és hiteles információkat próbálnak átadni számukra?
