A téma ugyan szélesebb, mint azt néhány hasábon kifejthetném, ám mindenképp’ rámutatnék a fesztiválok egy olyan aspektusára, ami nagyban hozzájárul egy fontos emberi jog, az idézetben tárgyalt anyajog[1], az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához.
Az említett jog tartalma kiterjed az önazonossághoz való jogra, az önrendelkezéshez való jogra, a cselekvési szabadság jogára, a magánszféra védelméhez való jogra is, mindamellett, hogy a szociális biztonsághoz való jog is innen eredeztethető.
Ugyan az ilyen fesztiválok nem rendelkeznek az államéhoz hasonló ’status positivus’[2] szerepkörrel, mely kötelezné őket a felsorolt alapjogok kényszerű biztosításához, mégis, valahogy a fesztivál területén ezek fokozottabban érvényesülnek, mint kívül, a hétköznapi életben.
Az önazonosság a személyiség szabad kibontakozásához való jog fontos összetevője. Része ennek mindaz, hogy a nemzetközi társaság, aki itt összeverődik, megválaszthassa, hogyan néz ki, milyen nyelven beszél, merrefelé építi fel átmeneti sátor-szállását, milyen vallású, és azt hol, hogyan gyakorolja. Ami ennél sokkal érdekesebb, a végtelen tolerancia, amivel ez a multikulturális katyvasz itt találkozik.
Együtt iszik punk és goth, csakúgy, mint a divatos ruhákba bújt és a szakadt. Itt tényleg mindenki egyenlő, tényleg mindenki önmaga, annak teljességében, töretlen valójában. Mindenki „önrendelkezik”. Itt a 15 éves is felnőtt, ő dönti el, hogyan osztja be pénzét, mikor vált ruhát, mikor hagyja ki a reggeli-, vagy esti zuhanyt. Senki sem szólja meg. A fesztivál – így, misztifikált fogalomként használva, mintha holmi nagy, egységes, ugyanakkor színességében összetett, integrált egész – nem szólja meg. A cselekvési szabadság ez maga, az élő autonómia, szabadság, testvériség, egység, kultúra, művelődés, és minden, amiből emberi jogaink adódnak, amiért emberi jogaink vannak, és amiért kellenek, hogy legyenek. A fesztivál ilyen értelemben maga az emberi jog, annak belépőjeggyel megvásárolt formájában, város a városban, világ a világban.
Ezt adja a VOLT nekünk.
