Back Ön itt van: Programok Komplex képzés Terepre fel képzés - Nagyharsány
2012. október 04., csütörtök 10:11

Terepre fel képzés - Nagyharsány

Írta:  Tamás Dóra

DSC 4529Helyszín: Nagyharsány, Baranya. Szereplők: kocsmárosné, körjegyző, helytörténész, az utca embere. A téma nem egy Mikszáth regény, hanem egy nagyon is mai, 2012-es emberi jogi képzés az Ördögkatlan fesztiválon.

A szituáció: egy csapat fiatal egy - kifejezetten forró - augusztusi napot teljes egészében azzal tölt, hogy minél több információt szerezzen a nagyharsányi mindennapokról. A dolog lényege, hogy ez nem a “Nagyharsány wikipédia” google-ba való bepötyögésével történik, hanem a falu lakosaival való beszélgetésekre alapozva, interjúk készítésével.

 

Bárkit meghallgatunk, aki hajlandó szóba állni velünk és megosztani a véleményét a falu mindennapjait érintő kérdésekben. Márpedig saját magáról, a munkájáról, a gyerekeiről mindenki szívesen beszél: az egyetlen előre megbeszélt interjú mellett a spontán beszélgetések kitöltik majdnem az egész napot. Természetesen mindenki mást tart fontosnak elmondani Nagyharsányról. A legkézenfekvőbb téma az éppen zajló Ördögkatlan fesztivál, amely már ötödik alkalommal forgatja fel a falu mindennapjait.

 

A beszélgetések alapján egyértelműen úgy tűnik, a helyiek pozitívan élik meg az egy hetes megszállást. Kivételt ez alól csak a falu tiszteletese, “Zoli” jelent, aki mint minden évben, idén is tüntetőleg a Balatonra vonult a fesztivál idejére. Az év maradék 358 napja azonban jobban érdekel minket: milyen az élet Nagyharsányban a normális kerékvágásban, Bárka Színház, koncertek, fesztiválozók nélkül? A borászat, a munkanélküliség, a cigány kisebbség és a falu jövőképe alkotják a főbb témákat, amelyek a lakosokat foglalkoztatják.

 

A borászat kapcsán egy magára valamit adó nagyharsányi sem felejti el megemlíteni, hogy a villányi borhoz felhasznált szőlő nagy része nagyharsányi területeken terem. A “nagyharsányi bor és a villányi pohár” szállóige jól illuszrálja ezt a véleményt. A “villányi” márkanévvel szembeni féltékenység ide vagy oda, azt gondolhatnánk, hogy a helyieknek így is bőven ad munkát a szőlészet. Hamar megtudjuk azonban, hogy a helyzet ennél bonyolultabb. A nagy többségnek még a faluk közötti távolság is akadályt jelent a munkavállaláshoz, amire a tömegközlekedés nemigen ad választ.

Persze az “aki akar, talál munkát” álláspont is képviselteti magát, a megjegyzés természetesen a cigány munkanélküli lakosokat célozza. A Villány iránti féltékenység és a borászat kérdése így könnyen összefonódik a cigány kisebbség kritizálásával, pontosabban a szociális segéllyel való visszaélés témájával. A cigányok azonosítása a szociális segéllyel nem meglepő laikusként sem, a téma kerülgetése viszont annál inkább. A beszélgetések során előrfordult, hogy az interjúalany úgy beszélt a témáról, hogy a  “cigány”, esetleg “roma” szót nekünk kellett kimondani. Egy másik esetben a megkérdezett csak a diktafon kikapcsolása után volt hajlandó  belemenni a témába, akkor is csak félve. Gyakorlatilag alig volt nagyharsányi megkérdezett, akit ne hozott volna zavarba a kérdés, bár a véleményét mindenki tökéletesen éreztette. Még ha összességében a helyiek könnyen megközelíthetőek voltak és szívesen válaszoltak is a kérdéseinkre, a cigányság témája sokszor blokkoló hatású volt. A képzés újságírói szempontból fontos tapasztalata volt ez a fajta bizalmatlanság: hamar kiderült, hogy az “emberi jogi képzés” helyett a “diákcsoport”-ként való bemutatkozás sokkal hatékonyabb a beszélgetések tartalmára nézve.

 

Ami a helyi iskolát és a falu jövőképét illeti, a munkalehetőség hiánya itt is meghatározó. Hiába van egy mindenki által egyöntetűen elismert református iskola, ahol a helyi gyerekek megkapják a továbbtanuláshoz való esélyt, ha utána munkavállalóként lehetetlen visszaköltözniük Nagyharsányba. A nagyharsányi mindennapokhoz hozzátartozik az a tény is, hogy a fiataloknak semmi szórakozási lehetőségük sincs. A helyzet hosszútávon óhatatlanul a falu elnéptelenedéséhez, a lakosok elvándorlásához  vezet, ami erősen rányomja a  bélyegét a falu jövőképére.

 

“Szereztem transzparenst. Bármit írhattok rá, aztán mehettek tüntetni a Parlament elé!” Egy közeli ismerősöm így reagált a tényre, hogy egy három napos emberi jogi képzésen veszek részt. Bár a megjegyzés humoros volt, mégis elgondolkoztat arról, hogy a többségnek mit is jelentenek az emberi jogok. Ha transzparenst és tüntetést nem is feltétlenül, az ember óhatatlanul is palesztin gyerekekre és afrikai menekültekre asszociál. A “Terepre fel!” képzés pont arra mutat rá, nem kell messze menni, hogy érdemes legyen emberi jogokról beszélni. Bőven elég egy siklósi kistérség falujának lakosaival beszélgetni ahhoz, hogy a munkához és a szociális biztonsághoz való jog értelmet nyerjen.

 

foto: Lépold Zsanett

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.